Elismerések és citromok a Műemléki Világnapon
A 2007. évi Műemléki Világnap alkalmából rendezett ünnepi eseményen az épített örökség megőrzése érdekében tevékenykedő civil szervezetek és a műemlékvédelem hivatásos művelői a szakmai és társadalmi tevékenység szerepével, eredményeivel, problémáival, valamint a további sikerek eléréséhez szükséges legfontosabb célok és teendők megfogalmazásával foglalkoztak.
Világnapi civil fórumot tartottak április 18-án a Parlamentben a Műemléki Világnap tiszteletére.
Az ünnepi eseményen az épített örökség megőrzése érdekében tevékenykedő civil szervezetek és a műemlékvédelem hivatásos művelői a szakmai és társadalmi tevékenység szerepével, eredményeivel, problémáival, valamint a további sikerek eléréséhez szükséges legfontosabb célok és teendők megfogalmazásával foglalkoztak.
A felsőházi ülésteremben Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökeként nyitotta meg az ülést, majd Hiller István oktatási és kulturális miniszter méltatta a jelenlévők összefogását. A miniszter beszélt a pénzhiányról, s arról, milyen méltatlan helyzetben van ma Magyarországon a műemlékek gondozása, míg a feltárásra még akad támogatás. Mindketten megfogalmazták beszédükben, mennyire fontos az utánpótlás nevelése és felkészítése, vagyis a fiatalság bevonása a műemlékvédelem bármely területében. Hiller István hangsúlyozta, hogy a jelenleg 12 ezer védett épület után folyamatosan szorgalmazni fogja a minisztérium is a védendők körének bővítését.
A beszédek után következett számos díj kiosztása is, mely során méltatták az elismerésben részesültek műemlékvédelemért, a régészeti örökségért tett erőfeszítéseit.
A fórum résztvevői állásfoglalást adtak közre, mely szerint az épített örökség, a műemlékek nem csupán a múlt emlékeinek számítanak, hanem a fenntartható helyi, kistérségi és regionális fejlesztések integrált részei, a turisztikai vonzerő növelésének és ezen keresztül új munkahelyek teremtésének eszközei, valamint a lakosság megtartó erejét fokozó erőforrások. Az állásfoglalás teljes szövege a csatolt dokumentumban olvasható.
A díjakat és díjazottakat a kiosztás sorrendjében közöljük:
- A műemlékvédelemért Forster Gyula-díj
Dr. Krähling János okleveles építészmérnöknek, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke docensének, volt dékán-helyettesének a magyar műemlékvédelem területén kifejtett gazdag oktatói, kutatói, tervezői és publikációs tevékenységéért, valamint a hazai műemlékek és a műemlékvédelem nemzetközi elismertetéséért végzett munkásságáért.
Krähling János a BME Építészmérnöki Karán végzett oktatói tevékenysége során az újkor építészettörténetét kutatja és oktatja. Nevéhez új kutatási módszerek hazai bevezetése fűződik. Emellett számos oktatási tevékenységet irányít, amelyek során már eddig is hallgatók tucatjait vezetette be a műemléki kutatás és felmérés gyakorlatába. Az evangélikus egyház építészettörténetében alapvető, több száz épületre kiterjedő kutatásokat végzett, ezek eredményeit számos tanulmányban és könyvben dolgozta fel. Munkássága német és olasz tudományterületeken is ismert. Tervezőként tevőlegesen is részt vesz az ókori és újkori műemlékek helyreállításában.
Hulyák Anna, Ybl Miklós-díjas építészmérnöknek, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Felügyeleti Igazgatósága volt városrendező szakreferensének a történeti épületek helyreállítása és a városléptékű műemlékvédelem területén kifejtett tevékenységéért.
