Elemental Group – A mágnes és a bomba
Nikházy Tímea építész hallgató a 2012-es Velencei Építészeti Biennálé kavalkádjában megbújó Elemental építészcsoport installációját mutatja be, amely két chilei terület katasztrófa utáni újjáépítésének folyamatát ismerteti meg a látogatókkal, térképek, fotók és videók segítségével.
A Giardini főépületének kavalkádjában az ember néha azt sem tudja, hová nézzen először. Színek, formák mindenütt; a falakat, a padlót, de még a mennyezetet is beborítja a sok látnivaló. Ebben a hatalmas, színes forgatagban bújik meg az Elemental csoport „The Magnet And The Bomb” installációja. Megbújik, méghozzá szó szerint: egy félreesőbb, apró helyiségben található, ráadásul a hátát mutatja a terembe lépőknek.
Ez a zárkózottság első pillantásra furcsának tűnt, az installáció másik oldalára kerülve azonban hamar megértettem az okát. Ez által a gesztus által ugyanis itt, a közlekedőtől távolabb egy csendesebb, barátságos kis zug jött létre, amire szükség is volt, mert a kiállítás megértése figyelmet és időt igényel.
Maga az installáció ötletes, egyszerű, mégis sokszínű. A magját két, fagerendákból összerótt, ember nagyságú tábla képezi. Rajtuk térképek, fotók és faragványok találhatók, valamint egy-egy idővonal és vetítőfelület. A fenti szemléltetőeszközöknek köszönhetően az is sok mindent megért, aki nem beszél angolul, ahhoz viszont, hogy teljes képet kapjunk, végig kell néznünk a két videót, amiket a táblákra vetítenek.
A kiállítás az Elemental csoport két, a közelmúltban, Chilében megvalósult projektjét mutatja be. A két projekt közötti rengeteg hasonlóság adja a Biennálé témájaként megnevezett közös alapot. Ezek közül néhány: mindkét esetben természeti katasztrófa által sújtott városok rehabilitációjáról van szó, s ez mindkét esetben hosszú távú – több éves – projekt. Ennek ellenére a munkát szokatlanul rövid, mindössze 100 napos tervezési időszak előzte meg. A városok lakossága homogén, az egyiket rézbányászok, a másikat halászok lakják. Mindkét esetben a víz okozza a problémát: az egyik városban túl sok van belőle, a másikban túlságosan kevés. Mindkét esetben a fa a megoldás, itt védősáv létrehozására, ott oázis telepítésére szolgál. Mindkét rehabilitációs folyamat kulcselemei a címben szereplő mágnes és bomba. Mágnes, ami egy város lehet az emberek számára, ha eleget tud nyújtani, és szociális időzített bombák azok a problémák, amikkel e két város küzd. A tervezést pedig úgy fogja föl az Elemental csoport, mint bombák hatástalanítását és a mágneses vonzerő növelését.
A két videó összesen nagyjából negyven percig tart, ami hosszú időnek számít - belegondolva, hogy hány másik kiállító tér van még ezen kívül a Biennálén, és milyen kevés az a két-három nap, amit az ember itt tölt. Mégis azt tapasztaltam, hogy azok, akik akár csak egy percre is megálltak, hogy belenézzenek a videókba, többnyire ott ragadtak. Lekuporodtak közénk a földre, falnak vetették a hátukat, és ugyanígy ültek még akkor is, amikor mi dolgunk végeztével távoztunk.
Visszagondolva a Biennáléra, ez a kiállítás fogott meg legjobban. Érdekes volt a témafelvetés, izgalmas volt a kihívásról hallani, amit két, ilyen nagy léptékű feladat ennyire rövid idejű megvalósítása jelent. Tetszett, hogy a drámai helyzetet, ami ezekben a városokban kialakult, kellő tárgyilagossággal, ugyanakkor érzékenyen tudták megmutatni. Kellemes színfolt volt ez az installáció a Biennálé forgatagában, ezért úgy gondolom, mindenkinek érdemes utána olvasnia, aki nem láthatta.
Nikházy Tímea, BME Urbanisztika Tanszék
