Életmód-történeti múzeumot nyit a Forster Központ

A Forster Központ új arcát mutatja: az idei Múzeumok éjszakáján új múzeumot nyit a budai várban, a Dísz téri De la Motte – Beer-palotában. A tervek szerint több lépcsőben megvalósuló életmód-történeti múzeum a Forster Központ turizmushoz kapcsolódó, jövőbeni projektjei sorában az első.

Szellemi-, históriai-, építészettörténeti, a budai polgári életmódot megismertető múzeumot nyit a Forster Központ a volt patika- és lakóházban. Hat hete költöztek ki a központ irodái a házból, hogy helyet adjanak egy új életmód múzeumnak, amelyet először június 22-én szombaton, a Múzeumok éjszakáján nyitnak meg. Ettől kezdve naponta látogatható lesz a nagyközönség számára a Dísz téri De la Motte – Beer-palota, amely a tervek szerint a szokásos múzeumi nyitvatartási rendhez képest tovább, este nyolcig lesz nyitva.

A múzeum még nincs teljesen készen, de a Forster Központ úgy gondolta, hogy már a jelenlegi állapot is megmutatható, és érdemes is bemutatni. A múzeumi berendezés egyik tervezőjével, Hajdi Mártával való beszélgetésből kiderült, hogy a cél az, hogy a Patikus háza úgy táruljon fel a látogatók előtt, mintha a patikus és családja most is ott élné (19. századi) hétköznapjait - csak éppen "elugrottak valahová", nincsenek otthon. A részletes és akkurátusan kiválasztott berendezéssel a mindenkiben ott lakozó voyeur-t célozzák meg, és invitálják meg egy izgalmas időutazásra.

Cselovszki Zoltán, a Forster Központ elnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ nevében szereplő "örökséggazdálkodás" sok szálon kapcsolódik a turizmushoz. A Forster Központ egyelőre még tervezési fázisban lévő új tevékenységi területének fontos állomása, kezdő lépése ez a múzeum.  

Épülettörténet

A De la Motte–Beer-palota, miként a legtöbb budavári épület, középkori alapokon nyugszik. 1686-ban, amikor Budavárt visszafoglalták a törököktől, a mai épület helyén két, részben romos középkori ház állt. Ezek először egy fakereskedő tulajdonába kerültek, majd 1723-ban a két különálló, de közös tulajdonú telket Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje egyesítette .

1760-ban a Schulz családtól a francia származású De la Motte des Aulnois Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina vásárolta meg az ingatlant. E korszak emléke a fennmaradt ház legkorábbi része, a földszint és az emelet dongaboltozata. Sokáig tartotta magát a nézet, hogy De la Motte Ferenc Károly idejében készült az emeleti szobák igényes és tehetős tulajdonosra utaló díszítőfestése. A levéltári források áttekintése és a falképek ikonográfiai vizsgálata után azonban egyértelművé vált, a palota kiépítése a következő tulajdonos érdeme.

1773-ban a De la Motte család eladta az épületet Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén. Fia, Beer János Nepomuk orvosi tanulmányokat folytatott. A levéltári adatok szerint a patikus nevéhez köthető az udvari árkádsoros loggia, a barokk kapualj, valamint a gazdagon díszített emeleti térsor létrehozása.

1807-ben a ház a Beer családtól Joseph Teutsch pesti kereskedő tulajdonába került, attól kezdve számos birtokosát jegyezték fel, 1815-ben Semmelweis Ignác édesapja is meg akarta vásárolni. 1865-ben akkori tulajdonosa, Tőry Gusztáv megbízásából Pan József egy kétemeletes lakóépületszárnyat emelt az udvari melléképületek helyén, de ez 1945-ben elpusztult. A második világháborúban a Dísz téri szárny ­– a barokk kapualjjal és a felette lévő szobával – komoly károkat szenvedett. Az ötvenes években a Pan-féle épületszárny helyén új lakóház épült, a barokk terekben lakásokat alakítottak ki, az utcai homlokzat is megújult.

Épületbelső - lakótérsor

Az építtetői nevét őrző, ezért kétnevű palota legpompásabb ékessége az emelet barokk lakótérsora, az „emphilade”. Az öt tágas helyiség egybenyitható, így alakítható ki egyetlen nagy tér. Az épület hosszú ideig rejtőzködő kincse volt az 1962-ben 15 réteg festék alól előkerült, majd feltárt, közel 250 négyzetméter festett falfelület, amely példa nélküli a budavári polgári építészetben, de a budai arisztokrácia palotáiban sem ismerünk ez idáig hasonlót. A palota teljes műemléki rekonstrukciója 1963-ra fejeződött be, akkor üvegezték be az emeleti folyosó árkádjait, akkor készült el a falképek restaurálásának első szakasza. Ezt a munkát két csoport végezte, ezért a kiegészítések módja eltérő. A legutolsó tisztító restaurálásra 1987-ben került sor.