Hulyák Anna pályája kezdetétől 25 éven át a VÁTI műemléki irodáján építésztervezőként és városközpontok rendezési terveinek készítőjeként dolgozott. Nevéhez számos történeti együttes és védett városmag részletes rehabilitációs tervének elkészítése fűződik, és részt vett a történeti együttesek megmentését érintő irányelvek kidolgozásában is. Tervezőként szerzett tapasztalatai pótolhatatlan szakmai alapot biztosítottak a Hivatalban több mint egy évtizedig magas szakmai igényességgel végzett városrendezési szakreferensi munkájához.
Olajos Csaba volt főépítésznek, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, illetve az észak-magyarországi régió épített környezete megőrzése érdekében végzett sokoldalú gyakorlati és elméleti munkássága, a tájházak hálózatának kialakításában és a világörökségi helyszín Tokaj-hegyalja építészeti és táji értékeinek védelmezésében játszott szerepe elismeréseként.
Munkásságának kezdetén Olajos Csaba rendezési terveket készített, véleményezett és bírált el, illetve koordinálta a településhálózat fejlesztését és a megyei beruházásokat. Kiemelkedő fontosságú a Borsod-Abaúj-Zemplén megye műemlékeinek helyreállítására indított kezdeményezése, a tudományos megalapozottságú értékvédelem, értékmentés elveinek következetes érvényesítése, mely a közigazgatás egyre fontosabb pozícióinak betöltése során is értékrendjének alapját képezte. Területi főépítészként – az állami irányítás és ellenőrzés eszközrendszerével élve – nagy szakmai elhivatottsággal gondoskodott a természeti és épített környezet harmóniájának megteremtésén, megóvásán és a műemlékvédelmi szándékkal összehangolt településszabályzási szemlélet kiteljesítésén. Kezdeményező szerepe volt Tokaj-hegyalja világörökségi területté minősítésében.
- A régészeti örökségért Schönvisner István–díj
Dr. Barkóczi László régész kandidátusnak, a magyarországi kulturális örökség hiteles és szakszerű megóvásáért, közreadásáért, népszerűsítésért, valamint hazai és nemzetközi megismertetéséért kifejtett rendkívül jelentős tudományos munkásságáért.
Barkóczi László a régészettudomány elkötelezett képviselője, közel a 90. évéhez még mindig aktívan dolgozik és támogatja a fiatalabb kollégákat. Munkássága során mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy feltárásait közölje, így a nemzeti kulturális örökség régészeti része mind a hazai, mind a nemzetközi köztudatba belekerülhessen, közkinccsé válhasson. Szerkesztőként és részben szerzőként jelentette meg Intercisa régészeti feltárásainak teljes anyagközlését, monográfiája mind a mai napig példa lehet a kutatás számára. A római kori üvegkutatás nemzetközileg elismert szakembere, szakmai véleményét külföldről és itthonról egyaránt folyamatosan kikérik. Az MTA Régészti Intézetében vezető beosztásban dolgozva támogatta jelentős monográfiák megjelentetését.
Jósvainé Dr. Dankó Katalin régész-igazgatónak, a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeumának, illetve a monoki Kossuth Lajos Emlékmúzeumnak otthont adó műemlék épületegyüttesek példaértékű helyreállítása érdekében kifejtett közel két évtizedes kitartó szervező munkájáért és szakmai kutatói tevékenységért.
Dankó Katalin 1970 óta dolgozik a Magyar Nemzeti Múzeum régész-muzeológusaként és 1989 óta áll a sárospataki Rákóczi Múzeum és a monoki Kossuth Emlékmúzeum élén. Kiváló szervezőkészsége eredményeként irányítása alatt teljesen újjászületett a Kossuth emlékmúzeum (1992), Sárospatakon pedig befejeződött a Vörös-torony egy évtizedig tartó műemléki helyreállítása, majd megújult a várkastély. A helyreállított terek korszerű kiállításoknak, és számos kiemelkedő rendezvénynek adnak otthont. A sárospataki múzeum mára az északkeleti régió meghatározó kulturális intézményévé, valamint a Rákóczi-kultusz ápolásának és a műemléki épületegyüttesek sokirányú hasznosításának példaértékű helyszínévé vált. Régész szakemberként ásatásokat vezet, folyamatosan kutatja Sárospatak történetét, és adatokat gyűjt a város történeti monográfiájához.
