Építészeti Fair-Play díj Winkler Barnabásnak - Kotsis Iván Emlékérem 2012

2012. december 14-én az építészet Fair-Play díját, a Kotsis Iván emlékérmet Winkler Barnabás vehette át a MÉSZ-ben. Képriport a díjátadóról, laudáció és egy különlegesség: Barnabás a köszönő szavak aláírásával ellátott eredeti példányát az epiteszforum.hu-nak ajándékozta. 

Nem csak, hogy sokan - állítólag Kotsis Iván érem átadón még soha ennyien nem - voltunk együtt, hanem látszott, hogy Barnabás őszintén örül a díjnak, és hogy ugyanilyen őszinte elismeréssel és szeretettel ünnepelték kollégái, tanítványai, családja és tisztelői - mindannyian, akik ott voltunk. Igazi, szép ünnep volt: egy igaz és sokak által tisztelt építész embe®* tiszteletére.

Az ünnepség végén megkaptuk tőle annak a szövegnek az eredeti, aláírt példányát, amit a díjátadón felolvasott. Ezt digitalizáltuk és itt, az oldal jobb oldalán található "letölthető dokumentumok" rovatból is elérhetővé tettük - mert erre a két á-négyes papírra nagyon büszkék vagyunk. (perika)

Winkler Barnabás DLA, Ybl díjas építész üdvözlése

Winkler Barnabást negyven éves pályája alkalmassá teszi „a tanító és egyben alkotó építészek” Kotsis Iván érmével való kitüntetésére.

1970-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját, majd húsz évig dolgozott az Ipartervben, számos ipari épület tervezésén. 1989-ben megalakította és megszervezte a HAP Tervezőirodát, ahol a legutóbbi évekig számos építésznek biztosított munkalehetőséget. Legismertebb épületei ebben az időszakban készültek, így a Campona Bevásárló és Kultúrközpont, az „Infopark” D jelű irodaháza, a Stefánia Park irodaház.

2003-ban megalapította a HAP Galériát, mely azóta is hiánypótló szerepet tölt be az építész közéletben. A galéria és az ehhez kapcsolódó könyvkiadási tevékenység működtetése csakis az alapító önzetlen áldozatvállalásával valósulhatott meg.

Ezzel a fáradtságot nem ismerő munkájával – a múlt század mestereinek, alkotóinak bemutatásával – olyan pedagógiai munkát végzett, mely sokszor igazibb, mint egy katedra mögött álló tanáremberé. E tevékenység idáig nyolcvan kiállítás létrehozását és legalább hat építészeti témájú könyv, monográfia megjelentetését eredményezte.

Külön említést érdemel Winkler Barnabás szerepe és áldozatvállalása a posztumusz Ybl Miklós díj létrehozásában és  2010-ben , tizenhét 20. sz.-ban alkotó, már elhunyt építész részére történő jelképes átadása , továbbá a díjazottak munkásságát felidéző könyv és vándorkiállítás útjára bocsátása.

Winkler Barnabás építészt 2005-ben a HAP galéria működtetéséért Kós Károly díjjal, 2008-ban az Infopark Irodaházáért  Budapesti Építészeti nívódíjjal tüntették ki, majd 2009-ben Ybl Miklós díjban részesült. A Balfi Nemzeti Emlékhely tervezéséért és megvalósításáért  2010-ben S.Wiesenthal díjat kapott. DLA fokozatot 2010-ben szerzett, ezóta rendes tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Tevékenységének jelentősége  nem csak szakmai – hanem erkölcsi is – mely az építészet gyakorlását, beleértve az oktatás általa választott formáját is, teljes életre szóló megbízatás részének tekinti. A Kotsis érem az építészek Fair Play díja, Winkler Barnabás méltán megérdemli, gratuláljunk neki.

Budapest, 2012-11-30.

Kotsis Iván emlékérem Kuratóriuma

Winkler Barnabás építész köszönő szavai a 2012. évi Kotsis Iván emlékérem átvételekor Budapesten, az Építészek Háza Ybl Miklós termében, 2012. december 14-én.

Kedves Kotsis Iván Rokonok, Tisztelt Elnök Úr, Kuratóriumi Tagok és Valamennyi Kedves megjelent!

A mai nap Kotsis Iván és Építészetünk közös ünnepe, melyet már 23. éve Kotsis Iván születésnapján, december 15-én együtt ünnepelünk.

