A tavaly Kossuth-díjjal, 2020-ban pedig Kotsis Iván-éremmel is kitüntetett Nagy Bálint, a FUGA Budapesti Építészeti Központ volt igazgatója 73. életévében távozott közülünk.
Nagy Bálint 1949-ben, Szegeden született, építészmérnöki diplomáját 1976-ban szerezte az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán. Építészként dolgozott az IPRATERV-ben, a LAKÓTERV-ben és a VÁTI-ban. Saját építésziodája, az N&n, Nagy Bálint és tsai és az ehhez kapcsolódóan létrehozott N&n galéria mellett a Beszélő folyóirat alapító szerkesztője és a 2009 óta működő FUGA Budapesti Építészeti Központ igazgatója volt, tavaly decemberben történt leváltásáig. A FUGA változatos és magas színvonalú építészeti, művészeti, kulturális programjainak szervezése mellett szabadidejében bútorokat, dísztárgyakat is tervezett.
Az építészetben, építészeti kultúrában folytatott tevékenységéért 2002-ben Ybl Miklós-díjban, 2013-ban Podmaniczky-díjban, 2017-ben Molnár Péter-díjban részesült. Az elmúlt három esztendőben pedig Ezüst Ácsceruza díjjal, Kostis Iván-emlékéremmel és Kossuth-díjjal tüntették ki. Az Építészfórum Pásztor Erika Katalina emlékére létrehozott legelső Perika-díját is Nagy Bálintnak adtuk át, 2018-ban.
Legutóbb 2019-ben a FUGA 10-éves jubileumának kapcsán készítettünk vele interjút. Az építészeti központ ekkor már közel 3100 megvalósult eseményt tudhatott maga mögött, ami jól mutatja a a FUGA folyamatosan változó, eklektikus, pezsgő kulturális életét.
Nagy Bálint fabruár 4-én hajnalban, rövid, súlyos betegség következtében hunyt el. Az alábbiakban Hulesch Máté, szerkesztőségünk munkatársa soraival és egy, az 1956-os Intézet Oral History Archívuma számára készült interjúból vett részlettel emlékezünk rá. Nyugodjék békében!
Az építész archetípusa sokak fejében egy Le Corbusier-szerű, fekete garbót viselő, keretes-szemüveges figura. Az én fejemben nem. Az én fejemben az építész archetípusa egy gyerekkori emlékkép egy nagyszakállú emberről, aki kantáros farmernadrágban, furcsa, fából készült makettek között áll. Édesanyám baráti társaságában több építész is volt – Gyarmathy Katalin, Rajk László például, akik más-más módon, de mindketten nagy hatással voltak rám – az építész képe valahogy mégis Nagy Bálint jellegzetes alakjához kapcsolódott gyermeki elmémben.
Nem mondom, hogy közelről ismertem Bálintot, hiába a régi ismeretség, alakja mégis végigkísérte szakmai útkeresésemet: a FUGA akörül nyitott meg, amikor én épp a BME Építészkarára jártam, akárhányszor betértem oda, mindig kíváncsian érdeklődött, hogy haladnak a tanulmányaim – persze szigorúan magázódva, "hogy van, kolléga?" megszólítással. Ez a megszólítás annak ellenére megmaradt, hogy a szó szoros értelmében nem lettem kolléga – nem lettem építész.
Néhány hónapja a Gödör klubban volt egy beszélgetés Rajk építészetéről, ezt követően kezdtem el egy emailt fogalmazni Bálintnak az akkor még csak előkészületek alatt lévő spekulatív építészeti cikksorozatról – milyen érdekes lenne ebben a kontextusban megvizsgálni a híres keszthelyi tervpályázatot, gondoltam – de elsodortak a napi teendők, a levelet végül nem küldtem el. Sokszor olvasni nekrológokat el nem küldött levelekről, de nem gondoltam volna, hogy nekem is ilyet kell írjak. Hát most mégis. Hiányozni fog, kolléga.
Hulesch Máté
"Én voltam az első szakállas a főiskolán. A szakáll már a középiskolában elkezdődött, mert kaptam egy szakállmérgezést a borotválkozáskor, begyulladtak a szőrtüszőim. Adtak rá valami rémes színű kenőcsöt, de amikor a szakáll úgy félcentis lett, a kenőcstől csimbókokba állt össze, úgyhogy hazazavartak a középiskolából. Nem jártam két hétig iskolába, míg meg nem gyógyult. Na, akkor elkezdtem növeszteni Debrecenben is, a második félévben. És annyira patriarchális volt az egész rendszer, hogy azt gondolták – meg is mondta később az igazgató –, hogy majd nyáron a szülők úgyis levágatják. De szeptemberben, tehát másodévben hárman szakállal mentünk be. Mind a hármunkat behívatott a főigazgató, és mind a hármunknak odaadta a pénzt, hogy akkor most tessék elmenni borotválkozni. Én viszont elővettem a személyi igazolványomat, és azt mondtam, hogy nekem ez a hivatalos arcom. A másik kettő elment és megborotválkozott, nekem megmaradt a szakállam. Úgyhogy én voltam az első szakállas."
/ 1956-os Intézet Oral History Archívum, az interjút készítette: Kőrösi Zsuzsanna