Építési terület: tessék belépni!

Folytatjuk a múlt héten elkezdett csemegézést a budapesti Tér_Köz közösségi város-rehabilitációs pályázatot megelőző előtanulmány nemzetközi példáiból. A kiválasztott jó gyakorlatok között találunk közösségi nyári fürdőt, városi kávéfarmot, szabadtéri konyhamodult vagy operát a metróállomáson. 

Zöld és újrahasznosított

Számos közösségi kezdeményezésben megjelenik a fenntarthatóságra való törekvés, egyfajta jobbító szándékú üzenet átadása. Így igen sok projekt próbál aktív zöld területeket létrehozni a városban, népszerűek a közösségi kertek, a lehető legtöbb talpalatnyi hely zöld és közösségi kihasználása, a kertészkedés mellett kulturális, oktatási funkciók bevonása. A rotterdami Hofplein tér korábbi kiemelt városi szerepét elvesztvén elhanyagolódott, egy főútvonal szeli ketté. A Luchtsingel által tervezett projekt célja egy híd építése – amelynek fából készült deszkáira a támogató helyiek nevét felvésik – ami az elhagyatott területek között teremtene kapcsolatot, ahol pedig különböző zöld tevékenységeket valósítanának meg, tetőkerttel, közösségi kerttel, megújuló városi parkkal.

A norvég Stavanger, olajiparáról ismert városában, az olaj tematikáját körbejáró múzeuma mellé tervezett a Helen&Hard cég, eleinte ideiglenes, majd a sikeren felbuzdulva véglegesnek meghagyott geológiai szemléltető- és szórakoztató parkot. A Geopark az olajiparban felgyűlt, használaton kívüli, hulladéknak szánt anyagokból épült meg, terepelemei egy tenger alatti olajmező domborzatát szimulálják. A szemléltető oktatási lehetőség mellett a városi terepkerékpárosok és a gyerekek kedvelt játszóhelye lett a park.

A madridi városháza által kezdeményezett, az Ecosistema Urbano tervezte kísérleti köztér, az Eco-boulevard egy olyan, a fenntarthatóságot, a megújuló energiákat és a környezeti tudatosságot szem előtt tartó városi tér, amely a lakók számára is kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújt.  A területre olyan „fákat” telepítettek, amelyek egyfajta, toronyszerű üvegházakat alkotnak, ahol a száraz, forró nyarakon, minimális és passzív energiafelhasználású hűtő és párásító rendszerrel nyújt kellemes klímát az alattuk tartózkodó sétálónak, tartózkodóknak. A „tornyok” alatt egyfajta hűsítő agóra jön létre, maga a mesterséges fa pedig egész évben hasznos eleme a környezet friss levegővel való ellátásának.

A Perkins Eastman olyan közösségi teret hozott létre a New York-i Time Square-n, ahol a megmaradt színházjegyeket árusító, korábban is létező TKTS pavilont egy felette elhelyezett nézőtérrel bővítették ki, mindez pedig a felszín alól nyert geotermikus hővel egész évben kellemes temperált teret nyújt a városiaknak.

Az ausztrál Melbourne-ben a 2013-as bor- és élelmiszer fesztivál keretében létrehoztak egy 800 nm-es kávéfarmot, amely a nagyvárosi környezetben próbálta szimulálni a kávétermesztés teljes folyamatát. A globális nevelés szellemiségében, a Hassell iroda által megalkotott projekt a megtermelt „eredményből” kóstolóhelyet is biztosít.

Nyár a városban

Több olyan projekt is belekerült az összeállításba, amelyek a tereket ideiglenesen alakítják át, keres nekik új funkciót. A legtöbb ilyen kezdeményezés, lehet akár kisközösségi, akár felülről jövő leginkább a szabadságok idején, nyáron próbálnak olyan megoldást kínálni a városlakóknak, amely a bizonyos szabadidős, illetve a melegben jól végezhető közösségi tevékenységek hiányát próbálja pótolni. Egyik legismertebb formája a Párizsban nagy sikerrel működő, Budapesten korábban elbukott plázs koncepció, amikor a folyópartot ideiglenesen vízparti üdülővé alakítják át homokkal, nyugágyakkal. Franciaországban számos közösségi kezdeményezést találni a környezet alkalmi átalakítására, így a Bruit du frigo csoport Bordeaux-ban, a folyóparton alakított ki ideiglenes funkciókat „Lehetséges helyek” elnevezésű projektjében. A vízpartra, raklapokra rögzített hagyományos fürdőkádakat szereltek, ahol a delikvensek különböző frissítő- és gyógyfürdőket vehettek, de kaphattak masszázst és egyéb testi felfrissülést is.

Hasonló kezdeményezést láthatunk Londonban is, ahol a vasúti töltések és árkádok kihasználatlan terét alakította át a közösség saját szabadidős céljaira, a környék lakói közösen kertészkedhetnek, gyerekeik strandolhatnak, de nyílt itt közösségi bár és színpad és szauna is.

A portugál MOOV innovatív dizájn stúdió Benedetta Maxiával közösen Kitchain névvel egy olyan modult fejlesztett ki a svájci Fribourg nemzetközi fesztiválja számára, ami a vidéki nagy családi, közösségi étkezések hagyományát próbálta bevinni a városba. Egy olyan rendszert építettek, ahol az étkezőasztal egymáshoz kapcsolt elemei jóformán a végtelenségig fejleszthetőek, tetszőlegesen kanyaroghatnak és amibe, adott pontokon konyhapultok építhetők be. A pultok lehetőséget adnak a passzív látogató számára, hogy kövesse a főzést, de az aktívabbaknak helyet biztosít a bekapcsolódása is. A modulok könnyen szállíthatóak és a hely adottságait figyelembe véve szabadon újraépíthetőek.

A KARO német dizájncég Magdeburg városában egy olyan szabadtéri közösségi könyvtárat alakított ki, ahol az épület zárt részében megfelelő módon tárolják a csereberére szánt könyveket, azokat kikölcsönözve pedig az építmény árnyékos, különböző olvasósarkokkal megtűzdelt kertjében elvonulhatunk és a szabadban, a város zajától leválasztott kis szigeten olvasgathatunk.

A berlini Raumlabor pedig Essen mellett, egy autópálya csomópont alatt futó felszíni metróállomáson alakított ki ideiglenes nyári szabadtéri színpadot és rendezett oda operaelőadásokat az Eichbaumoper nevű program keretében. A csomópontban korábban egy kisebb piac működött, megszűnése után ebből kívántak – ha egyelőre ideiglenesen is – közösségi teret létrehozni kávézóval, bárral, mozival, wokrshopoknak való hellyel. Ide illeszkedik be a külső élet forgalmának, a járókelők beszélgetésfoszlányainak felhasználásával zajló operaelőadások is.

Kitűnő példa és megvalósult közösségi, közösségformáló városépítészeti projekt még számtalan akad világszerte és itthon is. A Tér_Köz tervezői a hazai esetekből kiemelték még a városi mobil szaunát, Kopaszi gát megújulását és az angyalföldi Országbíró sétány átalakítását is. Ezek a kezdeményezések és helyek használatuk során jól bebizonyították, hogy a városlakók szívesen veszik igénybe és szereti meg a tereket, amelyek róluk, az emberekről szólnak, főleg – ahogy a számtalan közösségi kert példája is mutatja – ha kitalálásukban és a megvalósításban is aktív szerepet kapnak.

Bán Dávid