Épületek/Lakóépület

„Előszó” — a zuglói Paskál Parkról

2006.06.26. 09:44

"A kis lakótelepek nagy része kiállta az idő próbáját, keresett és a lakók által kedvelt területekké váltak." Vezető építész tervező Peschka Alfréd és Plájer János

Elgondolkoztam azon, vajon 2006-ban a megannyi nagyszabású épület felbukkanásával egy időben lehet-e, érdemes–e „lakóteleppel” építészeti értékeket keresni, bemutatni. Lakótelepet írok, mert ugyan manapság a marketingesek mindent „lakópark”-nak hívnak, ez az épületegyüttes számomra inkább „kislakótelep”. És azt gondolom ez nem baj.

Ferkai András Lakótelepek című könyvét lapozgatva nagyon sok szép példát találhatunk az emberléptékű, jó lakókörnyezetet biztosító alapvetően kis szintmagasságú épületekből megkomponált korai és későbbi modern lakó-telepekre. Ezek erénye nem különleges építészeti kialakításuk, hanem pont a kevés eszközzel gazdaságosan (olcsón...) megépített épületek egymáshoz való viszonya és az ebből adódó jól „megélhető” környezetük. Néha talán magánál az épületnél nagyobb érték az a tér, melyet közbezárnak, a kert, a fák aminek helyet adnak. A kis lakótelepek nagy része kiállta az idő próbáját, keresett és a lakók által kedvelt területekké váltak.

Persze a mostani lakóépület-építésben, elsősorban az extra-profit orientáltság miatt, nagyon sok olyan elem hallgatólagos elfogadást nyert, mely az előbb említett épületeknél fel sem merülhetett. Ennek eredményeképpen a város tele van rossz telepítésű és alaprajzú új építésű lakásokkal, házakkal. Számunkra siker, hogy olyan „apróságokat” megvalósítottunk – melyek talán így furcsának is tűnnek –, de a mai viszonyok közt mégis meg kell említeni.

A Paskál Park épületeinél a lakás átlag 55–60 m2, egy-két garzont leszámítva a lakások legalább kétszobásak, de van három és ötszobás is. Nincsenek „zsákszobák”, a kis lakásoknál is külön bejáratúak a szobák.  A konyhák alapvetően egy légtérben vannak a nappalival de szinte mindenhol megvan a szeparálás lehetősége. Az épületek közt jó méretű tér van, a gépkocsik nem mehetnek be a terület belsejébe. Az épületek egyszerű architektúrájúak, kevés számú felhasznált anyaggal igyekeztünk egységesen megfogalmazni a homlokzataikat. Az épülettípusok közt finom különbségek vannak melyek az ablak, erkélyosztásban és színekben jelentkeznek.

Úgy érezzük, hogy a megépült épületek igazolják eredeti terveinket, gondolatainkat. Fontos kérdésről van szó, a  lakásépítés kérdése egyre inkább központi téma kell hogy legyen 2006-ban. Ezért gondoltuk, hogy bemutatjuk épületeinket.

Peschka Alfréd
A fotókat a tervezők készítették


 
 

Paskál Park II. ütem ”L500 lakótömb”, 7db társasházból álló lakóépület együttes
Budapest, XIV. Zugló, a Szugló utca, Miskolci út, Rákos Patak által határolt területen

Tervező:
AP Stúdió Építészeti és Várostervezési Kft.
Új nevén:
Óbuda Építész STÚDIÓ KFT.

Peschka Alfréd
Plájer János

vezető építész tervező

építész munkatársak:
Csernik Tamás
Csikós Emőke
Egervári Tímea
Geiszter Róbert
Olbert Krisztián


Adatok: L500 tömb
A telek területe: 19300 m2
Tervezett beépítettség 16—29% (két övezetben)
Bruttó szintterület: 22500 m2
Pince: 3900 m2 , 283 gk. parkolóval
Összes lakás: 298 db
Üzlet: 12 db
Tervezés:2003—2004
Kivitelezés:2005—2006

Részlet a Műleírásból

Építészeti koncepció

Az épületek szerkesztése – összhangban a telepítéssel – racionális, modern. Alap geometriai formákból építkező építészeti nyelvet használ. A fő tömegek erkélyekkel, lépcsőházi „bemetszésekkel” tagolt sík felületek, a tetőszintek tetőteraszos lapostetős felépítmények. Az épületek – önálló jellegük megtartása mellett –  építészetileg alkalmazkodni kívánnak a környezet kertvárosias karakteréhez, a már építés alatt levő 1. sz. tömb (Turányi Gábor) és 2. sz. tömb ( Plájer és Peschka) épületeinek elveihez , átmenetet képezve az építés alatti 3.sz tömb „idősek apartmanháza” (Pálinkás Ferenc, Rompos Richárd)  tömege felé.

Az említett illeszkedés, megfelelés első sorban nem szigorúan formai, sokkal inkább szemlélet béli. Fő elveink – többek közt – a „szerkesztettség”, „racionalitás”, a minőségre való törekvés és az emberközpontúság voltak.
Az épületek szándékaink szerint korszerű- „modern”, nem hivalkodó épületek, melyek együttesként (mind tömbön belül – mind tágabb értelemben is) szemlélve adják azt a „többletet” amitől a terület egyedivé és jó építészeti környezetté válhat.

Lakásösszetétel
A lakások összetételét és azok részletes lakásonkénti helyiségprogramját az Óbuda Ingatlan Kft. adta meg piaci felmérések és a már épülő szomszédos lakótömb eladási tapasztalatai alapján. A program határozta meg a lakások, és azok helyiségeinek nagyságát, fürdők méreteit és azok felszereltségét. Igény volt a nappalihoz csatlakozó, azzal egy térben levő konyha is. Ez a lakások egy részében teljes mértékben a nappali részeként (de alapterületét külön számítva)  valósult meg . Ahol lehetőség adódott – a „gépi” elszívás mellett – a konyhák közvetlen természetes szellőzést is kaptak, és gyakorlatilag minden esetben úgy lettek kialakítva, hogy utólag (illetve az építés közbeni igények kialakulásakor, még befejezés előtt) leválaszthatóak legyenek.

Alkalmazott anyagok és szerkezetek
Az épület szerkezete: vasbeton harántfalas ill. pilléres függőleges teherhordó szerkezet , monolit vb. födémekkel. A pincében a harántfalas rendszer pillérvázasra vált át.
A homlokzati falak porotherm téglából készülnek, drywit hőszigetelő rendszerrel. A belső válaszfalak téglafalak. Lakások és közlekedők közt porotherm téglafal. A homlokzatképzésnél törekedtünk arra, hogy az épületek belső rendjének kivetülése érzékelhető legyen. A nappalikon mindenhol nagy megnyitásokat, erkély vagy franciaerkély ajtókat, és hozzá tartozó, padlóig lemenő üvegezéseket alkalmaztunk. Az épülettömegeket kis „ugrásokkal” tagoltuk melyeken eltérő színű a drywit vakolat
Az üzleportálok és a lépcsőházi függönyfalak alumínium rendszerből készülnek. A lakások külső nyílászárói fehér műanyag , melyeknél a nyíló szárny színezett. Az erkélykorlátok porszórt fémkorlátok. Az épület arculata szándékosan új elemeket vonultat fel az előző tömbökhöz képest, biztosítandó a változatosságot, és a „jól megélhető” építészeti környezetet.