Élet a Honvéd Főparancsnokságban - megújult a Dísz téri torzó

Évtizedes elhagyatottság és tervek sokaságát követően a budai vár látogatóit fogadó egykori Honvéd Főparancsnokság torzója megnyitotta kapuit. A korábbi elképzelésekkel szemben inkább a minimális beavatkozás elve érvényesült, ami azért így is komoly munkát jelentett Deák Zoltán és munkatársai számára.

Történelmi előzmények

A Várfalon belüli terület jelen állapotában három nagy, egymástól karakteresen elváló részre osztható: a Királyi Várra, a polgárvárosra és a kettő között kialakult „Szent György téri környezetre”, melynek jellege a XIX. – XX. század fordulójára alakult ki. Kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a XIX. század végétől a Várnegyedbe települnek az államigazgatás intézményei, köztük a Honvédelmi Minisztérium is.

A törököktől történt visszafoglalás után nemcsak a Királyi Palota területén, hanem annak északi előterében is jelentős építkezések kezdődtek. Nagy tömegű, nagyrészt katonai célokat szolgáló épületeket emeltek (katonai szertár [Zeughaus], laktanyák, raktárak). 1734-re elkészül a Karmelita kolostor épülete, melyen több kisebb-nagyobb változás történt és funkciója is alapvetően megváltozott, de mégis ma ez az egyetlen barokk eredetű épületegyüttes a helyszínen, amely egyáltalán fennmaradt.

A hármas tagolású területen a középső rész északi oldalán és a nyugati oldalon a XVIII. század közepére nagyjából kialakultak azok a polgári épületek, amelyek 1870-ig, illetve a századfordulóig fennálltak. A keleti sávban a Karmelita kolostortól délre elhelyezkedő kaszárnya épületek átépítésével 1806-ra készül el a Sándor-palota. A nyugati sáv közepén – a korábbi ágyúállások helyén – épül fel 1789-ben Teleki József gróf palotája. 1857-ben a Kincstár megvásárolja az épületet a családtól és átalakíttatja a Honvéd Főparancsnokság számára, mely itt működik az új, Kallina Mór által tervezett épület átadásáig, 1897-ig.

Telektörténet

A beépítés jelentősebb korrekcióját eredményezte a volt Honvédelmi Minisztérium és Honvéd Főparancsnokság épületkomplexumának felépítése. Maga az építkezés egy nagyszabású városrendezési terv keretébe illeszkedett, amely a Várnegyedet – a megváltozott politikai viszonyok eredményeként – a főváros államigazgatási központjává fejlesztette. Jóllehet a Királyi Palota ebbe a térségbe nem terjeszkedett, funkcionálisan magához vonta a Dísz tér déli vonaláig tartó térséget, csökkentve ezáltal a polgárváros korábbi kiterjedését. A térség elvesztette hadászati jelentőségét, elbontják a korábban megújított kapukat és a még álló laktanyaépületeket.

A Honvédelmi Minisztérium és Honvéd Főparancsnokság három ütemben megépített épülete keletről, délről és nyugatról egyaránt korrigálja a korábbi telekszerkezetet. Míg dél felé jelentősen túllép a korábbi – tehát az építkezést közvetlenül megelőző – beépítésen, szűkítve ezáltal az L alakú tér hosszabbik szárát, addig a keletről és nyugatról határoló utcákat csak kisebb mértékben alakítja át. Mindkét oldalon beljebb lép a korábbi beépítéshez képest és elsősorban a Színház utca keresztmetszetét kitágítva, a vonalvezetésén is módosít.

A Honvédelmi Minisztérium 1879-ben elkezdett építkezése előtti időben – egy 1872-1876 között készült térkép szerint a Szent. György térre néző két telket kivéve – melyek közül a keleti a városi vízmű épületét tartalmazta – a másik négy telek zártsoros, zártudvaros beépítést mutat. Fölöttük egy keskeny közt követően az 1729-ben befejezett és 1846-47-ben átalakított laktanyaépület tömbje terült el: a keleti oldalon a volt laktanya falait felhasználva egy egyhajós, egyetlen homlokzati tornyos klasszicista architektúrájú templom állt, mellette a kaszárnyából átalakított egyházi iskola található. Ebben az időszakban még áll, de a nem sokkal később elkezdett városrendezési munkálatok során elsőnek került lebontásra az az őrségépület, mely a laktanyával párhuzamosan, attól északra helyezkedett el.