Az egykori barokk lakótérsor ma két irányból közelíthető meg. Az egyik útvonal a lépcsőházi előtérből, az egykori „nyári ebédlőből” vezet a „téli ebédlőbe”, ez volt az eredeti bejárat. A másik útvonal a tornácról nyíló előszobából visz a hálószobába. Ebből a kis előszobából lehetett megközelíteni a gardrób-helyiségeket, a barokk konyhát és a kamrát.

1. helyiség: „téli ebédlő”: a rokokó stílusú virágfüzér-motívumok üres, zöldes falkép-mezőket fognak közre, valószínűleg ide függesztették a festményeket.
2. helyiség: gobelinszoba vagy szalon: a falait rózsamotívum díszíti, ez valamikor falikárpitokat keretezett, az 1790-es évekre jellemző, kora klasszicista stílusú és színvilágú motívum kárpitszegélyt imitál.
3. helyiség: passiószoba: a falakon a nagypénteki Szenvedéstörténet négy fontos jelenete tárul elénk, a legtisztábban kirajzolódó kép a „Keresztre feszítés”.
4. helyiség: hálószoba: A szoba jellegzetessége a festéssel imitált, íves kályhafülke aranyozott kagylómotívuma. Ahol a falon nincs vázamotívum, ott állhatott a házaspár baldachinos ágya.
5. helyiség: kabinetszoba: az egykori írókabinet (dolgozószoba) falain három arkangyal alakja tűnik fel a róluk szóló bibliai történetekben, színes rokokó stílusú festett keretbe foglalva. Gábriel arkangyal kezében liliomot tart, Szűz Mária társaságában az Angyali üdvözlet történetéről mesél. Mihály arkangyalt, az isteni igazságszolgáltatás megtestesítőjét római legionáriusi ruhában és fegyverzetben láthatjuk, amint a Sátán fején tapos. Rafael arkangyal két jelenetben is szerepel: az egyik képen még magányos utas, vándorbottal, tarisznyával, a másik képen Tóbiást kíséri Ninivébe, ahol a kisfiú az arkangyal segítségével meggyógyította édesapját. A főangyalok társaságához csatlakozik Nepomuki Szent János. Beer József patikus fia 1785-ben kapta meg orvosi diplomáját, Rafael és Tóbiás története a gyógyító fiúra utal, akinek névadó szentje is megjelenik a kabinetszoba ábrázolásai közt.

A Forster Központ tervei a múzeummal

Nem egy ütemben nyílik meg a Patikus háza. A kezdeti kiállítást majd kiteljesítve a Forster Központ a XVIII. század végi budai polgári életmódot kívánja elevenné tenni, a mindennapok gyakorlatát életszerűen megmutatni.
A hosszabb távú tervek között szerepel a patikusság megmutatása is, hiszen a ház ­– amelyben Buda másodikként alapított gyógyszertárát, az ún. tábori patikát, később Fekete Sashoz elnevezésűt működtette Beer József Kajetán ­– érdekessége éppen az, hogy tulajdonosa a pincétől a padlásig foglalkozása képére formálta. A klasszikus patikusházban a földszinti üzletből nyílt az anyagraktár és a laboratórium, a pincében tartották a különböző gyógyvizeket, szeszeket, ezért nevezték „víz-pincének”, a gyógynövények szárításához „növénypadlást” rendeztek be. Ezt a klasszikus beosztást, a felszerelési tárgyakat, eszközöket is láthatóvá szeretné tenni idővel a Forster Központ.

A múzeum június 22-én nyílik, a Múzeumok éjszakáján 24 óráig várja látogatókat.

Állandó nyitva tartás: naponta 10-20 óráig

De la Motte – Beer-palota
(Budavár, Dísz tér 15.)

A palota csak vezetéssel látogatható.

Belépőjegy (vezetéssel):
felnőtt: 1000 Ft
kedvezményes (diák, nyugdíjas): 700 Ft
családi: 2500 Ft
csoportos: 800 Ft
csoportos (diák, nyugdíjas): 600 Ft