Építészeti séták Kelet-Németországban I.
Nem csak a divat vagy a dizájn területén lehet izgalmas a retró, némi nosztalgiával átitatva – a felkapott üdülőtelepek helyett – bebarangolhatjuk az egykori NDK területét is, (újra) felfedezhetjük az építészeti értékeket, vagy megnézhetjük, ők hova jutottak el húsz év alatt. Így tett Mészáros Gabriella, Bereczki Sándor és Teráz Béla is, akik útinaplóban számolnak be tapasztalataikról.
Felfedezésre váró UNESCO értékek az egykori NDK területén
Quedlinburg
Kulturális ínyencségeket keresve - a kalandos utazást biztosító csekély német nyelvtudással felvértezve - kerekedett fel baráti társaságunk nyáron a Harz-hegység és Szász-Anhalt városainak felfedezésére. Mivel nem turisztikailag felkapott, újsütetű bédekkerekben úton-útfélen hirdetett vidéket kerestünk fel, a régióban született kedves barátunk - a jónevű településtervező -, Albrecht Ute tanácsaira, a régi - még részletes - Panoráma útikönyvre, valamint más még fellelhető képes - és képtelen – könyvre hagyatkozva találtunk meg az egykori NDK területén olyan építészeti, történelmi nevezetességeket, melyek közül több is méltán kapott helyet az UNESCO világörökségei között. Utunk során megismerkedtünk többek közt olyan városokkal, melyek Luther Márton életútjának jelentősebb állomásai (Eisleben, Wittenberg, Halle), meglátogattuk Dessauban a Bauhaus emlékeit és a kereskedő-nagyvárost, Lipcsét.
A régióban nagy a kínálat a turistacsalogató programokból, kulturális és természeti látnivalókból, élményekből, így nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, aki már kipipálta hosszú sorbanállások árán, zsúfolt, izzasztó tömegjelenetekkel a földrész ötcsillagos kötelező turisztikai célpontjait, hogy barangoljon egyet a németes pedantéria és rend, az ápolt környezet nyújtotta nyugalomban, és keresse fel ezeket az állomásokat is.
A vidék egyik gyöngyszeme, Quedlinburg Németország legjelentősebb műemlékei közé tartozik kivételes románkori műemlékeivel és rendkívül jó állapotban lévő favázas épületeivel. 1994 decembere óta áll az UNESCO különleges védelme alatt a kb. 90 hektárnyi területen fekvő város, ami ma Európa egyik legnagyobb területen elhelyezkedő műemléke. A 600 éven át épült több mint 1300 ház épségben maradt a középkori pusztító tűzvészek és a második világháború bombázásai ellenére, így a város élő mintapéldája a középkori városszerkezetnek. Minden építészeti stílus megtalálható a városban, élőben tanulmányozható a favázas építészet technikájának és korszakainak fejlődése az egytől egyig jó állapotú, karbantartott házakon.
A város további rendkívüli értéke a románkori Szent Szervát székesegyház az első germán király, I. Henrik és felesége, Mathilde sírjával, a kalandos utat megjárt, nemrég megkerült templomi kincsekkel együtt. A szász dinasztia alapítója I. Henrik király volt, akit a germán törzsek hercegeinek gyülekezete választott és koronázott meg 919-ben. A quedlinburgi kastélydombon volt a király egyik kedvenc rezidenciája, így itt helyezték őt halála után örök nyugalomra 936-ban. Még ebben az évben alapította meg a kastélydombon özvegye, Mathilde a női szerzetesrendet, melyet Henrik utóda, I. (Nagy) Ottó vagyonnal és politikai befolyással is felruházott. Az alapítvány szerint a várban nemesi származású nők képzésben, s öreg korukban ellátásban részesültek.
Quedlinburg az Ottók uralma alatt, a szász dinasztia idején a Keleti Frank császárság szíve volt, itt tartották a német városok a legtöbb birodalmi gyűlést. A vár lábánál gyorsan fejlődésnek indult a város is, melyet falakkal, tornyokkal vettek körül. Szabad majorságok, települések létesültek a kastélydomb környékén, melyek az évszázadok folyamán eggyé váltak a kereskedelmi településekkel és kialakult az óváros. Quedlinburg a német császárság politikai és kulturális központja volt, joga volt piacot tartani, vámot szedni, saját pénzt kiadni.
Favázas építészeti stílusok Quedlinburgban:
- A legősibb szerkezeti formája a favázas építkezésnek az ún. ”függőleges gerendaváz”, mely esetben sorolt faoszlopokkal képezték a tartószerkezetet az alaptól az ereszig. kép: Fachwerk1
- A későgótikus korszakban többszintes házak épültek, a faoszlopok a szintek között, íves (golyvás) végződésű gerendákra állítva továbbították a terhet. kép: Fachwerk2
- A 16. század közepe táján tipikusan „alsó-szász” motívumok keletkeztek: a szinteket tartó faoszlopok lábánál lévő háromszög mezőben napornamentika díszítéssel. A gerendavégek geometrikus formákkal (csillagok, rozetták, szalagok) díszítettek – ez a reneszánsz stílus. kép: Fachwerk3
- A harmincéves háború után alakult ki a nagyon mutatós „Quedlinburg stílus”, különlegessége a gyémánt formára vágott gerendavég, az andráskeresztek alkalmazása, és népszerűvé váltak az ablakfülkék is. kép: Fachwerk 4, 5
- A barokk korszak eredménye, hogy eltűnnek a felső szintek kiugrásai, a gerendavégek és kereszteződések homlokzati deszkaburkolat mögé kerülnek. Erre a stílusra a vízszintes oromdíszek és tetőablakok jellemzőek még. kép: Fachwerk 6, 7
- Találhatunk olyan impozáns házakat is, melyeket a fachwerk rokokó stílusában alakítottak át.
