Elegancia és időtállóság: Közjogi hivatásrend székháza

Weichinger Miklós és ifj. Benczúr László meghívásos pályázaton nyerték el a Közjogi hivatásrend székházának belsőépítészeti tervezését. A munka megkezdésekor két nehézséggel is szembe találták magukat: "idegen légiós" mivoltukkal és magával a tervezési programmal. A végeredmény az otthonosság, elegancia és időtállóság hármasát magába foglaló klasszikus-modern stílus lett. 

Közjogi hivatásrend székháza

Az épület tervezése 2011- ben kezdődött. Az építészeti tervezés folyamata közben a megbízó egy meghívásos pályázatot írt ki a belsőépítészeti tervezésre. Ennek elnyerése után kezdődött a közös munka a Szalonka Építész Stúdióval.
A tervezés megkezdésekor, a pályázat megnyerésének örömén túl két nehézséggel kellett szembenézni.

Az egyik az, hogy nyilván nem a legszerencsésebb helyzet mikor egy tervezés alatt álló épületbe „idegen légiósként” érkezik a belsőépítész. Ezt szerencsére az építész, Kaszás István maximális befogadó szándéka és irántunk tanúsított teljes bizalma hamar eloszlatta. Példaértékű és hatékony együttműködés alakult ki a közös tervezés során. A másik nehézség maga a tervezési program volt. Van egy több száz éves hagyományokra visszatekintő közjogi hivatal. Ezek a hagyományok sok tekintetben a napi munkájukban is fellelhetők. Ilyen tekintetben egy, jó értelembe vett „múltba tekintés” tapasztalható. Részben ezek mentén fogalmazódott meg a megbízói program, amiben fontos szerepet kapott az otthonosság, elegancia és egyfajta időtállóság is. 

Ezzel „szemben” épülőben volt egy vasbeton szerkezetű ház ahol a tervezői program ismeretében a belsőépítészet önálló életre volt hivatott kelni. Amennyiben a belsőépítészetre úgy tekintünk, mint az építészetről le nem választható, azzal szerves egységre, akkor a program ismeretében egy nagyon kényes egyensúlyozás lett a feladat. A koncepció kiérlelése során minden szempontot figyelembe véve született meg az az irányvonal, ami mentén azt gondoltuk, hogy a házhoz is szervesen tudtunk kapcsolódni, de tudjuk teljesíteni a megbízói elvárásokat is.

Munkáink során jellemzően azt gondoljuk, hogy a stílus egy „másodlagos” dolog, ami szinte magától születik az építészet és belsőépítészet szerves együttélése során. Itt erre nem volt teljes mértékben lehetőség, mert a munkába menet közben kapcsolódtunk be, és ilyen módon a „stílus” automatikusan nagyobb szerepet kapott. A megismert szempontrendszerek mentén ezt a stílust úgy fogalmaztuk meg magunknak, hogy klasszikus-modern.

Célkitűzés volt, hogy az anyaghasználatot lehetőség szerint szűkítsük, azaz kevés fajta, de minőségi anyagokat alkalmazzunk. Ezt az irányvonalat tekintettük elsődleges rendező elvnek. Így döntöttünk például a gránit használata mellett, ami megkérdőjelezhetetlen minőséget és időtlenséget képvisel. Fontosnak tartottuk, hogy azok a belsőépítészeti elemek, pl. falburkolatok, amelyek szervesen kapcsolódnak az épület szerkezetéhez, ne tartalmazzanak semmiféle formai utalást korábbi korok enteriőrjére. Vállalható legyen a társításuk a mai vasbeton szerkezettel. Az anyagválasztás és a színek használata viszont felvállaltan szolgálja a tradíciót és eleganciát. Hasonló szempontrendszer mellett választottuk ki a szőnyegeket, bútorokat és világítótesteket. Az egyedi kristály lámpák amelyek önmagukban hordozzák a tradíciót, ma készült design termékek. Az arany, illetve aranyozott felületek a dió mellett szintén a hely méltóságát kívánják tükrözni.

Több, hasonló kérdés és arra adott tervezői válasz közül kiemelkedik a galéria korlátok végső kialakítása. Mit kezd a tervező, mikor a vázlattervek elfogadása után a tervezés folyamata közben elhangzik a megbízó részéről egy bűvös szó – kovácsoltvas? Az építész által eredetileg megfogalmazott és elfogadottnak hitt üvegkorlát, majd általunk javasolt monolit mellvédek helyébe kovácsoltvasat álmodik a megrendelő. Erre keres választ egy sematizált, a századfordulós motívumokból származtatható hegesztett acél korlát. Hullámzó elemei a levél motívumokkal igyekeznek könnyedén összekötni a földi és égi világot, egyben próbálják megkerülni a kovácsoltvas kategóriát, diszkréten kielégítve a megbízói igényt.