- A műemlékvédelemért Forster Gyula-EMLÉKÉREM
Bihari Richárd lelkésznek, aki az alacskai református gyülekezet vezetőjeként több éve lépésről-lépésre haladva óvja és helyreállítja templomukat.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik legszegényebb területén álló templom felújításához pályázatok segítségével teremtette elő az anyagi forrásokat. A gyülekezet lelki gondozásán túl azon fáradozik, hogy az emberekben kialakítsa az értékteremtő gondolkodást, mely azon alapszik, hogy ismerjék meg múltjukat, őrizzék meg a múlt örökségét, mert ezen múlik a gyülekezet és a település hosszú távú fennmaradása. A helyreállítás során személyes közreműködésével sikerült elérnie, hogy az időben elhúzódó építési folyamat alatt is egységes megjelenésű maradjon a templom. Munkája során együttműködik a KÖH szakembereivel, elfogadja tanácsaikat és efogadtatja állásfoglalásaikat a helyiekkel.
A FÜZÉRÉRT ALAPÍTVÁNYNAK, amely évek óta sikeresen közreműködik a helytörténeti kutatások végzésében, a helyi hagyományok és nemzetiségi kultúra ápolásában, a falukép, tájkép és környezet védelmében, valamint a füzéri vár régészeti, állagmegóvási és helyreállítási munkáiban.
A Füzérért Alapítvány 1991-ben kezdte meg működését. Megalakulásától kezdve elsődleges célja a természeti, történelmi és építészeti értékekben páratlanul gazdag füzéri várhegy és vár gondozásának és helyreállításának segítése.
Az évek során tevékenyen részt vettek Füzér várának régészeti és állagmegóvási, helyreállítási munkálataiban. Közreműködésükkel több sikeres pályázat született, ezeknek köszönhetően megtörtént a gazdasági épületrész fennmaradt falainak megóvása, megkezdődött a lakópalota részleges rekonstrukciója.
Az Alapítvány nevében a díjat átveszi Horváth Jenő titkár.
Dr. Anthony Gall ausztrál származású festőművésznek és okleveles építészmérnöknek, aki Kós Károly építészetének kutatása és publikálása mellett, az elmúlt évtizedben számos magyarországi és erdélyi, műemléki környezetben lévő új épület terveit készítette el.
Anthony Gall 1993 óta él és dolgozik hazánkban. Szakmai körökben Kós Károly kutatásával vált ismertté, az építészről szóló monográfiája 2002-ben jelent meg. Munkájával hozzájárult a Fővárosi Állat- és Növénykert korszerű és műemléki szempontú felújításához, kutatásának eredményei sokszor segítették a munka szakszerű megvalósítását. 2003-ban első díjat és megbízást nyert a Béres Rt. Erdőbényei Borfeldolgozó üzemének és vendégházának kialakítására meghirdetett meghívásos tervpályázaton. Az elkészült épület a környék hagyományos építészeti kultúrájára támaszkodik, szervesen illeszkedik a világörökségi környezetbe. Ugyancsak első díjat nyert kollegáival együtt a budapesti Mozgásjavító Intézet rekonstrukciójára meghirdetett országos pályázaton. Civil szervezetekre támaszkodva komoly szerepet vállal műemlékek megmentésében itthon és külföldön egyaránt.
Illés Sándor plébánosnak az egyházkerületébe tartozó templomok lelkiismeretes felújításáért.
