Energiatermelő ékszerdoboz

Oslo városközpontjának félreeső szegletében egy sűrű betűmintával borított, tükröző üveghomlokzat hívja fel magára a figyelmet. A norvég Element Arkitekter fiatal csapata (Cathrine Vigander, Hallvard Huse, Vidar Knutsen) által tervezett oktatási-, és konferencia-központ újraértelmezi a történeti környezetbe való illeszkedést. Az Ékszerdoboznak (Smykkeskrinet) becézett épület a napfény által életre keltett, szűkszavú belső világ mellett jövőbe mutató energetikai megoldásokat is rejt.

Oslo központja a közelmúltban átadott Laerernes Hus (Tanárok Háza) nevű oktatási-, és konferencia-központtal gazdagodott. A Norvégiai Oktatási Egyesület új épületét az Element Arkitekter fiatal csapata tervezte, akik a házat csak Smykkeskrinet (Ékszerdoboz) néven emlegetik, amely még a tervpályázat időszakából származik. Az elnevezés becsvágyónak tűnhet, ám igen találó - az épület egy fénylő kincses ládikóként hívogatja a látogatót: nyissa ki, lépjen be.

Előzmények
Az Element Arkitekter fiatal csapata 2004 novemberében nyerte meg a pályázatot, amelyre három építészirodát hívtak meg. A munka 2005-ben folytatódott, a tervezők részt vettek az építő bizottság ülésein, ahol fontos stratégiai, építészeti és gazdasági kérdésekről döntöttek. Ez a 75 megbeszélés kiemelkedő jelentőséggel bírt a végeredmény építészeti minősége tekintetében. A helyi építési hatóságok már a kezdetektől fogva rendkívül pozitív hozzáállást tanúsítottak, csakúgy, mint a Byantikvaren, a régi épületek megmentéséért felelős műemléki hivatal.

Helyszín
A két ház közötti foghíj korábban nem volt beépítve. A megbízó a pályázati kiírásban rögzítette, hogy a fő cél a lehető legnagyobb méretű konferenciaterem megtervezése, természetesen a hely adottságaihoz igazodva. A helyszín kiválasztásánál fontos volt, hogy a párhuzamos utcában, a terület hátsó részén található a Norvégiai Oktatási Egyesület székháza, így a Smykkeskrinet a meglévő funkciók bővítéseként fogható fel, a régebbi épületekkel együtt alkot egy funkcionális rendszert. Az építészek éppen most lakások kialakítását tervezik az egyik szomszédos - az utca felől nézve jobb oldali - védett épületben.    

Koncepció
Az építészek egy új, egyedi és kortárs hangvételű házat próbáltak alkotni, amely figyelembe veszi környezete adottságait. A műemlékileg védett, szomszédos kétemeletes bérházak az 1890-es évek német historizáló stílusát tükrözik. A Tanárok Háza új távlatot nyit abban a vég nélküli vitában, hogy egy új épület illeszkedjen-e avagy nem a meglévő kontextusba. A tiszta üveg homlokzat már messziről jelként tűnik fel, határozott cezúrát képezve a hagyományos utcaképben. Közelebbi vizsgálódás után szembetűnik, hogy az új épület magassága és szintszáma megegyezik a szomszédaival, a homlokzat vízszintes osztása pedig nagyjából azok horizontális tagolásához illeszkedik. A tervezés során a legnagyobb szerkezeti kihívást a meglévő épületek fa cölöpökből álló alapozásának sértetlenül hagyása jelentette - a nedves közeget számukra továbbra is biztosítani kellett, nehogy elkorhadjanak. A szükséges dilatációs távolság miatt az új ház pinceszintjének kontúrja valamelyest kisebb, mint az emeleti szinteké, az épületet vasbeton cölöpök horgonyozzák az altalajba.

Homlokzat
A különleges kétrétegű üveghomlokzat a ház legfőbb vonzereje: a szó szoros értelmében visszatükrözi az utca túloldalán álló embereket és a különböző színű épületeket. Önmagában véve egy valódi műalkotás, amit Jorunn Sannes norvég művész dekorált az ábécé betűiből álló szövevényes mintával, ezáltal is hangsúlyozva a szervezet oktatási tevékenységét. Az árnyékolóként is funkcionáló mintázat a belső üvegréteg külső felületén található. Az este leszálltával kel életre igazán Sannes munkája - a belső megvilágítás révén -, varázslatos hangulatot árasztva. Jorunn Sannes készítette az alexandriai könyvtár homlokzatát, az oslói operaház tetőzetének kialakításán pedig két művésztársával együtt dolgozik. A műalkotás és az építészet ilyen mértékű integrációja elég ritka, de a Smykkeskrinet meggyőző példája az ehhez hasonló törekvéseknek: barátságos és hívogató arccal, friss, modern dizájnnal fordul a város és az emberek felé.

