Elhunyt Pintér Tamás építész

Pintér Tamás 1971-ben diplomázott a BME Építészmérnöki karán, ahol később a Rajzi Tanszéken tanított szabadkézi rajzot. Az IPARTERV-ben Molnár Péter, majd Janáky István vezette építész szakosztályokon szerzett tervezői gyakorlatot. Óbudán a Fő tér szomszédságában épült meg egy kétszintes rendelőintézet az ő tervei alapján.

A Mesteriskola 1972-74 közötti ciklusának elvégzése után a történeti épületállomány kezdte érdekelni, és ezért a Budapesti Műemléki Felügyelőségen folytatta szakmai munkáját, ahol elsősorban az egyházi épületek helyreállításában vett részt. A Farkasréti temetőben a Makovecz-ravatalozó belsőépítészeti kialakításának megmentése, majd később műemlékként történő megőrzésének javaslata is nevéhez fűződik. A gyakorlati munka mellett megszerezte a műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát. Érdeklődése a főváros századfordulós, elhanyagolt műemlékei felé fordult. A legizgalmasabb épületeket háromnyelvű, szokatlan formátumú könyvben saját fényképeivel és szövegével mutatta be K. Pintér Tamás néven, és az értékes épületegyüttesekről egy filmet is forgatott. Ennek a munkának a folytatását egy Bécs-Budapest szecessziós épületeinek bemutatása jelentette Andreas Lehnevel, amellyel fővárosunk századfordulós épületei jelentőségét bizonyította.

1994-től az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban (OMvH) a Nemzetközi és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályát vezette, a német és angol, majd a holland nyelvterületen alkalmazott műemléki tapasztalatok, ismeretek cseréje, kiállítások, szakmai konferenciák szervezése mellett a határon túli szakmai szervezetekkel 1991-től kezdődően kiépült kapcsolatok bővítése, az együttműködések elősegítése is a feladatkörbe tartozott. Az erdélyi, a felvidéki, majd a muravidéki közösségek épített öröksége felmérésére, kutatására, megóvásuk, felújításuk érdekében elindított közös szakmai programok mellett az alkalmanként megrendezett összejövetelek, találkozók Kassától, Kolozsváron, Torockón át Lendváig, s az évenkénti Tusnádi konferencia a ’90-es években a hazai és a szomszédos országokban, a Kárpát-medencében munkálkodó kollégák nagy kedvvel végzett tevékenysége, várt eseménye volt.

2002-től az OMvH keretein belül működő Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság titkárságának vezetésére kapott megbízást, innen vonult nyugdíjba. Az UNESCO Világörökség Bizottság 2002 júniusában Budapesten rendezett, a titkárság által előkészített éves ülésén döntöttek az ezidáig utolsó magyarországi helyszín, a Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj felvételéről a Világörökségi listára és a budapesti világörökségi helyszín kibővítéséről.

1991-ben megalapította az ARCHITEC-team Kft. építész irodát, amelynek jelentős munkája volt török megbízásra a budai Gül baba türbe helyreállítása (a közelmúltban történt újabb helyreállítás alkalmával szakmai konzulensként segítette a tervezést) és a halásztelki Malonyai-kastély felújítása is.

A Rodostó Alapítvány támogatásával készítette el a II. Rákóczi Ferenc híveinek még megmaradt rodostói lakhelyeinek felmérését. Sajnos a házak olyan rossz állapotba kerültek, hogy ma már csak ezek a felmérési rajzok tanúskodnak egykori megjelenésükről. Ugyancsak neki köszönhető, hogy az egykor Budán, a Mátyás templomban állt bronz gyertyatartókról másolat készülhetett, és ma ezek újra a templomot ékesítik.

1985-től a Kós Károly Kör alapító tagjaként a Mester decemberi születésnapjára Deák Zoltánnal közösen évente megszervezett Kós Károly est legendás szakmai találkozóvá vált. A Kós-est előzménye a Mester 90. születésnapi felköszöntése volt 1973 telén, a behavazott Kolozsvárt.

2010-ben elkötelezett szakmai tevékenységéért Kós Károly-díjban részesült.

Több mint 10 könyv szerzője fényképeivel, szövegeivel és rajzaival, amelyek a magyar építészeti emlékeken túl európai és törökországi helyszíneket is bemutatnak.