Köszönöm, hogy ebben az évben a tisztet Kuratórium és a MÉSZ Elnöksége nekem ítélte ezt a megtisztelő Emlékérmet. Pályáam elején néhány évig az Ybl Miklós Főiskolán tanítottam tervezést, de ahogy gyarapodott a családunk a tervezőirodai munkám mellett minden fennmaradó időmet - soha meg nem bánva - a gyermekeimnek szenteltem. Mint ismeretes, a Kotsis Iván-emlékérem odaítélésének feltétele az építészeti alkotó tevékenység mellett a magas színvonalú oktatás gyakorlása is. A Kuratórium azzal, hogy ebben az évben a díjat nekem javasoltam az oktatás sokoldalúsága mellett állt ki, rámutatva, mennyire fontos annak szerteágazó színessége. Hogy tanítani nem csak tanodákban, iskolákban, egyetemeken, hanem azokon a magánkezdeményezésen alapuló helyszíneken is lehet, mint a mi kis építész galériánk, a HAP Galéria. Ezért külön köszönöm az építész emlékkiállításaimnak szóló "oktatói" elismerést. Megerősítést jelent a hosszú évekkel ezelőtt elkezdett törekvésemhez és biztatást sugall annak folytatásához.

Kotsis Ivánt gyermekkorom óta ismertem. Kezdetben, Sopronban csak a szülői házban - ahol akkoriban egy építész iroda is elfért - hallottam építészetünk meghatározó személyét mindig tisztelettel emlegetni. Később mint építész hallgató Budapestre kerülve személyesen is megismerhettem. Előttem van kissé hajlott alakja, jellegzetes "malaclopójában", széles karimájú fekete kalapjában és mélyen belénk látó, sokat mondó tekintetével. Igazán mély barátságot akkor köthettem Vele, az építésszel, a tanítóval és emberrel, amikor életmű kiállításra készültem és életrajzának kiadását készítettem elő. Minden kiállítás az előkészület hónapjai alatt feloldhatatlan kapcsolatot épít ki köztem és a bemutatásra kerülő életmű alkotója között. Talán én tanulhatok ezektől az életmű felidézésektől a legtöbbet, de nagyszerű a ma embere elé tárni kik és hogyan építették a múlt században környezetünket, mit gondoltak hivatásunkról. Fontosnak tartom bemutatni, hogyan dolgoztak, műveiken keresztül felidézni nagyszerű képességeiket és arra is rámutatni, valamennyien közülünk való, velünk élő emberek voltak. 

Ma délelőtt felkerestem Kotsis Ivánt a Farkasréten és elvittem Hozzá nagyrabecsülésem virágait. Elzarándokoltam nyugvóhelyére, hogy lerójam Nála tiszteletemet abból az alkalomból, hogy megkaphattam a számomra legértékesebb építész elismerést, a Róla elnevezett Emlékérmet, amit az építészek fair Play díjának hívnak. Megilletődve lépek az eddig díjazottak sorába, hisz nagyrabecsült tanáraim, mestereim és barátaim mellé kerülhettem, bízva abban, hogy nem érdemtelenül.

Az elmúlt kedden nyitottuk meg a HAP Galériában Szrogh György emlékkiállítását. Befejezésrül hadd idézzem Szrogh György vallomását most közénk. Az egykori tanítvány szinte mindent elmond ebben a két őszinte mondatban mesteréről, a ma 113 éve született Kotsis Ivánról:

"Miután az első világháborúban elvesztettem Édesapámat, majd rövidesen Édesanyámat is és bár két ági rokonság gondoskodott rólam, élelemről, ruházatról, fedélről és szeretetben sem szenvedtem hiányt, sőt még arra is volt gondjuk, hogy nagyapám, vaskohómérnök Édesapám sorát és is mérnökként folytathassam, - mégis Apa nélkül nőttem fel. Az pedig, amire mindenkinek szükséges van a felnőtté váláshoz: a tartásra, a kötelességtudásra, a felelősségtudatra és a jó iránytűre az életben, azt itt és éppen Kotsis Iván Professzor Úrtól mind megkaptam, s akit éppen ezért ilyen értelemben nevelő Apámként is tisztelek."

Winkler Barnabás

(* Vargha Mihály (1952-2010) által kitalált "vizuális" szójáték)