Építészet krízis idején

Nem hiszem, hogy a mostani gazdasági válság hatásait csereszabatosan lehet összehasonlítani a korábbi globális válságokéval, de bizonyos mértékig a történelem ismétli önmagát. Nézzük hát mit kezdett akkor (1929–1933 között) az építész társadalom önmagával?
Új cikksorozatunkban az építészet és a gazdasági krízis kölcsönhatásait vizsgáljuk. Bardóczi Sándor írása.

Válság? Nem szeretem ezt a szót, mert amellett, hogy csak a jelenség negatív oldalát hangsúlyozza, semmiféle kiutat nem csillant fel: olyan mint egy mélységes depresszió. Great depression – mondhatnánk, ahogyan az 1929-es fekete csütörtök utáni éveket jellemezni szokás. De mennyivel találóbb a "krízis" szó a helyzet leírására. A krízis már nem csak valaminek a végét, de valaminek a kezdetét is jelentheti. Avagy ha úgy érzed, hogy már nincs innen lejjebb, akkor az azt jelenti, hogy innen felfelé vezet az út. Nem hiszem, hogy a mostani gazdasági válság hatásait csereszabatosan lehet összehasonlítani a korábbi globális válságokéval, de bizonyos mértékig a történelem ismétli önmagát. Nézzük hát mit kezdett akkor (1929–1933 között) az építész társadalom önmagával?

Walter Gropius és Ludwig Mies van der Rohe például az ún. nemzetközi stíluson, azaz a Bauhaus (a geometrikusságon, az asszimetrián és a modern üveg-acél-beton szerkezeteken, funkcionalitáson és egyszerűségen, dísztelenségen) alapuló építészet globalizációján ügyködött.¹ Őket ugyanis a krízis mellékhatásai elébb megfosztották weimari inkubátorházuktól, majd annak továbbgyűrűző politikai hatásai kiebrudalták elébb Németországból, majd Európából. Ahogy a forma követte a funkciót, úgy a nácizmus elől menekülő német építészeti értelmiség kollaborálni nem kívánó része menekülőre fogta. Ha mindez nem így történik, akkor az 1932-es Modern Építészet Nemzetközi Kiállítása New York-ban nem robban akkorát, hogy később a „nemzetközi stílus” a 20. század vezető építészeti gyakorlatává szélesedjen, bár ebben az esetben meglehet, hogy a III. birodalom építészete sem a neoklasszicizmus, hanem a modernizmus felé veszi az irányt.

Ez az 1932-es kiállítás még egy karrier elindítója: Philip Johnsoné, aki Alfred Barr Jr-ral és Henry-Russell Hitchcock-kal együtt szervezi meg a Gropius és van der Rohe belépőjét jelentő „nemzetközi stílus” című kiállítást, majd erről az újságíróként tevékenykedő Johnson Hitchcock-kal közösen ír nagy hatású könyvet. Mindez a nagy válság idején történik, amelyben Johnson publicistaként lubickol a modern építészet evangéliumát hirdetve. Az új objektivizmus Németországban megfogant eszméje eképpen „teljesedik ki” a Johnson-i és a Hitchcock-i hivatalos kánonnak köszönhetően immár globális méretekben, de kissé meg is hamisítva azt: mellőzve és kigúnyolva azokat a fanatikus funkcionalistáknak bélyegzett eszmei irányokat, akik az egyszerű struktúrák mögé szociális érzékenységet kívántak az irányzattal csempészni. Ilyen mellőzött személyé válik például Hannes Meyer, akit baloldali nézetei a 30-as évek Szovjetuniója felé orientálnak².