Enteriőr
Az épület belső terei nem kevésbé vonzóak, színvonalas építészeti minőséget képviselnek. Az Element Arkitekter csapatának sikerült minimális építészeti nyelvezettel tágas, nyitott, nyugalmat sugárzó tereket létrehoznia. A mérsékelt szín-, és anyaghasználat, valamint a tiszta szerkesztés az előcsarnokot, a nagytermet és a felső szinten elhelyezkedő kávézót jóval nagyobbnak mutatja valódi méreténél. Az építészeti visszafogottság nem egy sivár házat eredményez, ellenkezőleg: a napfény aktív használata és a választott anyagok az épületet finom textúrával ruházzák fel. Az előcsarnokban található egy textilből készült műalkotás - May Bente Aronsen norvég művész munkája -, amely a betonfelületek hőháztartását és energiahatékonyságát is növeli. Az enteriőr hangsúlyos eleme az üveghomlokzat és a nagyterem közé helyezett látszóbeton lépcső. A szigorú betonfelületek és a betű-erdő rései között besütő napfény - kirajzolt árnyékaival együtt - kellemes, vonzó atmoszférát teremt.

Energiahatékonyság
A mintegy 200 m² felületű délnyugati tájolású utcai oldal egy óriási napkollektorként, napcsapdaként működik. A lépcsőháznak energiatermelő funkciója is van: napos idő esetén a betonba épített csövekben cirkuláló, felmelegedett víz által szállított hőenergiát speciális kutakba (geo-well) pumpálják, ahol az hidegebb évszakokra eltárolható. Tíz energia-kút található a belső udvarban, amelyek mindegyike 150-200 méter mélységű. A hőelvonó folyamat során maga a belső tér is jelentősen hűl a meleg napokon. Jelenleg a szellőztető rendszer csúcs-igénybevétele esetén - évente mintegy 50-100 órányi időtartamra - a ház az állami hálózatból vesz fel energia-utánpótlást.

A projekt a jövő számára készült: a rendszer folyamatos optimalizálása mellett és a használók környezettudatos nevelése révén egyre jobban csökkenthető az épület energiafelhasználása, a tervek szerint akár 50 kWh/m²/év értékre. A hagyományos hőszivattyúkat a közeljövőben jobb hatásfokú CO₂-hőszivattyúkra fogják cserélni, amelyek a jelenlegi berendezésekhez képest csupán hatodannyi elektromos energiát igényelnek. A Smykkeskrinet rendszerét a meglévő épületek energetikai központjához csatlakoztatták, így az esetlegesen termelt fölösleget ott hasznosítani tudják. A lépcsők kapaszkodóiba és a külső téri mennyezeti felületekbe korszerű LED-sávokat integráltak. A világítási rendszer minden elemét úgy tervezték, hogy technológiai váltások esetén cserélhetőek legyenek. A jövőbeli tervek szerint az Ékszerdoboz zéró kibocsátású épületté, vagy akár egy kis pozitív energiatöbbletet produkáló ("aktív") házzá válhat.

Környezet
A Tanárok Háza a városközpont egyik kicsi, de sokszínű negyedében helyezkedik el - sokak szerint ez Oslo igazi szíve. Ezt a területet még nem árasztották el divatos kávézók, jellegét sokkal inkább az afrikai fodrászüzletek, valamint a Szomáliára és Etiópiára specializálódott utazási irodák határozzák meg. Az életszínvonal itt jócskán a nemzeti átlag alatt van, bár Európa egyik leggazdagabb országában járunk.

A Laerernes Hus figyelmet fordít erre a környezetre, a Norvégiai Oktatási Egyesület nem véletlenül helyezte ebbe a városrészbe a központját, ráadásul különleges és megigéző építészeti keretek közé. A ház jó példa az olyan ingatlanfejlesztésre, amely képes és akar életet lehelni egy mások által taszítónak és félreesőnek titulált városszövetbe. Oslo egy új turista-látványossággal gazdagodott, Norvégia pedig egy új építészeti-művészeti gyöngyszemmel. A ház számos díjat nyert, többek között az oslói Építészeti Egyesület Díját, az építészirodák által alapított Bygherreprisen ("A megbízó díja") nemzeti díját, Oslo városának 2010. évi építészeti díját (Oslo bys Arkitekturpris 2010), valamint a Betongtavlen ("Beton Egyesület") nemzeti díját a kiemelkedő minőségű látszóbeton munkákért. Az épület megjelent a 2010 májusában kiadott Made in Norway című, a norvég kortárs építészetet bemutató könyvben, valamint a 2011-es Mies van der Rohe-díjra is jelölték.

Laerernes Hus (Teachers House) - Oslo, Norvégia

építész tervezők: Cathrine Vigander, Hallvard Huse, Vidar Knutsen 
tartószerkezetek: dr. Tech Kristoffer Apeland AS
energetika: Siv. Ing. JP Dybdahl AS
homlokzat: Jorunn Sannes
műalkotás: May Bente Aronsen
generáltervező: Element Arkitekter AS

tervezés éve: 2004 (pályázat), 2005-2009
kivitelezés éve: 2008-2009
bruttó szintterület: 1794 m²
megrendelő: Utdanningsforbundet (Union of Education Norway)
üveghomlokzat kivitelező: Skandinaviska Glassystemer AB, Svédország