ÉPítő játékok

2012 tavaszán a Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Tehetségpont programja részeként tíz alkalomból álló, kötetlen foglalkozás-sorozaton - köztük építészeti ”élményátadáson” - vehettek részt az érdeklődő rákospalotai gyerekek. A kísérleti program tematikáját Tatai Mária, Kovács Ildikó, Mújdricza Péter, Rácz András, Beleznay Éva és Cseh András állította össze, amelyről ÉPítő gyakorlatok munkacímmel kiadvány is készül. Zöldi Anna írása.

2012 tavaszán a rákospalotai tehetséggondozó program részeként tíz alkalomból álló programsorozaton vehettek részt az érdeklődő gyerekek. A program előzménye, hogy az Építészet bekerült az új Nemzeti Alaptantervbe – na nem ajánlott oktatási tárgyként, egyelőre pusztán fogalmi szinten. Az építészet szó mostantól szerepel a NAT-ban, a jövő lehetőségei beláthatatlanok.

A Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Tehetségpont programja keretében lezajlott építészeti foglalkozások sikere nagyrészt László Tamás XV. kerületi polgármester érdeme, aki építészként és képviselőként szorgalmazta az építészetoktatás ügyét.  A MÉK vállalta a NAT átvizsgálását és a módosítás előkészítését. (A munkában részt vettek: Cseh András, Istvánfi Gyula, Bodonyi Csaba, Tatai Mária és a Belügyminisztérium Építésügyi Főosztálya részéről Varga Illés Levente.)

A szerénynek tűnő, ám eddig példa nélküli eredményt a polgármester mindjárt igyekezett tettekre váltani, ebben támogató partnerre talált a kerületben létrehozott tehetséggondozó programban, amely a Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény keretei között működik több éve, töretlen sikerrel. A program szombaton délelőttönként zajlik, több területen szakkör-szerű, kötetlen foglalkozások formájában. A program szombaton délelőttönként zajlik, több területen szakkör-szerű, kötetlen foglalkozások formájában. A matematika, sakk, társasjáték, drámajáték, képzőművészet és balett mellé - melyek Dr. Duró Zsuzsa tehetségkoordinátor irányításával két korcsoportban szerveződtek - most felsorakozott az építészet is.

László Tamás a kamarához fordult gyakorlati segítségért. Tatai Mária, a kamara munkatársa tapasztalt szakértője a területnek. Testvérével, Tatai Erzsébet pedagógussal közösen a nyolcvanas években már kidolgozott egy szakköri tematikát, amelynek később elkészült a tantervbe illeszthető változata, majd mindez a Tölgyfa kiadó gondozásában, tankönyv formájában is megjelent. A tematikát a gyakorlatban is kipróbálták, a Kerekegyházi Általános Iskola diákjai nyolc éven át vettek részt a programban. A dolog akkor elhalt, és úgy tűnik, most érett meg a feltámadásra.

Tatai Mária megkereste azokat, akik tudomása szerint a közelmúltban hasonló programokkal foglalkoztak, elsősorban Kovács Ildikó építészt, aki annak idején szintén társa volt a munkában. Kovács Ildikó óvodapedagógus végzettségű is egyben, és a terület kiváló ismerője. A foglalkozások programjának kialakításában és lebonyolításában segítségére volt Mújdricza Péter építész, illetve Rácz András építész, aki a projektet végig fotózta és dokumentálta. A kamara bábáskodása mellett létrejövő csoport tagja volt még Beleznay Éva volt budapesti főépítész, aki 2011-ben lebonyolított egy kurzust speciális oktatási igényű gyerekek számára, és Cseh András, aki Győrben folytat hasonló tevékenységet, és külföldön is szerzett a témában tapasztalatot.

A cikk szerzője, mint a téma iránt érdeklődő újságíró került kapcsolatba a projekttel, és Cseh András más irányú elfoglaltsága miatt beugróként maga is részt vett az oktatásban, amellett, hogy a legtöbb foglalkozást figyelemmel kísérte. A tíz alkalomból álló sorozat így gyakorlatilag négy különböző szemléletű oktató munkájaként állt össze. Közös törekvésünk volt az élményszerű megközelítés, az építészet elvont tartalmainak kézzelfogható bemutatása, a gyerekek számára megszokott örömteli foglalatosságok – játék, mozgás, zene, mese - segítségével. A gyakorlatban az interaktivitás és a játék dominált, mindezt azonban az oktatók tudatos segítő munkája kísérte.

