Egységes arculat – Velencei apartmanok
Elkészült Velencén a Nadapi út melletti lakónegyed első házcsoportja Perényi Tamás és Fülöp Gyula tervei alapján. A koncepció megalkotásakor - példamutató módon - az egységes építészeti karakter megteremtése határozott beruházói igény volt, amely letisztult, modern szellemiségű épületekben öltött testet.
Helyszín
2008-ban készült el a Velence, Nadapi út melletti felparcellázott terület beépítési terve, majd ennek alapján az egyes telkekre tervezett lakóház-koncepciók. A beruházói igény egy-, és kétlakásos épületeket, illetve a nagyobb telkek esetén három-, és négy lakóegységes épületeket jelölt meg. Az építtetők szándéka szerint a leendő lakók számára mintegy tíz tervből álló típusválasztékot kínálnak, majd a kiválasztott típust megépítik, s azt értékesítik a vevőnek. Ez azt jelenti, hogy nem építési telkeket értékesítenek, hanem felépített ingatlant. Kezdeti lépésként megépítettek négy lakóházat, amelyek külön-külön is, de együttesként is tükrözik az egész telepre tervezett építészeti karaktert. A beruházók elképzelése szerint így bár kielégítik az itt ingatlant vásárolni kívánók egyedi igényeit, de emellett az egész terület építészeti karaktere egységes maradhat. Ezt a karaktert tehát a leendő lakó készen kapja, egyedi igényeit a választott telek, ill. telekrész méretében, a választott lakás nagyságában és belső funkcionális kapcsolatában jelölheti meg.
A Nadapi út menti hat nagyobb telek a terület és a környék kiszolgálását ellátó intézmények építésére lett fenntartva, az ezek melletti hetedik - az autópálya felé eső - telek pedig zöld-, ill. tartalék parkolóterületként lett számításba véve. A teljes beruházás (az összes telek beépítése) tervezett futamideje előzetesen öt év volt. Jelenleg négy telek beépítése (összesen 12 lakás) elkészült, a folytatás azonban bizonytalanná vált.
Koncepció
Az építészeti koncepció három különböző, de egymással összefüggő célt tűzött ki: egységes építészeti karakter (tömegformák, anyaghasználat, építészeti részletek) kialakítása, a sokfajta típus és telekméret összehangolására bizonyos szintű modulkoordináció bevezetése, valamint energiatudatos, a passzív házak irányába mutató lakóházak tervezése. Az egységes karakter megteremtése mellett a tervezők puritán, letisztult építészeti eszközök használatára törekedtek, mert ebben látták a biztosítékát annak, hogy a 71 telken megépülő különféle épületek összképe ne egy burjánzó, egymásra licitáló, hanem egy higgadt, visszafogott, de változatos struktúrát mutasson.
Az egyes telkek beépítését alapvetően a vonatkozó szabályozási előírások határozták meg: a viszonylag nagy telekméretek (átlagosan kb. 1000 m2/telek) ellenére a szabályozás oldalhatáron álló beépítést írt elő, amely több lakóegység tervezése esetén – az egyes egységek gyalogos, ill. gépkocsival történő megközelíthetősége miatt – nehézségeket vetett fel. Ezek áthidalására egy olyan telekhasználati rend kialakítása merült fel, amely elkülöníti a személy- és gépkocsi-bejárati zónát az egyes lakóegységekhez tartozó intim kertek területétől. Ez a bejárati zóna éppen az oldalhatár mellé kerül úgy, hogy a tervezett épület egyes tömegelemei érintkezzenek az oldalhatárral, így a szabályozás konkrét kívánalma és szelleme is érvényesülni tud. Az így kialakuló „passzázsok” változatos építészeti elemeket tartalmaznak: díszburkolattal ellátott felületeket, nyitott és fedett pergolájú mezőket, növénysávokat és pontokat, valamint egyéb külső bútorokat (padok, falikutak stb.). Ezt a kis belső utcát az adott telek tulajdonosai közösen használják, míg az épületek túloldalán lévő kertek csak az egyes lakóegységekhez tartoznak.
Előképek
Az ilyen típusú beépítés elődje a keskeny telkes, oldalhatáron álló paraszti hosszú házak (egybeépített, vagy különálló egységekből sorolt, különböző tulajdonosok által birtokolt) beépítési modellje, ahol azonban a kertrészek elkülönítése nem valósulhatott meg. Közelebbi, máig ható előképnek a budapesti Wekerle-telep tekinthető, ahol szintén még nem valósult meg teljes mértékben az elkülönítés (a gépkocsitárolás megoldása pedig az építéskor még nem volt igény), de a telep működése, az épületrészek és kertek viszonya, továbbá az elmúlt száz év különböző időszakaiban élt lakóinak elégedettsége mintául szolgálhat. A Wekerle-telep minta az építészeti karakter tekintetében is: jól látható, hogy a különböző építészek által tervezett, de egységes beépítésű és egységes építészeti formajegyeket mutató házak a telep egészére vonatkozó homogenitást mutatnak, amely még a rárakódott hozzáépítések, átépítések ellenére is őrzi felemelő építészeti minőségét.
Tömegalakítás, anyaghasználat
A tervezett épületek tömege illeszkedik a környék magastetős karakteréhez úgy, hogy kétfajta tetőhajlásszög (38º és 17º) egymásba fonódó elemeiből tevődik össze. A különböző dőlésszögek különböző funkcionális tartalmakat fednek le: a magasabb tetők az épületek fő funkciói (nappali-étkező), míg az alacsonyabb tetőrészek elsősorban a kiszolgáló területek (lépcső, mellékhelyiségek) felett húzódnak. Ez a különbség a homlokzati mezők kezelésében is tovább fut: a fő funkciók faburkolatúak, míg a kiegészítő tömegrészek (így a garázsok is) vakoltak. Három elem (a piros égetett cserépfedésű tető, az épületenként kissé különböző árnyalatú faburkolat, valamint a törtfehér nemesvakolat) együttese határozza meg az épületek alapvető építészeti megjelenését. A fő tömegekhez mind a bejáratok felől, mind pedig a kerti teraszoknál pergolák kapcsolódnak, amelyek egy része (elsősorban a homlokzati sík melletti 1,5 méteres sáv) fedetten van kialakítva. A beruházók szándéka szerint a telkek utcai homlokvonalán nem épül kerítés, a telekhatár itt növényzettel jelölt, a telkek közötti határvonalon pedig fából készült kerítések húzódnak.
Perényi Tamás
Venezia Villapark
vezető tervezők: Perényi Tamás, Fülöp Gyula
építész munkatársak: Polyák Beáta, Pozsonyi Éva
látványtervek: Varga Dániel, Vaszkó Barbara Réka
generáltervező: Narthex Építészeti Kft.
tervezés éve: 2008-2009
kivitelezés éve: 2009