A Honvédelmi Minisztérium és Honvéd Főparancsnokság épülettömbje korrigálja az utcaszerkezetet – a Szent György és Színház utca vonalvezetését és korábbi keresztmetszetét és a Szent György tér 1879-re kialakult alakzatát – és teljesen figyelmen kívül hagyja a felépítését megelőző telekszerkezetet és beépítést, melynek nem a középkori rendszer továbbörökítői voltak.

Az egykori épületegyüttes leírása

A Honvédelmi Minisztérium és Honvéd Főparancsnokság egykori épületkomplexumából mára alig maradt valami: jószerivel csak a pince fölött elterülő „lábazati zóna”. A II. világháborút követő romeltakarítás időszakában készült fényképfelvételek azt mutatják, hogy bár az épület sérülései ugyan jelentősek voltak, de nem végzetesek: megmenthető lett volna, akárcsak néhány más épület is a környéken. Visszabontásához minden bizonnyal éppúgy hozzájárult egykori funkciója, mint a helyreállításokat nagyban meghatározó városrendezési-műemlékhelyreállítási koncepció.

A Honvédelmi Minisztérium épülete

Első fázisban az épülettömb déli, Szent György téri egysége épült fel. A majdnem négyzetes alakú épület közepén egy téglány alakú udvart zár körül. Hangsúlyos rizalittal kiemelt Szent György téri főhomlokzata mögött, az alsó és felső földszint meghatározó eleme a díszes oszlopos előcsarnok és lépcsőházi tér.

A második tervfázisban, 1888-ban tervezi meg Kallina Mór a következetesen csak „Toldalék”-ként emlegetett épületegységet, mely északról csatlakozott az 1882-re befejezett Szent György téri épülethez. E téglány alakú, kelet-nyugati hossztengelyű épület egy négyzetes udvart fog közre. Alaprajzi rendszerében a Szent György téri szárny folytatása.

Az épület két utcai homlokzatának a kiképzése is a tőle délre álló homlokzat rendszerét viszi tovább. A sima kváderrel tagolt – az alacsony és magas földszintet magába foglaló – zónát övpárkány választja el a szintén kváderes alapfelületű első és második emelet mezejétől, amit hangsúlyos, háromrészes párkány zár le. Ezen ülnek a hármas pillérköteggel elválasztott ablakok, fölöttük golyvázott zárópárkány fut végig.

A Honvédelmi Főparancsnokság épülete

A tervezés harmadik, s egyben utolsó üteme a Dísz térre néző épületegység, a Honvéd Főparancsnokság épületének a megtervezése volt. Kallina Mórnak itt meg kellett oldania a Honvédelmi Minisztérium épületéhez való alaprajzi és homlokzati illeszkedésen kívül a Dísz tér déli végének az építészeti lezárását is.

Ez utóbbinak a megoldása csak úgy volt lehetséges, hogy az alaprajznak a főhomlokzaton át húzott középtengelye a Dísz tér hossztengelyének folytatása volt és nem a tőle délre elhelyezkedő épületeknek a tengelyéhez igazodott. E rövidebb tengelyre fűzte fel az épület alaprajzát, mely középen egy négyzetes alakzatú udvart fog körül.

A Dísz téri szárny, a Színház utcai rész és a hátsó szárny kéttraktusos kialakítást kapott, csak a Szent György utcai szárnyon háromtraktusos elrendezésű az épület.

A jelenlegi beruházás előtti állapot

Jelenleg, a valamikor három belső udvar köré szervezett épületkomplexumból már csak az északi udvart magába foglaló tömb földszinti és magasföldszinti tömege áll.

Homlokzatok

A külső kőburkolati homlokzat magán viselte a háborús sérüléseket, a homlokzati javítások csak a nagy szerkezeti sérülések tégla falazattal történő javítására korlátozódtak. A dél felőli, roncsolt „homlokzatot”, mely egykor a Honvédelmi Minisztériumhoz csatlakozott molinó fedte. A tömeget a magasföldszinti födém zárta, melyet alacsony hajlású fémlemezfedésű tető védett a beázástól.

A megmaradt épületrész lábazatát gránit tömbökből alakították ki. Az utcai homlokzatok erőteljes fúgával határolt durva mészkő kváderrel burkoltak voltak. Közvetlenül a háború után történt javítások csak a legszükségesebb állékonysági problémákat oldották meg, a lábazati és a valamikori övpárkány (ma záró párkány) továbbra is jelentős hiányokat mutatott.

