Építés - a 14. Velencei Építészeti Binnále magyar pavilonja

Jakab Csaba és Márton László Attila "Építés" című pályaműve alulról szerveződő, az építést egyszerre személyes és társadalmi üggyé emelő építészkalákákat mutat be, a kezdetektől napjainkig. Mindemellett a magyar pavilon maga is egy ilyen közösségi építészeti tett színhelye lesz.

VEZÉRVONAL – van mire építenünk!

A mindenkori, modern és posztmodern nélküli építészet

A Kárpát-medence mindenkori archetipikus kincseinek – egyben egy jellemző magatartásnak – a megismertetését tekintjük ALAPNAK (Fundamentals). Az ÉPÍTÉS erejének, ember- és közösségépítő hatásának bemutatását „három az egyben” kiállítás, és egy – a központi térben folyó – tevékeny, közös kétkezi munka formájában jelenítjük meg:

1. A bal oldali kiállítótérben Kunkovács László ŐSÉPÍTMÉNYEK című könyvének képeiből készül kiállítás, arcképekkel kiegészítve.
2. A jobb oldali kiállítótérben építő-kalákákat mutatunk be tablókon, és az ÉPÍTÉSEKET ismertető filmeken.
3. A ház középső terében a biennále ideje alatt három általunk megszervezett építő-kaláka keretében három kapu ÉPÜL meg a látogatók bevonásával. Ebbe a térbe kerülnek ezen építési munkálatok dokumentumai, illetve a biennáléval párhuzamosan, a Kárpát-medencében zajló további építő-kalákák tudósításai, anyagai.

Az alapfogalmak (Fundamentals) általunk javasolt újraértelmezését szeretnénk megismertetni a nagyvilággal. 

A KÁRPÁT-MEDENCEI MODELL:

Építészoktatás és közösségépítés, építő akciók. A természet, illetve vidék megismerése, a valóságos építés kétkezi tapasztalata, a közös gondolkodás és az egymással – olykor – a helyiekkel, vidékiekkel együtt végzett izzadságos fizikai munka alázatra és empátiára nevel mindnyájunkat. Ebből pedig világszerte nagy a hiány. Az így szerzett tapasztalatok és az építés tágan értelmezett dimenziói megújító erejűek.

LEÍRÁS – a koncepció

1981-ben néhány építészhallgató kivonult a visegrádi Mogyoró-hegy mellé (Visegrádi táborok), és Makovecz Imre vezetésével épült és épített, alapfogalmakat értelmezett és jelenített meg kétkezi munkával.
Erre az alapra ÉPÍTVE építészgenerációk nőttek fel...

Az akkor megindult folyamat végigkövethető a különböző építész iskolák – MOME, KKE Vándoriskola, BME, Kertészeti Egyetem, Győri SZE, NYME-AMI – munkáiban, nyári gyakorlattá vált építő/építész táboraiban/kalákáiban, amire ÉPÍTVE már további építészgeneráció nőtt fel.

A jelent – a változatos koncepciók mentén formálódó - építő-kalákák jellemzik szerte a Kárpát-medencében. A korábbi, elméleti síkon folyó építés – alapfogalmak értelmezése – mára kézzel fogható, funkcionáló, a tájba illesztett építményekben ölt testet. Ezek az építések már nem csupán a tájépítészek, építészek intellektuális kalandjai, hanem – legtöbb esetben - történetek, a különböző helyekről jövő, különböző indíttatástól vezérelt emberek közös alkotásai.

Változatos, de jól megragadható formái alakultak ki ezeknek az ÉPÍTÉSEKNEK. Fontos jellemzőjük – többnyire közös vonásuk – az emberformáló és közösségépítő erejük. Az eseményeknek – bemutatásra is érdemes – folyama van: az alapanyag előkészítésétől az alkotáson át a kész mű átadásáig, amelyhez számos esemény, főzés, táncmulatság stb. kapcsolódik. Ez sem nóvum, „építész úri huncutság”, hanem egy korábban létező – majd sokáig csak lappangva továbbélő –, a szoros emberi kapcsolatokra építő alapból eredeztethető. Az ily módon való létezés – mert ez nem egyszeri építészeti kiáltvány – az egyszerű emberek építésében már régtől fogva létezett és létezik, mint ahogy azt Kunkovács László gyűjtése és munkássága szemléletesen mutatja... Ezért – várhatóan – kutatási-kiállítási anyaga a felfedezés erejével hat a látogatókra.

