Építészeti alapképzés középiskolásoknak Kambodzsában
A khmer kultúra lágy, élő arculata érdekelt, mert hiszek abban, hogy Kambodzsában azé a gondolkodási modellé lesz a jövő, ami a középkor eredményeit is felhasználja... Az iskola, ahol tanítottam, Angkor közvetlen közelében van, ugyanazon kultúra kései szülötte, ami ezer évvel ezelőtt a csodálatos templomhegyeket életre hívta. Ma ez a táj a száraz évszakban vízhiánnyal küzd, és a tömegturizmus hatásának az élet minden területére kiterjedően kitett környezet.
Sánta Gábor, építész beszámolója
(Sánta Gábor teljes írása a csatolt anyagban olvasható)
Elképzelés és megvalósulás
„A képzés során a résztvevők betekinthetnek az organikus építészettörténet XX. századi magyar és nemzetközi alkotóműhelyeinek maradandó eredményeibe. Frank Lloyd Wright és Makovecz Imre elméleti és gyakorlati ismereteket összekapcsoló képzési módszerén alapuló közös munka során, egy játékos kísérlet erejéig részt vehetnek az építészeti térformálás alkotó folyamatában, és ehhez kapcsolódóan megismerik a Graphisoft magyar fejlesztésű termékét, az ArchiCAD 11 programot.
A képzés lényegi eleme az ötletek megszületése, ismertetése és a lehetőségek közül egy a természeti környezetben meglévő anyagokkal megvalósítható térforma tényleges megépítése. A diákok számára kézzelfoghatóvá válik az az élmény, ahogyan az elképzelések alakot öltenek, a megvalósulás közben felmerülő problémák nyomán is alakulnak.
A képzés illeszkedik a Royal Angkor Foundation, Hungary, Budapest (RAF): www.angkor.iif.hu öt modulból álló képzési programjába úgy a turizmusfejlesztés, mint az informatika területein.”
Az iskola két számítógép teremmel is rendelkezik. Az egyik laptopokkal működő Internet szoba, a másik Internet kapcsolat nélküli, a mai viszonyok között sajnos elavultnak nevezhető desktop gépekkel felszerelt terem, a „Room to read” nevű segélyprogram keretében felszerelt rendszer. Mindkét teremről elmondható, hogy a gépek karbantartása megoldatlan, a tisztaság is hagy némi kívánnivalót maga után és a gépek működése lassú és nehézkes. Én magam a „Room to read” teremben tartottam az óráimat. A gépek nagy részét nem tudtam beüzemelni, ezért azt a rendszert vezettem be, hogy három-négy diák dolgozott egy-egy közös gépen. A résztvevők létszáma tizenkettő és tizennégy között változott, négy-öt gép mindig működőképes volt.
Az iskola kertjében lévő hatszögletű, lábakon álló tetőszerkezet feldolgozása jó gyakorlatot jelentett a modellépítés alapjainak elsajátításához. Ezt az építményt a közepén lévő betonakna révén az iskola szemétégetőjeként használják, de a diákok igen szívesen gyűlnek oda az órák közötti szünetekben.
Az épületben le lehessen ülni beszélgetni, időtálló szerkezetekkel készüljön el és körülötte legyen egy olyan növénysáv, árnyékoló lugas, ami védetté teszi a helyet. Egy résztvevő részéről felmerült, hogy az építmény valamelyik részén jelenjen meg aranyszínű felület is.
Én magam ezt azzal egészítettem ki, hogy a khmer falusi portákon látott fedett, ülőmagasságra emelt szintű fa tartózkodó mintájára építsük át a kerti házikót és a tetőszerkezetet középen nyissuk meg az ég felé, ezzel az organikus építészetelméleti alapmodell irányába mozdítva a projektet.
Ezt a gondolatot egy mozgáskísérlettel illusztráltam, a tanulók banánlevelekkel zárt és nyitott építészeti terek modelljeit alkották meg saját testükkel és a karjuk meghosszabbításául szolgáló banánlevelek segítségével.
Az elszáradó leveleket a kurzus végéig megőriztük és az utolsó órán, közös szertartás keretében elégettük.
A második héten elkészítettük a felmérési térmodell alapján a kerti lak eszményi állapotát. A jelképek szintjén is megfogalmazódott a kis épület új szerepe. A képzés helyszíne egy adományokból megvalósult épület, a „Room to read” - azaz az olvasás színtere, egy könyvtárból és számítógép teremből álló különálló ház volt. Az előtte álló kerti lakra a „Room to think” szlogent találtam ki, azaz arra az időre szánt helyszín, amikor az iskolában, a könyvtárban vagy a gépteremben tanultak leülepedése, megemésztése zajlik. Egyfajta meditatív lelkiállapot számára kívántunk így teret teremteni. A korábbi gazdasági célú használat, - szemétégető – helyett az épület közepén lévő égető akna kúttá történő átalakítását is javasoltam, azaz a „Tűz házából” a „Víz házává” történő átvezetést.