A homlokzati nyílásokból kiszerelték az ablakokat, csak a főkapu kovácsoltvas szárnyai és az mellette kétoldalt az előcsarnok nagyméretű ablakainak vasrácsai voltak meg. A behatolás elleni védelem érdekében a régi rácsok másolatait a nyílások külső síkjára visszahelyezték, a pince ablakait befalazták.

Alaprajzi elrendezés

A megmaradt pince-, fölszint- és magasföldszinti részeken valamennyi válaszfalat kibontották, csak a főfalak maradtak meg. A födémeket a földszinten az előcsarnok és a főlépcsőház kivételével elbontották. A szerkezeti felmérés rajzai pontosan megmutatják, hogy hol bontották ki a födémmezőket. A födémek kibontásából származó oldalmegtámasztási hiányt acélgerendák beépítésével pótolták. Érdekes szerkezeti megoldást mutat és szerencsére megmaradt az előcsarnok feletti „boltozat” vagy inkább acélszerkezetű íves födém.

A 2008-as felmérés időszakában részletes statikai vizsgálat történt, mely megállapította, hogy a meglevő falak, födémek, kiváltók, acélgerendák jó állapotúak, az épület használhatóvá tétele esetén nem szorul megerősítésre. Ez a vizsgálat 2012 augusztusában kiegészült az előcsarnok feletti rácsostartó ultrahangos vizsgálatával, melynek eredménye egybevágott az előbb elmondottakkal. A vizsgálattal egy időben az előcsarnok boltozati hiányait nagyméretű tömör téglával kipótolták.

Burkolatok

Az előcsarnok és a díszlépcsőház kivételével mindenhonnan leverték a vakolatot (valószínűleg a díszvakolatok, stukkók és egyéb díszítések is elpusztultak). Az előcsarnokban és a díszlépcsőházban fennmaradtak az egykori stukkó díszítés maradványai. A 2012. augusztusi veszélyelhárítás alkalmával a megmaradt stukkó részleteket restaurátori munkával letisztították és a kimozdultakat rögzítették.

Csak nagyon kevés helyen maradt meg az eredeti padozat, mint például az előcsarnok áthajtójában a sárga keramit burkolat és a magasföldszinten, az udvari folyosón egy többszintű kövekből kirakott mintás padozati szakasz, valamint a déli udvari folyosószakasz terrazzo burkolata. Ezekből a csekély és összetöredezett maradványokból lehet következtetni az egykori padozatok minőségére.

Egyéb épületszerkezetek

A déli és a nyugati szárnyban levő melléklépcsőházban szinte teljes egészében megmaradt a kovácsoltvas korlát. A díszlépcsőház isztriai mészkőből készült bábos korlátja csak töredékesen maradt meg. Megmaradtak az indító, a forduló, az osztó és az érkező pillérek, a lábazati elemek és a fogódzó a felső lépcsőkar mentén. A bábok elvesztek

Az épületmaradvány meglévő, megóvandó és helyreállítandó műemléki értékei

A jelenlegi állapotot egy mára már idegenné vált építészeti- és műemlékvédelmi szemlélet erőszakos egyeduralma eredményezte. A jobb érzésű építészeket mély szégyenérzet fogja el, amikor erre a torzóra néznek. Érthetetlen, hogy e korszak – az „eklektika” – alkotásai és a Habsburgok elleni fékevesztett gyűlölet mennyi kárt okozott, elsősorban szemléleti alapokra támaszkodva. Mindenesetre a Budavár déli részén elterülő barokk-, klasszicista- és eklektikus épületeket magába foglaló együttesre az ítéletet az előttünk járó generáció már kimondta és szinte maradéktalanul végre is hajtotta.