Illés Sándor (közkedvelt nevén Sanyi pap) a Művészetek Völgye négy településén, Monostorapátiban, Taliándörögdön, Kapolcson és Vigántpetenden szolgál. Közel két évtizedes tevékenysége során mind a négy műemléki templomot kitartóan, lelkesedéssel, szűkös anyagiakkal és sok munkával restauráltatja, szépíti. Minden évben nagyobb munkákat végez, a falvak között megosztva. Munkájának eredményét évről-évre több tízezer ember kíséri figyelemmel és illeti elismeréssel a nyári fesztivál idején.
A Nyék-Kurucles Közhasznú Egyesületnek, amely 17 éves fennállása óta a Budapest II. kerület épített és természeti örökségének megismertetése, megőrzése, helyreállítása és védése érdekében számos akciót indított.
Az Egyesület a nyéki romokat és a budaszentlőrinci pálos kolostort évről évre bemutatja a Kulturális Örökség Napjain, amelynek szinte a kezdetektől fogva résztvevője. Legjelentősebb kezdeményezésük az OPNI épületegyüttesén belül található ’Lipót’ kápolna helyreállítása. A freskók feltárása, restaurálása és a Róth Miksa műhelyében készült üvegablakok helyreállítása évek óta tart. Szűkös anyagi keretek között mozogva, minden pályázati lehetőséget kihasználva, számos jótékonysági eseményből befolyt összeget is erre fordítva halad a helyreállítás. A Nyék-Kurucles Közhasznú Egyesület az értékek védelmének legszélesebb módon történő értelmezésével igen nagy elismerésre számot tartó munkát végez.
A díjat az egyesület nevében Baranyai Judit elnök veszi át
Sebe Istvánnak, Magyarpolány volt polgármesterének, aki jelentős érdemeket szerzett a település kulturális örökségének megőrzésében, hazai és nemzetközi megismertetésében.
Polgármesterként felismerte és a településfejlesztés alapjává tette a község természeti és épített értékeiben rejlő adottságokat. Törekedett a helyi közösség szintjén az épített értékek és védelmük tudatosítására. Személyének köszönhető, hogy az önkormányzat felvállalta az egyházi (műemlék) ingatlanok gondozását. Közreműködésével 2005-ben elfogadták a község új, örökségvédelmi alapokra helyezett rendezési tervét. Munkájának köszönhetően az országban elsőként Magyarpolány kistelepülésen főépítész, valamint a KÖH műemléki felügyelőinek bevonásával helyi tervtanács gondozza az épített örökséget. Nagy hangsúlyt fektetett a táji környezetre is, tájgondnoki képzést indított el, a műemléki szakképzésben résztvevő középiskolásoknak pedig lehetőséget biztosít az építőipari kivitelezési gyakorlat végzéséhez. Ma a Passio Egyesület vezetőjeként folytatja értékvédő munkáját.
- A régészeti örökségért Schönvisner István – Emlékérem
Ackermann Kálmán pilisszentkereszti plébánonak, ciszterci esperesnek a helyi régészeti emlékek megmentése és méltó megőrzése érdekében kifejtett harminc éves áldozatos tevékenységének elismeréséért.
Már Gerevich László pilisi ásatásainak is stabil támogatója volt, az ásatási faragott kő és padlótégla anyagot a plébánia kertjében kialakított leletraktárba befogadta, s ezeket a mai napig gondozza. A falu területén vagy az elpusztult ciszterci apátság helyszínén előkerülő faragványokat és egyéb leleteket azóta is gondosan gyűjti. A középkori Magyarország legjelentősebb ciszterci monostora emlékének méltó megőrzését, a romok megmentését és a kutatás folytatását miden rendelkezésére álló eszközzel segíti, a feldolgozás és további kutatás előmozdítása érdekében rendszeresen szervez helyi konferenciákat, a régészet, történettudomány és művészettörténet legkiválóbb képviselőinek részvételével.
Dr. Budai Aurél építészmérnök kandidátusnak a műemlékek hiteles megőrzése terén kifejtett több évtizedes tervezői, oktatói és publikációs tevékenységéért.