Az iskola fejlesztését illetően egy szűk körű kérdőíves közvélemény kutatással indítottuk az együttgondolkodást. A helyszín ismeretében a szociális blokk és az étkezés helyszíne tűnt elsődleges akcióterületnek. A közvélemény kutatási kérdőív alapján elmondható, hogy a résztvevők jól mérték fel a problémák súlyát és egyúttal ráirányították a figyelmemet arra a tényre, hogy a két látványos hiányokkal terhes terület, a W.C.-k és a kantin mellett komoly problémát jelent a nem is túl rég épült osztálytermek épületállományának avultsága. Az esős évszakban ezek az épületek beáznak, és a tanárok és diákok egybehangzó véleménye szerint levegőtlenek, sötétek. A khmer építészeti hagyományban a tetőfelületek az esős évszakban vízgyűjtő felületek, ez a pozitív hagyományőrzés ebben az esetben megoldatlan. A vízellátás a vezetékes víz drágasága miatt okoz problémát, az intézmény csatornázás nélkül működik. A szennyvizek a talajba közvetlenül elszivárogtatva a diákok egészségét veszélyeztető tényezőt jelentenek.
A kapcsolódó előadásban bemutattam a komposzt W.C. működési elvét mint a jelen helyzetre adható környezetbarát megoldást, valamint megvitattuk azt az elvet, hogy az iskola oktatási épületei mellett az újonnan tervezett kantin és a létesítendő komposzt W.C.-k anyaghasználata a hagyományos falusi khmer lakókörnyezet mintáját követheti az udvar parkosításával együtt, amelyben a pihenőházak (lábakon álló emelt szintű fa felületek) rendszere és a növényállomány gazdagítása együtt alkothatna kellemesebb környezetet.
Motiváció és a folytatás lehetősége:
Angkorral kapcsolatban él bennem egy látomás, hogy amikor a középkorban Angkor még élő város volt, akkor bizonyára másként festett sok ezer lakójával, akik e csodálatos templomok között éltek és lakásaik bizonyára olyan mulandó anyagokból készültek, amelyek velük együtt enyésztek el. Ugyanakkor Angkornak volt közterületi hálózata, utak, vízművek, amelyek hosszú időn át jól működő urbánus környezetet biztosítottak. Alapvetően valami olyasmit valósítottak meg, amiről ma csak álmodunk, egy komoly léptékű öko-települést működtettek. Mára a városnak ez az élő, lágy arculata eltűnt. Csak az időtálló kő maradt helyben - épp mint egy tűzvész után-, csak itt az idő és az őserdő volt a pusztító erő.
A khmer kultúra eme lágy, élő arculata érdekelt, mert hiszek abban, hogy Kambodzsában azé a gondolkodási modellé lesz a jövő, ami a középkor eredményeit is felhasználja.
Az iskola, ahol tanítottam, Angkor közvetlen közelében van, ugyanazon kultúra kései szülötte, ami ezer évvel ezelőtt a csodálatos templomhegyeket életre hívta. Ma ez a táj a száraz évszakban vízhiánnyal küzd, és a tömegturizmus hatásának az élet minden területére kiterjedően kitett környezet. A társadalom komoly szociális feszültséggel terhes polgárháború utáni állapota és a nem minden esetben pozitív hatású - bárha még oly jó szándékú - külföldi segélyek, fejlesztési programok szorításában egy önnön értékére ébredő, saját belső tartalékait mozgósító nemzedéken múlik a következő évtizedek meghatározó életformája, a következő generáció esélye az emberhez méltó életre. Ha ezt az esélyt a fehér ember gondolkodásának ma meghatározó paradigmái határozzák meg, akkor a környezetvédelmi szempontok továbbra is másodlagosak lesznek. Ha a buddhizmus sajátos gazdasági-etikai szemlélete valóban áthatja majd a társadalmi történéseket, így a képzés helyszínéül szolgáló intézményt is, akkor nem kell már tanítani jönnöm Kambodzsába, hanem inkább tanulni járhat ide Európából, Észak-Amerikából minden új utakra éhes építész.
beszámoló képekkel: Sánta Gábor, építész
Az elmúlt képzés ideje:
Időtartama: 3 hét
Kezdése: 2008. február 4. hétfő
Utolsó tanítási nap: 2008. február 23.
(részletek a csatolt írásban)