Az éles és értő építész szem az olyannyira lecsupaszított, lekopasztott maradványon is talál még – kívül és belül – megóvandó értéket és ezek a következők:

• A hajdani épület lábazati szintjének számító jelenlegi homlokzat kőburkolata az osztópárkánnyal és díszeivel együtt.
• Ugyanígy védendők és kiegészítendők voltak a homlokzati kovácsoltvas rácsok, a kapu.
• A belsőben jószerével csak az előcsarnok és a főlépcsőház burkolatai és falfelületei maradtak meg nagyon roncsolt állapotban. A díszlépcső bábos korlátja csak töredékesen maradt meg, de a töredékek hitelesen kiegészíthető volt.
• Az előcsarnok feletti fiókos donga „boltozat”, födém, érdekes szerkezeti-, mérnöki megoldása miatt érdemes volt a megmentésre és a helyreállításra.
• A megmaradt melléklépcsőházakat az igényes kivitelük, a faragott trieszti mészkő tömb lépcsőfokok miatt javasoltuk megtartani.
• Az előcsarnokból indított főlépcső tulajdonképpen csak díszlépcső volt. A felsőbb emeletekre a nyugati szárnyban volt egy kétkarú főlépcsőház, melynek sajnos már csak töredékei maradtak meg: az érkező lépcsőfokok, a bábos korlát indítása és a lépcsőházat övező díszesen faragott belső párkányzat. Ezek megtartását is fontosnak tartottuk.
• A belső udvari homlokzaton megmaradt a tardosi vörös kőből készült lábazat és a homlokzati kváderek kiosztásának lenyomata, valamint a homlokzati díszekből egy oroszlánfej, ezeket is szintén megtartandónak ítéltük.

A 2012. augusztusi beavatkozás és eredményei

Az épületmaradvány mostoha sorsa és a budai várban várhatóan meginduló fejlesztések miatt felfokozott érdeklődésre való tekintettel a Várgondnokság, szerény anyagi lehetőségei mellett 2012 augusztusában elhatározta, hogy a volt Honvéd Főparancsnokság még az eredeti állapotából valamennyit megőrző tereiben elvégezteti a legszükségesebb veszélyelhárító munkákat és olyan állapotba hozza ezeket a részeket, hogy adott esetben, felügyelet mellett a nagyközönségnek is bemutathatók legyenek.

A veszélyelhárító és megóvó munkálatok három területre terjedtek ki. Az előcsarnok, a díszlépcsőház és a belső udvar megújítása történt meg. Mindhárom térrészből kibontásra kerültek a raktározás miatt bekerült ideiglenes építmények, polcok, elhatárolások. Ezzel egy időben megtörtént a terület lomtalanítása. A Várgondnokság máshol helyezte el a zöldterületek és burkolatok gondozásához szükséges gépeit, így az előcsarnokban megszűnt a parkolás.

A beavatkozás legfontosabb szempontja az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot megszüntetése volt. Az előcsarnok födémén több helyen is befalazásra kerültek az acélgerendák közötti falazati mezők szakaszosan megbontott hiányai. Ugyanígy pótlásra kerültek a felmenő falakban történt bevésések, levésések. Elbontásra került az utólag felhúzott kémény. A díszlépcsőházban a korlát hiányait ideiglenes faszerkezettel pótoltuk, a balesetmentes közlekedés érdekében. A belső udvari homlokzat romtalanítása is megtörtént a nyílások parapetjein és a tető alatt húzódó párkány kimozdult tégláinak eltávolításával. Illetve a legszükségesebb helyeken ezek rögzítésére is sor került.

Az előcsarnok és a díszlépcsőház oldalfalán a vakolathiányokat az alapvakolat szintjén és textúrájával pótoltuk nemcsak szépészeti szempontból, hanem a megmaradt stukkó felületek törésvonala mentén ezek megtámasztása, rögzítés is megtörtént restaurátori felügyelettel.

A díszlépcsőházban restaurátori munkával megtörtént a megmaradt stukkók rögzítése és megtisztítása, minden hozzátétel nélkül.

Az előcsarnokban a stukkó maradványok rögzítése történt meg. Az itt végzett próbatisztítások elvégzése után úgy döntöttünk, hogy a további tisztítások csak egy jelentősebb mértékű beavatkozással összhangban folytatódhatnak a többrétegű és durva szennyezettség miatt. Az előcsarnok déli falának két fülkéjében egy-egy allegorikus női alak megrongált szobra állt. Egyszerű portalanításon kívül a szobrokkal nem történt semmi.

Az előcsarnok padozatát trieszti mészkő fellépők bontják három részre. Középen a kocsi behajtó burkolata sárga keramit, tőle jobbra-balra négyszínű mintás kőburkolat maradványait lehetett nyomokban fellelni. A burkolat hiányait korábban kibetonozással pótolták. A burkolat folytonosságai hiányait a balesetek, megbotlás elkerülése érdekében kőutánzatú, a meglevő burkolati osztáshoz alkalmazkodó műkővel pótoltattuk.