Egész életműve szorosan kapcsolódik a magyarországi műemlékekhez, gyakorlati helyreállításukhoz, amit elsősorban a BUVÁTI, e nagynevű egykori műemlékhelyreállító műhely keretében végzett. Neki köszönhető több fontos helyreállítás a budai Várnegyedben. Tevékenyen részt vett a műemlékvédelem elméleti hátterének kialakításában, illetve két évtizeden keresztül a műemléki szakmérnökök képzésében. Jelenleg a Magyar Urbanisztikai Társaság aktív tagja. Az utóbbi 15 esztendőben a Mátyás király kori zsinagógának a budai Várnegyed északi részén, a Babits Mihály sétányon megmaradt szint alatti térszerkezete bemutatásához szükséges pénzalap előteremtése érdekében folytat civil küzdelmet.
Harsányi Eszter és Kurovszky Zsófia okleveles festő-restaurátoroknak a régészeti leletek feltárása, konzerválása és bemutatása terén kifejtett eddigi közös tevékenységük és az általuk alkalmazott újító megoldások elismeréseként.
Diplomavédésük óta rendszeresen közreműködnek régészeti feltárásokon, ahol a leleteket egy teljesen új, általuk kifejlesztett eljárással gondozzák a feltárásától egészen a bemutatásig. Egy évtizedes szisztematikus munka eredményére alapozott módszerük már eddig is komoly nemzetközi szakmai elismerést vívott ki. A római- és középkori régészeti leletek kiemelésére, dokumentálására, leletmentő kezelésére, majd konzerválására és bemutatására kidolgozott eljárásuk olyan új biztonsági elemeket tartalmaz, amelyek a lehető legtöbb információ megőrzését teszik lehetővé, így biztosítva a falképtöredékek hiteles megóvását, jövőbeni tudományos vizsgálatát, illetve rekonstrukcióját. Közös munkájuk eredményeit számos publikációban tették közzé.
Harsányiné Vladár Ágnes Ybl-díjas építészmérnöknek Pannónia római kori építészeti emlékeinek megőrzése terén kifejtett több mint négy évtizedes kimagasló tervezői munkásságának elismeréseként.
Munkássága kezdetétől nagy érdeklődést mutatott a római kori emlékek iránt, és egész pályafutása alatt elkötelezett művelője maradt a területnek. Tervezői munkásságának egyik első jelentős állomása az Aquincumi Polgárváros romterületének rendezésére Hajnóczi Gyula professzor irányítása mellett 1962-ben elkészített tervek. Ezt újabb és újabb, Pannónia majd minden jelentős római kori emlékét érintő tervek követték, többek között a leányfalui, a Gorsium-i, az Intercisa-i, a Pécs-Sopianae-i, a Szombathelyi-Savaria-i, a Sopron-Scarbantia-i és a balácai római emlékek megóvását, helyreállítását és bemutatását, rendezését szolgálva.
- Dercsényi Dezső Sajtódíj
Napilapos újságíró volt a szónak a legtisztább értelmében. Hírlapíró, akinek fontos volt, hogy szakterületén mindig tájékozott, naprakész legyen, hogy pontosan tájékoztatni tudjon. Tisztában volt vele, hogy az újságnál csak az aznap számít, hogy másnap a hír már nem hír. A tanári pályát hagyta oda az újságírásért, Örökké sietett, kevés ideje volt, mintha csak sejtette volna, hogy a szó szoros értelmében kevés ideje van az újságírásra, az ismeretek megszerzésére és átadására, az életre.
Nekünk, műemlékeseknek sokat segített munkájával. Mindig meg lehetett keresni, ha megírásra érdemes témánk volt, s ő is megkeresett minket, ha úgy érezte, valamiről tudnia kell, hogy írásával, a szó erejével tehet valamit az örökségvédelemért. Természetesen az elsők között számolt be arról, esély van arra, hogy a komáromi erődrendszer felkerüljön a világörökségi listára, de írt a Reáltanoda utcai épület engedély nélküli bontásáról, szólt a veszélyes helyzetben lévő védett épületek sorsáról, nem egyszer a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyzetéről. Munkája nemcsak lapjának, a Magyar Hírlapnak és az olvasónak, de az örökségvédelemben dolgozóknak is hiányozni fog.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke posztumusz Dercsényi Dezső Sajtódíjat adományoz Szilágyi A. János újságírónak.