A folyamat mára (újra?) egy magasabb szintre emelkedett. Ez jól példázza azt, hogy a „modernitás és a posztmodernitás korán” túl, felett/alatt is van élet. Egyre több olyan történettel találkozhatunk, ahol alulról szervezett módon, egy közösség áll össze, és közösségi munkával hoz létre nem csupán épületet, hanem egy olyan közösséget, közeget, amely élettel tölti meg az építészeti keretet. Itt a műépítészeti környezet sok esetben sérült és csonka, a vájt fülű esztéták által kritizálható, de ez a valóság.

Mi úgy gondoljuk, hogy a 14. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálen ezt a KÁRPÁT-MEDENCEI MODELLT érdemes és kell bemutatni.

ELMÉLET – KIÁLLÍTÁS (három az egyben)

1. Kunkovács László Ősépítmények kiállítás
A bal oldali térben – az általunk előzménynek tekintett – spontán építés eredményeként született archetipikus alapelemek láthatóak.
A maguk egyszerűségében a teljességet megjelenítő építmények még a XXI. században is felbukkannak olykor a Kárpát-medencében.

2. Építő-kalákák a Kárpát-medencében
A jobb oldali térben a Kárpát-medencében hagyománnyá/divattá vált építész-tájépítész oktatási módszer, illetve ember és közösségépítő magatartás bemutatása történik. Ezt a sajátosságot (hungarikumot?) példa értékűnek tekintjük, és fontosnak tartjuk közzétenni az egész világ számára, segítségként az alapok (Fundamentals) újraértelmezéséhez.

– Visegrádi építésztáborok, illetve BME építőtáborai napjainkig
– MOME építőtáborok (Szentendrétől Magyarlukafán át napjainkig)
– Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kalákák
– Innsbruck Csoport és Debrecen Csoport
– Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája
– Sztánai Műhely (Kertészeti Egyetem)
– Győri Széchenyi István Egyetem, Épülettervezési Tanszék
– BKF Össztűz
– És sokan mások

3. Az ÉPÍTÉS folyamata, illetve a folyamat dokumentumainak bemutatása
Az általunk meghirdetendő pályázat pályaműveinek kiállítása, illetve az építési folyamatok bemutatása élőben – helyszíni munka. Ebben a térben épülnek meg a KAPUK.

GYAKORLAT – ÉPÍTÉS (a lényeg)

A velencei pavilonban nem csupán a már ismertetett KIÁLLÍTÁS kerül megrendezésre, hanem a kiállítás ideje alatt építő-kalákák folynak. A középső térrészben az aktuális építő-kalákák zajlanak, illetve annak dokumentumai is megtekinthetőek.

A téma: KAPU

A bejárati tengelyben, az átriumban lévő ajtó köré – a KAPU értelmezése mellett, kiemelve a kint-bent fogalmát is – három projekt készül. Ezek a KAPUK – időarányosan elosztva – a kiállítás ideje alatt, egymás után épülnének fel, majd kerülnek felavatásra. Az ÉPÍTÉSI folyamat szerves része, kiemelt eleme a tematikának. A látogatók részt vehetnek az éppen folyó (meghirdetett!) munkákban, illetve végigkövethetik a helyszínen (érdemes lesz később is visszatérni) és az ustream.tv-n keresztül a további helyszíneken éppen folyamatukban lévő (vagy már befejezett) ÉPÍTÉSEKET is.

A három projektet pályázat útján fogjuk kiválasztani. A pályázatot várostervezőknek, építészeknek, belsőépítészeknek, táj- és kerttervezőknek, iparművészeknek és képzőművészeknek hirdetjük meg. A nyertes műveket a helyszínen létre is kell hozni, kétkezi munkával, kalákában kell megépíteni a látogatók bevonásával. A pályaműveket, illetve az ÉPÍTÉS dokumentumait az apszisos tér két oldalán állítjuk ki.