Műszaki beavatkozások és funkcionális elrendezés

Pince

A pincében a bontások, szakszerűtlen beavatkozások, régészeti feltárások miatt keletkezett falhiányok, padozathiányok pótlása a fő feladat, a meglevővel megegyező szerkezetekkel és anyagokkal. A belső légállapotok fenntartása, az épületnedvesség kiszellőztetése érdekében kibontottuk a befalazott pinceablakokat és perforált fémszerkezetű nyílászárókat helyeztünk az eredeti kávákba. Ez lehetőséget teremtett a vasrácsok eredeti helyükre történő visszahelyezésére.

A pince jelentős része használaton kívül marad, mivel a tűzrendészeti előírások kielégítésének nincs meg az anyagi fedezete. Csak az ellenőrző személyzet (1 fő) menekülésének feltételeit tudjuk biztosítani, aki a hőközpont és az elektromos kapcsoló helyiséget felügyeli.

A pince szintnek már korábban elkészült egy leválasztása a déli szárnyban, mely egy mélyudvarról megközelíthető. Ezt a jelenleg kávéházi funkcióra kialakított helyiségcsoportot megtartjuk felújítjuk és a nyugati szárnyban még két helyiséget hozzá kapcsoltunk tűzgátló módon elválasztva a pince többi részétől.

A pince fölött az előcsarnok és a díszlépcsőház kivételével hiányzott a födém. A régi poroszsüveg födém gerendái megvannak és az előzetes statikai szakvélemény alapján az új vasbeton födém megszerkesztésénél figyelembe vehetőek voltak.

Földszint („Alsó földszint”)

A felmenő falak, pillérek, kávák, parapetek hiányait nagyméretű tömör tégla visszafalazásával pótoltuk, figyelembe véve a nagyon szép textúrájú és nyersen maradó belső felületeket. A homlokzati nyílászárók hőszigetelő üvegezésűek felületkezelt borovi fenyőből készülnek és a meglevő kávába helyezzük őket. Az utcai homlokzaton a kőkeretekbe az eredeti síkra visszahelyezzük a kovácsoltvas rácsokat.

Átjárhatóság

A nyugati homlokzat tengelyében a volt kocsi-behajtó befalazott kapuját kibontottuk és a meglevő kávába kétszárnyú kovácsoltvas, belső felületén üvegezett kaput helyeztünk el. A Dísz téri és a Szent György utcai kapuk is befelé nyílnak, ezért mindkét helyen egy belső, a menekülési iránynak megfelelően kifelé nyíló, illetve minősített toló, edzett üveg kaput alakítottunk ki. Az épületmaradvány átjárhatósága érdekében a déli zárófal mögötti világító-udvarokat megnyitottuk. A keleti Színház utcai szárnyhoz csatlakozó világítóudvar kibontásával kijáratot biztosítottunk a Szent György tér, a Palota felé déli irányban. A nyugati szárnyhoz kapcsolódó világítóudvar esetében az ebben a szárnyban elhelyezkedő helyiségcsoport külön megközelíthetősége érdekében szélfogót alakítottunk ki.

Akadálymentesítés

Az épületmaradvány be- és kijáratai a környező terepszinten vannak, az épületen belül pedig a hiányzó pince feletti födém lehetővé tette, hogy a visszaépítésnél rámpákat alakítsunk ki a mozgássérültek részére. A földszinti terek beleértve a központi udvart akadálymentesek. A déli kijárat mellett az épülettől tűzgátló szerkezettel elválasztott, kívülről megközelíthető liftet építettünk, így az emelet is megközelíthető mozgáskorlátozottak számára is. Tűz esetén a mozgássérült menekítése védett térbe történik.

Belső téralakítás

A belső térben csak a közlekedő tereket és az azonos bérleményhez tartozó helyiségeket zártuk le ajtóval. Az ajtók fémszerkezetűek és mélyen üvegezettek. Az előcsarnok belső falfelületének javarészt megmaradt architektonikus tagolását, a falmezők stukkó tükreit, a fülkekeretezéseket, az oszlopokat és a párkányokat kiegészítjük. A fiókos „donga boltozat” stukkó dísze pár tenyérnyi felület kivételével teljesen elpusztult. Itt ezek restaurálása történt meg.