Az elismerést a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, Dippold Pál vette át.
- ICOMOS Díj:
A győri Szent Ignác templom rekonstrukciójáért a főhajó hiteles és esztétikus helyreállításáért
A jezsuiták templomát 1635 és 1641 között olasz építészek elképzelései alapján építették. Római barokk homlokzatát 1726-ban Witwer Márton tervei szerint két toronnyal bővítették. A dongaboltozattal lefedett monumentális hosszhajóhoz az 1660-as években csatlakozó három-három kápolna szobrászati, festészeti és iparművészeti díszítései tökéletes harmóniát árasztanak A főhajó mennyezetképei Paul Troger, a főoltár képe Franz Anton Maulbertsch, a szobrok J. Rossler alkotásai. A szép aranyozott szószék Gode Lajos pozsonyi mester műve.
A homlokzatot 1963-ban újították fel. A monumentális főhajó nemrég befejezett restaurálását gondos művészettörténeti tanulmányok előzték meg. A helyreállítás során előbb a beázások okait szüntették meg, majd a barokk dekoráció – freskók, oltárkép, szószék, műmárvány burkolatok, berendezések – szakszerű, gondos helyreállítására került sor. A nagyszámú restaurátor művész munkájának összehangolásában jelentős szerepet játszott Lente István restaurátor. Az európai jelentőségű, kiemelkedő építészeti-művészeti értékű templombelső hiteles és esztétikus restaurálása követendő példa lehet más, hasonló feladat előtt álló egyházközösségnek is.
A budapesti VI., Eötvös utca 13,, volt Hatvani Deutsch palota, jelenleg Spanyol Királyság Nagykövetségének épületének építészeti- és műemléki helyreállításáért
A terézvárosi Eötvös utca 13. szám alatt Hatvani Deutsch József palotájában az 1920-as évek óta működik a spanyol Királyság Nagykövetsége. A palota karaktere, eleganciája az építtető személyiségének reprezentatív kifejezője maradt napjainkig, és egyben a kor építészetének lenyomata is. A Eötvös utcai szárny 1880-ban Bukovics Gyula tervei szerint épült neoreneszánsz stílusban, 1902-1906 között udvari szárnnyal bővült Kármán Aladár és Ullmann Gyula tervei szerint. Az ő alkotásuk a reprezentatív ebédlő, a szecesszió gótikus megfogalmazásában. Az épület felújítását 2002-2005 között Sylvester Ádám és Nagy Márton tervezte, generál kivitelező a Lindner Budapest Kft., műemléki-restaurátor műszaki munkák vezetője Szebeni Nándor építészmérnök, szakrestaurátor volt. A műemléki szakipari munkát az Architekton Rt. végezte.
Az átalakítást a nagykövetség funkcionális igényei és a műszaki, technikai követelmények változása indokolta. Ezek a változások illetve átépítések mellett azonban az építészeti- műemléki helyreállítás a képző- és iparművészeti értékek megmentésével történt. A tervezés döntéseit mindenütt megelőzte, illetve azzal együtt haladt az épületkutatás – a fa-, kő-, fém-üveg, padló- és stukkó részletek feltárása a menthető, helyreállítható elemek és részletek leltározásával, festések- átfestések szondázásával a végleges eljárások, anyagok és színek megállapításával történt.
E gondos előkészítésnek köszönhetően az épület karaktere megőrizte személyiségének, identitásának összetevőit, korábbi értékeit, méltóan hozzátéve a maiakat a jövő számára.