Oktatás helyett tehát célszerűbb és pontosabb, ha élményátadásnak nevezzük a foglalkozásokat. A cél a gyerekek alkotó érzékenységének felkeltése volt, hogy aztán ennek segítségével tudják az épített világot maguk körül alakítani. Az építészetben kódolt közös emberi tartalom, a társadalmi együttélést alakító tevékenységek és az ezeket kísérő érzések jelentek meg indirekt módon egy-egy foglalkozás során, s mindez kiegészült konkrét alkotó munkával. A foglalkozások első felét bevezető, ráhangolást segítő játékok, mese, beszélgetés, a második felét mindig gyakorlati munka töltötte ki. Egy-egy alkalom másfél-két órát vett igénybe, gyakran a szülők, nagyszülők aktív részvételével.

A Kovács Ildikó – Mújdricza Péter páros 7 alkalommal az építészeti formákban is érvényre jutó archetipikus tartalmak megismertetésére koncentrált, a gyerekek életkorának (6-12 év) megfelelő játékos formában. A labirintus, spirál, hajlék, évkör, templom nem elvont képzetekként, hanem a gyerekek által megtapasztalható, megrajzolt, eljátszott, bejárható, sőt gyakorlatban megépített formákként jelentek meg a foglalkozásokon. Kőrösy Róbert, az iskola igazgatója mindenben rugalmas és segítő partnernek bizonyult, neki köszönhető az iskola udvarán leborított teherautónyi kiskockakő, amiből a labirintus és az égi város modellje épülhetett, de támogatta azt is, hogy a gyerekek ágakból kuckót építsenek a fák alatt, ahogy Micimackó Füles számára. A kuckót azután be is lakták, feldíszítették, védő jelekkel látták el. Nagyszerű játéknak bizonyult a tartószerkezeti erőjátékot bemutató mezőgazdasági háló, amit a gyerekek saját kezükkel fogtak, húztak, vontak, alábújtak és kibújtak – tudtukon kívül teret és szerkezetet alkottak és ami a fő: tapasztaltak.

Beleznay Éva 2 foglalkozása konkrétabb terület felől közelített: a gyerekeket körülvevő közvetlen környezetet mutatta be úgy, hogy közben a figyelmüket azokra a szempontokra irányította, amelyek ezek kialakítását befolyásolják. Egy alkalommal az iskolát jártuk körül, amely a Klebersberg-féle építési program részeként épült, és a századforduló stílusjegyeit viseli. Felderítettük a megszokott tereket, épületelemeket: a lépcsőt, előcsarnokot, udvart, kis és nagy helyiségeket. A gyerekeknek a különböző terekhez fűződő élményei szolgáltatták a kiindulópontot a beszélgetésekhez, és ezek során kiderült, mi a fény, a méretek, arányok szerepe egy tér hatásában. A foglalkozásokon részt vett az iskola pedagógiai szakkönyvtárának lelkes vezetője, Dr. Frenyó V. Lászlóné, Editke, aki feldolgozta Rákospalota helytörténetét. Az ő révén kaptunk egy kis ízelítőt az iskola múltjából is. A szakköri helyiségbe visszatérve iskolák képeit nézegettük a gyerekekkel, ki-ki kiválasztotta a kedvencét, és meg is indokolta a választását.

Következő alkalommal már kimerészkedtünk az iskola környékére, végigjártuk az utcát, majd visszatérve a gyerekek a padlón kiterített csomagolópapírra felrajzolt utca mellé megrajzolhatták a saját „városképüket”. A kiindulópont a saját lakóhelyük környezete volt, amiről mindenki szívesen mesélt, de szemmel láthatóan ihletet jelentettek a hajdani Rákospalota életét bemutató archív fotók is. A képzeletbeli utca mellett a rajzon számtalan tejkimérés sorakozott, köztük mászókák és tavak élénkítették az utcaképet. Megtervezték az átkelést, a bicikli-utat, és cseppet sem meglepő módon sok-sok zöldet. A Hubay iskola egy kisvárosias jellegű negyedben, zártsorú beépítésű utcában áll, de a végén már a lakótelep kezdődik. Sok gyerek lakótelepi környezetből érkezik a foglalkozásokra.

