EMKE Corner iroda: örökség és innováció
Budapest nyüzsgő szívében, a Blaha Lujza tér egyik fővárosi védelem alatt álló épületében található a nemrég elkészült EMKE Corner iroda, ahol az építészeti beavatkozás – a tér rehabilitációjához hasonlóan – a múlt tiszteletben tartása mellett kíván korszerű megoldásokat kínálni.
Történeti örökség
A tervezési terület, az egykori EMKE kávéházként szolgáló épületrész, a Rákóczi út és a Nagykörút forgalmas metszéspontjában helyezkedik el. Az 1894-ben alapított kávéház neve az akkor alakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rövidítéséből származik, főbb közönsége pedig a szomszédos Nemzeti Színház neves színészeiből és a kor művészeiből állt. Fénykorát a két világháború között élte, ekkor az épület egy nagyobb átalakításon és bővítésen ment keresztül. Az akkori legmodernebb gépészeti és konyhatechnikai eszközökkel látták el, emellett tereit késő art deco stílusban tervezték. A második világháborúban az épületet szétlőtték, ugyan későbbiekben még megnyitott különböző funkciókkal, de már árnyéka sem volt az egykori önmagának.
Tervezői szemlélet
Alapkoncepciónk a meglévő szerkezetek megőrzése és minimális beavatkozás volt. A visszafogott anyag és színhasználat célja, hogy a bérlői fázisban a már berendezett tér harmóniában tudjon működni a felhasználójával.
A tervezés szerves részét alkotta továbbá a természetközeliség becsempészése a belvárosi irodai életbe, melynek eredményeképp futónövények és virágágyások gazdagítják a tereket.
A már megépült első ütem a földszinti portált és az emeleten kialakított irodahelyiséget foglalja magában. A pince hasznosítása egy későbbi ütemben kerül megvalósításra.
Portál
Az irodaház főbejárata az Erzsébet körút felőli, korábban árkádosított földszintről közelíthető meg. A sarkon beforduló pixeles design, mely növényekkel befuttatott üvegfalakba vezet át, fokozatosan töri meg a klasszikus homlokzatot, és alakul át egy transzparens, hívogató térbe, amely ellensúlyozza és megnyitja a portál egyébként kis felületét.
A szűk előteret a dinamikusan formált, igen filigrán szerkezetű gipszbetonlépcső nyitja fel. Tudatosan szerkesztve megy szembe az épület alap koordináta-rendszerével, behozva ezzel a játékosságot és a könnyedséget. A karcsú lift egyfajta szoborszerű tengelyként szolgál a kompozícióban.
Irodatér
Az emeletre érve, a lépcsőházat csupán egy üvegfal választja le az irodatértől, ezzel is biztosítva a tér folytonosságát és az összecsengő esztétikát. A recepciós pult, egyszerre viszi tovább az előtér dinamikáját és csatlakozik az iroda életterébe.
A modern és indusztriális elemek együttes használata különleges és hívogató munkaterületet hoz létre. A sötétszürkére festett vasbeton pilléreket és utólagos kiváltóként szolgáló gerendákat – melyek lehetővé teszik, hogy az irodának ritka nagy egybefüggő terei lehessenek – szinte eredeti nyers állapotukban láttatjuk, minimális kipótlásokkal. Ezen szerkezetek fontosságát kiemelve, az álpadló tőlük eltartott, a vizuális dilatációt a régi és az új szerkezet között pedig súrlófény nyomatékosítja, kihangsúlyozva a felület rusztikusságát. Az utcai homlokzat belső felülete vörös téglaburkolat – ami az egykori arculat és karakter felidézésére szolgál – melegséggel veszi körbe a teret és ellensúlyozza a belső hidegebb tónusokat.
A kismértékű beavatkozás jegyében klasszikus gipszkarton álmennyezet csak a vizesblokkokban készült, az irodatérben a gépészeti elemek látványát játékosan elhelyezett, lamellás optikai álmennyezet oldja, utalva a közösségi funkciókra, és a befüggesztett lámpákkal kiemelve a dolgozói területet.
A természetes fény szintén elengedhetetlen része a kortárs irodatervezésnek. Az eredeti, felújított kapcsolt gerébtokos ablakok nem csak a munkakörnyezetre vannak pozitív hatással, de a Nagykörút és a Rákóczi út felől érkező állandó hangterhelést is tökéletesen szigetelik. A nyílászárók egyúttal az irodatérnek is adnak egy egészséges ritmust, mely akár a további berendezést is megkönnyítheti a leendő bérlők számára. Bár az iroda rendelkezik városra néző panorámás erkélyekkel is, a mesterséges szellőztetés kialakítása elkerülhetetlen volt a lokáció adottságaiból kifolyólag.
Kiszolgáló és közösségi terek
Az iroda rendelkezik egy másodlagos bejárattal is a társasház lépcsőháza felől, ami eredetileg az itt lévő lakás bejárata volt. Az innen nyíló előtér egyfajta kötetlen közösségi térként szolgál puha színes falfülkéivel, megvilágított kirakatpolcaival és a konyhasarokkal.
A mellékhelyiségek kialakítását szintén gondos tervezés előzte meg. Az egykori EMKE pasztellszínekben, egyedi bútorokkal, art deco stílust idézve lett felújítva, aminek tisztelegve a mosdók egyfajta portálként repítenek minket a 30-as évek szín- és formavilágába.
Konklúzió
Az érzékeny tervezői hozzáállással a cél a kultúra tisztelete, fenntartása, az épület karakterének megőrzése és napjaink dinamikus munkakultúrájának ötvözése volt. Az iroda kiadásra lett előkészítve és készen áll a következő fejezetére, melyben bérlőre szabott kialakítás során ismét megtelhet pezsgő élettel.