A veszprémi Dubniczay-ház helyreállításáért
A veszprémi várnegyed egyik legrangosabb barokk épülete Dubniczay kanonok 18. sz.-i palotája évtizedeken át élte a gyakorlatilag gazdátlan műemlékek kilátástalan életét. Az üresen álló ház a 90-es évek második felében került a város tulajdonába. Az önkormányzat a helyreállítás érdekében építészeti tervpályázatot írt ki, melyen Karácsony Tamás, Klobusovszki Péter és Kern Orsolya terve első díjat nyert. Az épület kutatását G. Lászay Judit művészettörténész valamint Nagy Éva és Bán Beatrix festőrestaurátorok végezték, feltárva az épület történetét és belsejének jelentős festett díszeit.
A helyreállításra évekkel később kerülhetett sor, ekkorra alakult ki az épület végleges funkciója, amely a téglamúzeum mellett László Károly hosszú ideje megfelelő helyet kereső műgyűjteményét is magában foglalhatta.A jól megválasztott funkció és a közreműködők együttműködése példamutató helyreállítást eredményezett. Megőrizték az épület műemléki értékeit, az új elemek a kortárs építészet hangján szólnak, de harmonikus egységet alkotnak a régiekkel. Visszaállt a palota eredeti manzárd-teteje. A tetőtér-beépítés kiállító funkciója és építészeti megoldása nem zavarja az összképet, és megmaradt a jó hangulatú, nagy távlatra nyíló udvar is. A restaurátorok néhol teljes falkép-helyreállítást végeztek, míg másutt csak tisztítás és konzerválás készült. Ez nemcsak a kortárs képzőművészeti kiállítás igényeinek felel meg, de a látogató számára is átélhetővé teszi a barokk térsor korát, történetét, régiségértékét. A kivitelező Vemépszer kft. hagyományos anyagokat és technológiát alkalmazott az utcai homlokzat vakolatának összetétele és a faszénőrleménnyel előállított venyigeszürke színezés esetében.
A felelősségteljes munka nyomán a veszprémi várnegyed méltón restaurált épülettel, kulturális intézménnyel, új, vonzó idegenforgalmi célponttal gazdagodott.
- CITROM Díj:
Esztergomi Kanonoksor - Az értékeket semmibe vevő felújításért, továbbá a legkedvezőtlenebb hasznosításért.
A Magyar Katolikus Egyház főszékesegyházát 1822-ben kezdték építeni, Kühnel Pál, Packh János, Hild József s végül Lippert József vezetésével. Kühnel grandiózus koncepciója csak részben valósult meg, ugyanakkor az épület klasszicista stílusjegyei és a léptékhelyes részletképzés Hildnek köszönhetően kiteljesedhetett. Az épületegyüttes a II. világháborúban megsérült. A háború után az Északi Kanonoksor, valamint a szeminárium épülete a szovjet csapatokat szolgálta, azok kivonulásáig.
A város – az egyházzal karöltve – az utóbbi években egységes szándékot megfogalmazva, és azt követve az épületeket oktatási-kulturális célra alakítja, alakíttatja át. Így került sor az Északi Kanonosor hat egységből álló épületének hasznosítására, átalakítására is.
Mindez nem adhat okot a citrom-díj odaítélésének. Ami az okot szolgáltatja, az a részben már megvalósult végeredmény.
Az Esztergomi Önkormányzatnak mint beruházónak az épület klasszicista térrendszerét, alaprajzi struktúráját, az egységes, klasszicista díszítőfestést alapvetően sértő, mindezt részben megsemmisítő magatartása a cím odaítélésének elsődleges oka.
A tervezés előkészítetlenségét, érzéketlenségét, a hibás átalakítási koncepciót tetézte a kivitelztésből adódó hibák sora, a tájékozatlanság, időnként a szakértelem hiánya, a feszített határidő ürügyén mindent magyarázó, elfogadó alapállás.