A cikk szerzője, Zöldi Anna a lakás, lakóhely témakörét dolgozta fel. Az állatok lakásépítő gyakorlatának felderítésére szintén a padlón kiterített papíron megrajzolt fa és környezete szolgált. A játék során fény derült arra, hogy az állatok ugyanazokkal a technikákkal bíbelődnek, mint az emberek. Ezt némi ismerkedés követte a természeti népek lakáskultúrájával - kiderült, hogy hasonlítanak a három kismalacra, amennyiben szalmából, fából és szilárd anyagból építenek. Végül következett az izgalommal várt tényleges építő munka: cipősdobozban a legváltozatosabb anyagok segítségével lakást rendeztek be a gyerekek. Ez a feladat az oktató számára szolgált tanulsággal: a fiúk azonnal szerkezeteket fabrikáltak, a lányok az otthonteremtésre koncentráltak.

A tíz alkalomból álló sorozat egyértelműen kísérleti jellegű volt merev koncepció nélküli, ki-ki a maga tapasztalatai alapján építette fel a saját foglalkozásait. A közös fonál a lelkesedés és elkötelezettség volt, amely az építészeti tartalmak átadását kísérte. Tapasztalatainkat az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• A spontaneitás, illetve a több eltérő szempont szerinti megközelítés jogosultságát visszaigazolta, hogy a gyerekek a különböző személyiségű foglalkozás-vezetők munkájára egyaránt nagyon pozitívan reagáltak, és a tíz alkalmat visszatérő résztvevőkkel folytathattuk le. Hozzá kell tenni, hogy ez esetben „válogatott” gyerekekkel volt dolgunk, akik eleve részt vesznek a tehetséggondozó programban. Érdekes lehet ugyanezt végigjátszani kevésbé előnyös környezetből érkező gyerekekkel, László Tamás polgármester kifejezetten ebbe az irányba tágítaná a résztvevők körét (lakótelepi gyerekek, egész-napos iskolák)
• Jellemzően mindig több felnőtt is részt vett a foglalkozásokon, a kísérőkön kívül általában a programban résztvevő összes oktató, illetve néhány alkalommal a polgármester úr is. A korcsoporti keveredés nagyon hasznosnak bizonyult, a felnőttek és gyerekek azonos lelkesedéssel és nyitottsággal vettek részt a munkában. A felnőtteket felszabadította a gyerekek játék iránti fogékonysága, a gyerekeket pedig bátorította gondolataik kifejezésében a felnőttek őszinte mesélő kedve. A szülőket mindenképp érdemes belevonni a munkába, hogy a gyerekekben felkeltett érdeklődés később az otthoni környezetben se hunyjon ki. Hosszabb kurzus esetében akár „házifeladat” is elképzelhető.
• Több foglalkozáson is meglepő tapasztalat volt, hogy mennyire fogékonyak a gyerekek a kortárs építészetre – már persze, ha az nem kényszeredett, hanem valódi tartalmakat tükröz.
• A téma speciális tudást igényel, ezért valószínűleg a foglalkozás vezetőjének építészeti végzettséggel kell rendelkeznie. A korosztály igényei miatt azonban hosszabb távon mindenképpen szükség van pedagógus bevonására, vagy legalábbis pedagógiai, drámapedagógiai ismeretekre. E téren ma már számtalan kiadvány közöl játékokat, és egyre több a hasonló területen dolgozó szakembertől származó hazai beszámoló. A KultúrAktív egyesület átfogó kiadványt készít négy városban végzett munkájuk tapasztalatai alapján. Aktuális lehet az épített környezeti nevelés témakörében egy konferencia megrendezése – a tervek szerint erre ősszel kerülhet sor, a Kiscelli Múzeumban, illetve az Iparművészeti Múzeumban dolgozó múzeumpedagógus-páros kezdeményezésére.

A programról a Magyar Építész Kamara és a Rákospalotai Önkormányzat gondozásában „, amelyben a foglalkozásokat, azok szellemi hátterét az egyes foglalkozás-vezetők részletesen ismertetik, illetve egy egész évre szóló program reményében javaslatokat adnak a témák körének tágítására. Az ÉPítő gyakorlatok címet – Erdély Miklós Kreativitási gyakorlatok című könyvére utalva - Mújdricza Péter javasolta, mesterének pedagógiai munkássága előtt tisztelegve ezzel.  Ami mindenképp siker: élményhez jutottak a gyerekek és élmény volt számunkra, hogy velük foglalkozhattunk. A program mindnyájunk ÉPülését szolgálta, és nem mellesleg jó szolgálatot tett az ÉPítészet ügyének is.

Zöldi Anna