A gazdasági krízis hatásait kell abban is keresnünk, hogy 1931-ben Frank Lloyd Wright feleségével együtt visszavonul családi birtokára, a Wisconsin állambeli Taliesinbe, és ott (azóta is működő) kommunaszerű bentlakásos iskolát (Taliesin Fellowship) alapít nem utolsósorban pénzkereseti célból: hiszen a megbízásai elapadnak. A mai magyar jogrend ezt "a tanulás a készítés által" típusú kalákaműhelyt jól megbüntetné (feketemunka), akkor és még azóta párszor mégis hasznos tanulási folyamatnak bizonyult. Ha Taliesin nem jön létre, talán nem jut rá elég idő, hogy kidolgozza az Usonian³ House koncepcióját, ami nem utolsósorban szenzációs válasz a kor „olcsón jót” követelésére. Az sem véletlen, hogy az első ilyen ház később a New Deal hatására kezdődő konjunktúrában (1936) egy nem túl módos újságírónak (Herbert Jacobs) épül mindössze 5500 dolláros költségvetéssel. Ki tudja, hogy megszületik-e Wright egyik leghatásosabb korszaka eme gazdasági krízis nélkül? Még a Vízesés-házat se tudta volna megépíteni, hiszen annak későbbi megrendelője – Edgar J. Kaufmann – éppen a Taliesinben inaskodó fiának köszönhetően ismerkedik meg Wrighttal.

Véletlen lenne, hogy éppen 1930-ban, a válság európai kiteljesedésének idején van ideje a szocializmus őszinte hívének, Le Corbusier-nek kifejteni utópisztikus álmát, a történelmi Párizs IV. kerületét a föld színéről leradírozó új várost, a Villa Radieuse (Függőleges Város) 1922-ben már megszellőztetett koncepcióját? Véletlen-e hogy 1930 az az időszak, amikor csatlakozik a szindikalista mozgalomhoz? Nem hiszem, hogy az. A krízis biztosított számára időt, hogy továbbdolgozza utópista elképzeléseit, melyre Wright a tengerentúlon egy ellenutópiával, a Broadacre City-vel válaszol (szintén a hirtelen jött szabadidő okán, ami így nem haszontalan elméleti munkába fordítható át). Különös, de e két elmélet 70 évvel születésük után még mindig összecsap, lásd még magasház vita és decentralizált város.

Richard Neutrát a Németországot sújtó súlyos krízis már 1923-ban az Egyesült Államokba repíti, és ott tör rá második csapásként az 1929-es krach annak minden hatásával. Ha mindez nincs, 1930-ban valószínűleg nem vállal kurzusvezetést Los Angelesben és akkor talán szegényebbek lennénk Gregory Ain, Harwell Hamilton Harris és Raphael Soriano építészetével, akikre ez az időszak jelentős hatással volt, és akik a századközepi modernt erősítik hazájukban.

De paradox módon Alvar Aalto is sokat köszönhet a gazdasági krízisnek, hiszen ebből kifolyólag volt alkalma találkozni és tanulni Moholy-Nagy Lászlótól 1929-ben. Moholy-Nagy ez időszakban pedig éppen (jobb híján?) filmezéssel kísérletezik, és nem mellesleg így van módja megalkotni a fény-tér-modulátort 1931-ben, mely aztán számos kísérleti filmjének alapját jelenti.

Látható tehát, hogy a krízis hatalmas erőket hoz mozgásba: olyan messze ható elméleti munkák születnek, melyek jó vagy éppenséggel rossz irányokba terelik, ideológizálják az épített környezet későbbi alakítását, sőt átmerészkednek az építészet határmezsgyéin és onnan „gazdag zsákmánnyal” térnek vissza. Az építészet eképpen válság idején sem szünetel, csak az elméleti munkásság szerepe és aránya erősebbé válik. Avagy a pénzhiányos időszakokban a tervezésé a fő szerep. Elmélkedni pedig bizony globális, de hazai léptékben is van min az alkalmazott építészetet tekintve.

Bardóczi Sándor

¹ Megjegyzendő, hogy maga a Bauhaus mozgalom is egy krízishelyzetben születik: az 1919-es Németország nem éppen a legkívánatosabb helyszín a vesztes háború, az óriási jóvátételi kötelezettség és a munkanélküliség következtében. Gropius mégis mit tesz? – iskolát alapít!

² Az egykori Bauhaus-oktató professzor lesz a moszkvai W.A.S.I. építészeti főiskolán, később a sztálini diktatúrát megtapasztalva Svájcba menekül.

³ USONIA=United States of North America, a wright-i utópia szülte kívánatos Amerika, ahol a szellem uralkodik.