Az épületegyüttesnek a tervezett szerepkörrel való újjáélesztése, a vállalt értékmentés dicséretes cél – az alkalmazott eszközök, az átgondolatlanság, a következetlenség ugyanakkor súlyos értékvesztéshez vezettek, vezetnek.
A klasszicista díszítőfestések ilyen átfogó együttese kivételes érték, amit növel a meglepően jó állapot, és a helyeként kiváló művészi színvonal, az egyedi, különleges szépség.
A díj megítélésekor a Kuratórium élni kívánt a figyelemfelhívás lehetőségével:
A beruházás még nem fejeződött be, így van esély az értékvesztés csökkentésére!
Mivel hasonló rejtett értékeink még minden bizonnyal felszínre kerülhetnek, legyünk tájékozottabbak, felkészültebbek, legyünk értőbb, odaadóbb gazdái nemzeti kincseinknek!
Váci Főtér - A meglévő barokk értékeket semmibe vevő, és a hitelességet mellőző helyreállításért.
Vác egyedülálló barokk főterének rekonstrukciója során a fő cél a gépjárműforgalom jelentős korlátozása és a főtér újra nyüzsgő élettel való megtöltése volt. Ennek elérését új építészeti elemekkel és legfőképp a barokk városképbe visszaemelt középkori építmények torzóival kívánták megvalósítani. A munkák lehetővé tették a volt Szent Mihály templom és a bécsi kapu egykori helyének feltárását is.
A csak részlegesen megtalált középkori templom visszatemetett alapfalai fölött egy új vasbeton lemezre épített és egy XVIII. századi felmérésre hivatkozva kiegészített falacska jelzi az egykori alaprajzot. A vitatható minőségben és formában megvalósult falazatok így nem tekinthetők hitelesnek és a középkori illetve a barokk térsíkhoz sem illeszkednek. Ezt a hatást fokozza még a feltárt barokk altemplom földalatti múzeummá alakítása is.
A középkori városfalak részeként a tér északi szűkületében állt az egykori Bécsi kapu. A barokk eredetű házak által közrezártan felépült a kapu elképzelt falainak torzója. A házak fölé magasodó saroktornyokra zászlótartók kerültek, állítólag a kapu egykori magasságát jelzik. A monstrum újszerűségéhez nem fér kétség, de a történeti térfalak közé beékelt betonkolosszus semmilyen formában nem emlékeztet középkori előképére.
A súlyos szakmai bizonytalanságok ellenére kierőszakolt, „ál-középkori” hangulatot árasztó látványelemek a barokk tér és térfalak egységét megbontják, aminek veszélyét az ICOMOS Magyar Nemzeti bizottsága már korábban jelezte.
Nyírbátori Báthory kastély - A legfélrevezetőbb helyreállításért és a hasznosításért
A kutatás alapján beigazolódott, hogy a palánkkal és árokkal övezett területen a 14. századtól több önálló palotaszárny és egyéb épület helyezkedett el. A magtár építéséhez a 18-ik században az északi oldalon álló palota maradványait használták fel. A felmenő falaiban középkori maradványokat őrző magtárépület három szintre tagolódott és hatalmas, kétszintes borospincével rendelkezett.
A védett műemlék magtárban reneszánsz kastély utánzatot alakítottak ki. A pincét korrekten helyreállították, de a rekonstrukcióval megvalósult új épületben feltételezésekre alapozottan fogalmazták meg a reneszánsz elemeket. A nyílászáróknak sem a helye sem a száma nem bizonyított. A falak visszabontásával elpusztították az épület barokk periódusát.
A korszerű műemlékvédelem elveihez hozzátartozik a különböző építési periódusok minél jobb megőrzése, megfelelő szakmai kontrollal való helyreállítása, és nem saját ízlésünk szerinti rekonstrukciós jellegű korrekciója.
A reneszánsz jellegű várkastély kialakítása azt példázza, hogy mi történik védett épületeinkkel, ha azt nem megfelelő hitelességgel, önhatalmú értelmezéssel állítják helyre.