Installáció

Az új födém egy csiszolt beton felület kialakítására alkalmas felső réteggel készült, alsó síkján hőszigeteléssel. A gépészeti vezetékeken kívül az erős- és gyengeáramú vezetékek és csatlakozó szerelvények is az aljzatbetonban vannak. A falakat teljes egészében szerettük volna megkímélni a vésésektől. Csak a legszükségesebb esetekben készültek hornyok, aknák a felszálló vezetékek számára, melyeket a csövek elhelyezése után nagyméretű tömör téglával látszó modorban visszafalaztunk.

Vizuális kapcsolatok

A kelet szárnyban két helyiségben is (F-01 és F-12) a födémben üvegezett nyílást hagytunk a födémben, hogy a pincetérben megmutathassuk a régészeti feltárás eredményeit.

Emelet („Felső földszint”)

Az emeleti szintet a díszlépcsőházon, két melléklépcsőházon keresztül és a déli kijárat mellett működő lift segítségével közelíthetjük meg.

Belső kialakítás

Az emeleti terek belső kialakítása mindenben követi a földszintnél leírtakat. Ezeken túlmenően megőriztük az északi szárny folyosóján a megmaradt négyszínű kőburkolat maradványát és a déli szárny folyosójának terrazzo burkolatát.

Installáció

A gépészeti és elektromos vezetékek és csatlakozási pontok a padlóban vannak, mint a földszinten. A keleti szárny kiállítási világításának megoldására sínes rendszer kiépítésének lehetőségét biztosítottuk, mely kellőképpen flexibilis a gyakran változó igények kielégítésére.

Vizuális kapcsolatok

Minden belső nyílászáró, úgy mint a földszinten mélyen üvegezett, amivel biztosítani szeretnénk a terek közötti minél szabadabb átlátást. Ugyanezt a célt szolgálja a déli homlokzat megnyitása a volt világítóudvarok külső falán.

Funkcionális tagolás

Az emeleti helyiségcsoportok is jellemzően kettéválnak. A keleti szárnyban időszaki kiállításokat és a tematikának megfelelő kereskedelmi tevékenységet terveztünk, illetve ennek lebonyolításához szükséges csatlakozásokat biztosítjuk. A nyugati szárny helyiségcsoportja a díszlépcsőház érkezéséhez szorosan kapcsolódik, jól elkülöníthető és ellenőrizhető ezért ezt rendezvények megtartására különösen alkalmasnak tartjuk. Ezért a csatlakozási pontokat elsősorban ennek megfelelően helyeztük el.

Vizesblokkok

Az új vizesblokkok az épületmaradvány déli kiszolgáló traktusában helyeztük el. A szerelt válaszfalak az álmennyezetig mázas kerámia, illetve Trespa burkolatot kaptak, a padozat csiszolt beton. A szaniterek vandál-biztos kivitelűek. A beltéri helyiségek szellőztetése (elszívása) gépi úton megoldott. A légutánpótlás gépi úton, illetve rácsok beépítésével történik.

Homlokzatok

Az épületmaradvány három homlokzati oldalon megőrizte az eredeti kváder burkolatot. A megmaradt homlokzati felületeken a lábazat gránit tömbökből, a kváderburkolat pedig durvamészkőből készült. A teljes homlokzati felület magán viselte a háború és az utána következő bontások nyomait. A 2008-ban készült restaurátori felmérés alapján külön javaslatban határoztuk meg a homlokzat-helyreállítás feladatait.

A déli oldalon a meglevő horganyzott acél tartószerkezet fölhasználásával, kiegészítésével az új homlokzati nyílásoknak megfelelő kiváltásokkal a molinó takarás felújításra került. A helyszíni szemlék alkalmával megállapítható volt, hogy a két épületet elválasztó kettős határolófal bontását úgy végezték el, hogy a második falból is megmaradtak felületek így ez a mostani állapotában nem egy síkot alkot. A meglevő acélszerkezeten, amely alapozva van és ki van kötve a falhoz, csak a déli falon kivágott új ki- és bejáratok miatt kell kiváltásokat végezni.

Tetőhéjalás

Az alacsonyhajlású tetőn fémlemez fedés van. A fedés megfelelő állapotú, beázást sehol nem tapasztaltunk, ezért beavatkozás nem szükséges. A tető vízelvezető rendszerét felül kell vizsgáltok, mivel túlcsorgásokat tapasztaltunk elsősorban az északkeleti sarkon. A fémlemez borítású párkány és a vízelvezető rendszer felújítását tervezzük, a meglevővel azonos anyagból.