- Végül a klasszicizmusra a kettős függőleges fatartókkal találunk példákat. Ezzel a fachwerk korszaka Quedlinburgban véget ért. kép: Fachwerk 8
A közelmúltig a fachwerk épületek színezéséről keveset tudhattunk, hisz eredeti színű emlék maradt alig fenn. A kutatások folyamán mindenesetre kiderült, hogy a faszerkezetű épületeket a feltételezéssel ellentétben nem a sötét faváz és világos kitöltés jellemezte, hanem mindegyik stílusirányzatnak megvolt a jellemző színvilága. Találunk példát az ornamentikás mintákra és világos „tone-in-tone” színkompozícióra egyaránt.
Quedlinburg másik különlegessége, a homokkő sziklára épült, több mint 1000 éves románkori káptalantemplom tornyai a város fölé magasodnak, ez Németország legfontosabb románkori emléke. A sík mennyezetű bazilika 1129-re datált, korábbi templom-alépítményre épült. A monumentális homokkőépület homlokzatán, ornamentikáin kívül-belül lombard hatásokat fedezhetünk fel. A belső térre jellemző az alsó-szász oszloprend. kép: Szent Szervát székesegyház
Lépcső vezet a kórusra, ahol 1993 óta a templom értékes és különleges kincsei, ereklyéi vannak kiállítva. Még az újkori történetük is izgalmas: a második világháború idején 16 ládában, bombabiztos barlangokba rejtették el őket. Amikor az amerikai hadsereg elfoglalta a várost és a kincsek visszakerültek a helyükre, kiderült, hogy két ládát feltörtek, kiraboltak és 12 értéktárgy eltűnt. Több mint 40 évig hitték elveszettnek őket. Egy amerikai hadnagy rabolta el és küldte haza légipostával, de erre csak a halála után derült fény, amikor az örökösök az egyik kincset értékesíteni próbálták. Külön termet rendeztek be az 1200 körül készült „Quedlinburg szőnyeg” fennmaradt darabjainak, mely a nyugati románkori textilművészet legkülönlegesebb és legrégibb csomózott szőnyege. Eredetileg 7,40x5,90 m méretű volt az antik témát feldolgozó falikárpit, azonban később barbár módon öt darabra vágták és rongyszőnyegnek használták. Csak 1832-ben fedezték fel, és 1992-ben restaurálták.
A Quedlinburg kastélydomb ma komoly veszélyben van, mert az évszázadok folyamán a homokkő sziklára egyre több és több építmény épült, viszont a vízelvezetésről közben nem gondoskodtak. Komoly erőfeszítéseket tesznek a világörökség megvédéséhez szükséges anyagi fedezet előteremtésére. Quedlinburg látnivalói közé tartozik még számos templom, a XIV. századi városfal, melynek őrtornyai a középkori város hangulatát idézik vissza. Szép az óváros piactere is, északi oldalán az 1310-ből származó, reneszánsz kapuzatú városházával. kép: Városháza1, Városháza 2, Tornyok, Látkép
Mint a bevezetőben már említettük, kirándulásunk kezdetén nem voltunk felszerelve friss információkkal teli útikönyvekkel, így amint egy-egy városba megérkeztünk, első utunk a helyi információs irodához vezetett, ahonnan térképekkel, tájékoztatókkal felszerelkezve indultunk a helyi nevezetességek felkutatására. Meglepetéssel figyeltünk fel több füzetke elején a „Verlag Janos Stekovics” feliratra, és tudtuk meg utóbb (az internet segítségével), hogy hazánkfia 1992 óta foglalkozik a Szász-Anhalt természeti, építészeti, műkincseinek fényképezésével, illetve útikönyvek, szép albumok kiadásával. Örömmel olvasnánk a területről magyar nyelvű kiadványokat itthon is.
Végül néhány csemege:
Jutalmul annak, aki a hosszú szöveget elolvasta: 360°-os virtuális körbejárás!
Szakmai érdekesség lehet annak az építészirodának a honlapja, mely Quedlinburgban sok fachwerkes ház felújítását végezte el. A referenciák között tanulságos (ilyen volt – ilyen lett) fotókat találhatunk.
Források:
Christina Rienäcker: The Collegiate Church in Quedlinburg,
Christina Rienäcker: World Cultural Heritage – Quedlinburg
Lindner László : Német Demokratikus Köztársaság (Panoráma – 1981)
Zádor Mihály : Román építészet / Az építészet története - Középkor (Tankönyvkiadó - 1978)
Christian Antz / Rose-Marie Knape : Strasse der Romanik (Verlag Janos Stekovics - 2001)
