Építészek kapták Ausztria legfontosabb művészeti díját
Építész testvérpár, Laurids és Manfred Ortner veheti át idén a Osztrák Állami Nagydíjat, a legfontosabb, művészeti tevékenységért járó állami elismerést Ausztriában. Az Ortner & Ortner Baukunst gazdag portfóliójában többek közt a bécsi MuseumsQuartier épületei, valamint Észak-Rajna-Vesztfália tartományi archívuma (műfajában Németország legnagyobbja) is megtalálható.
„Az Ortner & Ortner Baukunst építészete – tétovázás, kételyek nélkül – a várossal, a történeti anyaggal való kommunikáció építészete, amely reflektál az ideológiai berögződésekre, törésekre is. Mindezt emblematikus épületekkel, nagy, kompakt monolitokkal teszik. Téglából, bazaltból formált homlokzataik gazdagon formált textúrája mindig az adott helyre adott, újszerű válaszként jelenik meg" – áll a díj méltatásában.
Laurids Ortner 1941-ben született Linzben. A bécsi Műegyetemen szerzett építészdiplomát. Manfred Ortner 1943-ban született Linzben, ő a bécsi Képzőművészeti Egyetemen diplomázott festészet és művészeti nevelés szakon. Laurids 1967-ben Günter Zamp Kelp építésszel és Klaus Pinter festővel együtt megalapította a Haus-Rucker-Co. építészeti és művészeti csoportot, amely csakhamar a német nyelvterület legfontosabb avantgárd műhelyeinek egyikévé fejlődött. Manfred 1971-ben csatlakozott a csoporthoz, amely egészen a nyolcvanas évek közepéig működött. Utópisztikus építészeti-művészeti koncepcióik, kapszula-kontrukcióik, pneumatikus szerkezeteik: a Sárga szív, a Mind Expander, a Léggömb két főre vagy a 7. számú Oázis komoly hatással voltak az osztrák építészeti gondolkodás fejlődésére.
A testvérpár 1987-ben alapított építészirodája, az O&O Baukunst 1990-ben nyerte meg a bécsi MuseumsQuartier tervpályázatát, ennek következtében három munkájuk valósult meg a területe: a mumok – Museum moderner Kunst Stuftung Ludwig Wien, a Leopold Museum és a Kunsthalle Wien. Bár eredeti terveiknek nem minden része épült meg, a 2001-ben megnyitott MuseumsQuartier így is a 21. század legjelentősebb kulturális beruházásainak egyikeként vonult be a történelembe, és nemzetközi elismertséget hozott tervezőinek.
Az O&O Baukunst jelenleg Bécsben, Kölnben és Berlinben működtet irodákat. Jelentős kulturális beruházásaik közé sorlható a drezdai Szász Tartományi-, Állami- és Egyetemi Könyvtár épülete, a zürichi Schiffbau Színház és Kultúrközpont, valamint a potsdami Galerie unter Strom. 2014-ben nyílt meg Németország legnagyobb archívum-épülete, a terveik alapján emelt duisburgi Landesarchiv Nordrhein-Westfalen. Egyéb épületeik közül kiemelkedik az ARD központi stúdióépülete, a City Tower Wien, a berlini Pariser Platz saroképülete, valamint az Alexa Berlin, a Forum Duisburg vagy a Boulevard Berlin bevásárlóközpontok. Jelenleg többek között a berlini Gleisdreieck rendezésén és beépítésén, valamint a Siemensstadt nagyléptékű átalakításán dolgoznak, az ausztriai elismeréssel párhuzamosan pedig néhány napja egy másik djat is elnyertek: egy iskolaépítészeti kitüntetést a berlini Hochschule für Schauspielkunst Ernst Busch épületéért.
A két építész egyetemi oktatóként is meghatározó szerepet vállalt: Laurids Ortner 1976-1987 között a linzi, majd 2011-ig a düsseldorfi egyetemen dolgozott; Manfred Ortner 1994-2012 között adott elő a potsdami egyetem építészeti fakultásán.
Az Osztrák Állami Nagydíjat (Großer Österreischischer Staatspreis) a 21 tagú Osztrák Művészeti Tanács előterjesztésére adja ki az osztrák állam, építészeti, képzőművészeti, zenei és irodalmi teljesítményért. Az 1950 óta átadott, jelenleg 30 000 EUR pénzjutalommal járó díjat évente egy személynek adják át – a testvérpár elismerése ennyiben kivételesnek számít, de az alkotópárok kitüntetése valójában nem feltétlenül ritkaság. A díj történetének legutóbbi építész elismertjei: az azt 2015-ben átvevő Elke Delugan-Meissl és Roman Delugan szintén közös munkásságukkal váltak ismertté. A korábbi építész díjazottak között szerepelt Günther Domenig (2004), Wolf D. Prix (1999), Hans Hollein (1983), Gustav Peichl (1971), Roland Rainer (1962) és Clemens Holzmeister (1953) is. Az első díjat is építész vehette át 1950-ben: Josef Hoffmann.