Rövid történeti áttekintés

A gondolkodó-alkotó ember – képzettségi szintjétől függetlenül – az „anyagok-energiák újra-elrendezésével” a maga örömére és hasznára – alkalomadtán kényszerből – épít. Az építészek nélküli ÉPÍTÉS a Föld minden kultúrájában napjainkig végigkövethető. Ezért mutatunk meg a Magyar Pavilonban Kunkovács László leletmentéséből – még a XXI. században is fellelhető(!) – archetipikus kárpát-medencei példákat, amely a kiállítás egyik sarokpontja.

A XX. század utolsó évtizedeiben – a világ ifjúsági mozgalmaival párhuzamosan, a magyar nomád-nemzedékhez is kapcsolódóan – a Kárpát-medencében is a fiatalok érdeklődése a természethez, az ősihez, így az ÉPÍTÉSHEZ való viszonyok újragondolására indított embereket. Ez az érdeklődés (is) eredményezte az első, az intézményes építészeti oktatásban részt vevő fiatalok ÉPÍTÉSZ táborokban való összejöveteleit.

A MOME (akkor még Iparművészeti Főiskola) diákjainak szentendrei ÉPÍTÉSE (Reimholz Péter vezetésével, 1977), vagy a magyarlukafai nyári gyakorlatok (Bodor Ferenc vezetésével a 80-as évek végétől) az ÉPÍTÉS közvetlen örömének és nehézségeinek megtapasztalásán túl, az egyén és a közösség formálásban betöltött szerepét, illetve a tényleges szakmai tapasztalatokat, hasznos épületek-építmények létrehozását egyaránt szolgálták.

A BME építészhallgatói Makovecz Imre vezetésével és irányításával 1981-től a Visegrádi építésztáborokban próbálgatták az ÉPÍTÉST. Csete György Innsbruck-i (hajlék) térkísérletei 1986-ban történtek.

Napjainkra a magyarországi intézményes építészképzés szerves részévé váltak a nyári szakmai gyakorlatként – rendkívül változatos formákban és koncepciók mentén – megszervezett ÉPÍTÉS-i akciók, illetve különböző építési-kalákák. Az építészek képzésének ezt a módját – eddigi tudásunk szerint – ebben a formában sehol a világon nem tapasztaljuk. Elszórtan, specifikusan elő-előfordulnak más országokban is hasonló „Workshop”-ok, de a magyarországihoz fogható erővel és intenzitással sehol nem találkoztunk.

A londoni, elzászi építőtáborokat Magyarországról szervezték és irányították! Ismerünk finnországi példákat, német vándorácsokkal is találkoztunk, de a kárpát-medenceihez hasonló erejű építési-kalákákról nincsen tudomásunk! Ez a magatartás sehol a világon ilyen formában nem jellemző. Hungarikumnak is nevezhetjük! A Kárpát-medence természeti adottságai, kulturális sokszínűsége és gazdagsága, az itt élő emberek kreatív-teremtő ereje, a sajátos (magyar) gondolkodás, illetve a lélek formáinak gyümölcsei jó szívvel kínálhatók a glóbusz lakóinak felhasználásra, ÉPÍTÉS-re...

A Kárpát-medencei modell lényegét – magát az ÉPÍTÉST – a Magyar Pavilon központi terében a maga valóságában, három KAPU helyszínen – akár a látogatók bevonásával – történő felépítésével kívánjuk bemutatni.
Az ÉPÍTÉS-hez kapcsolódó kiállítások a spontán építés példáit (Kunkovács László fotókiállítása), az építészképzés építési-kalákáit (tablók és filmek), illetve az általunk kiírandó Kapu ÉPÍTÉSI pályázat tervanyagát ismertetik.

Így lesz a Magyar Pavilonban bemutatott Kárpát-medencei modell
az ÉPÍTÉS megjelenítője!