Kisbérről többségünknek legfeljebb a „dicső lovas múlt” nemzeti hőse, Kincsem jut eszébe. Pedig nem csak a lovasegyletek tagjainak érdemes észben tartaniuk a Komárom-Esztergom megyei várost, hiszen Kisbéren a műemlékvédelem, illetve építészeti hagyományőrzés terén is figyelemreméltó kezdeményezések történnek. A Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány (BaMeVA) egyike a legsikeresebb vidéki örökségvédő civil szervezeteknek.
„A civil önszerveződés eléggé gyerekcipőben jár még Magyarországon: az emberek nem tudják elképzelni, hogy valaki nem a saját hasznát keresi valamilyen közérdekű tevékenységben” – jegyzi meg Riez Gyula, a BaMeVA kuratóriumi elnöke. „Fontos, hogy meg tudjuk mutatni, hogy egy ilyen szerveződés képes politikától és önkormányzattól függetlenül is működni.”
Az eddigi eredmények valóban látványosak. Elég, ha csak egy összehasonlító pillantást vetünk a Kossuth Lajos utca 32-34 alatt álló „Civil Inkubátorház” jelenlegi és az újjáépítés előtti állapotát illusztráló képekre. A fehérfalú, barátságos, zöld ajtós-ablakos házba belépve a hagyományos és modern hangulat érdekes keverékét érezzük. Az itt található irodák egyikének asztalán zöld buborékpapírból még csak félig kicsomagolt emléktábla hirdeti, hogy itt lakott Ruisz Gyula egykori ménesigazgató és családja – ez a helység az alapítvány használatában van. A másik két irodát bérbe adják. A még enyhén festékillatú helyiségek legtágasabbika előadóteremként funkcionál. A ház megnyitóján fellépett Vukán György, Kováts Adél, Horgas Eszter és Ladányi Andrea is, a mindennapokban pedig különböző szervezetek bérlik rendezvényeik lebonyolítására. Falait most tarka gyerekrajzok teszik színesebbé: válogatás a térség iskoláiban meghirdetett „épület-megálmodó” versenyre érkezett 250 műből.
A BaMeVA nagy hangsúlyt fektet a térségben élő gyerekek és felnőttek tudatos épületvédelemre nevelésére. „Cél, hogy az itt felnövő gyerekek ne érezzék cikinek, ha egy három osztatú parasztházban laknak” - summázza Riez Gyula az ilyen irányú törekvéseik lényegét. Nem titkolt szándékuk az sem, hogy megmutassák az embereknek, hogyan lehet a régi lakóházakat ízlésesen, autentikus módon felújítani.
Az inkubátorházhoz 4000 m2 füves terület tartozik. A tervek szerint itt lesz a szabadtéri színpad és néhány bungaló, amelyek építész- ill. művésztáboroknak fognak helyet biztosítani.
Az alapítvány első tennivalójának eredetileg a Batthyány-kastély és Királyi Lovarda megmentését tűzte ki. A kastélyban működött kórház két éve zárta be kapuit, így a kihasználatlanul álló épületben lehetőség nyílik szálloda megnyitására. Az öreg gesztenyefákkal szegélyezett úton a kastélyhoz tartozó angolkert mellett elballagva ahhoz a házhoz érünk, mely az egykori kórház orvosainak adott otthont. Itt nyílt meg Kisbér helytörténeti kiállítóhelye. Riez Gyula elégedetten nyugtázza, hogy az épület újjáépítése jól halad, a régi nyílászárók helyére hozzájuk kivitelezésükben is hasonlók kerülnek fel.
A lovarda – bár még nem készült el teljesen – bármelyik városnak büszkeségére válna. A komplexumhoz tartozó, felújításra váró két vöröses-szürke épülettel is komoly tervei vannak a műemlékvédőknek. Egyikük ablakán kézzel barkácsolt papírdíszek – a ház átmenetileg idősek napközi otthonaként működik. Benne és vele átellenben fekvő, hasonló állapotban lévő „párjában” az ideérkező lovasokat ellátó helységeket, üzleteket szeretnének kialakítani.
A felújításokhoz az alapítvány főleg pályázatokkal nyer támogatást. A Civil Inkubátorházból befolyó bérleti díjakat is visszaforgatják, ám hiába lehelnek új életet az egyes épületekbe, ha azokat utána nem tudják fenntartani. „Kuncsorogni nem szeretünk, de muszáj” – mondja a kuratóriumi elnök – „az emberek könnyebben adnak pénzt gyermekétkeztetésre vagy állatmenhely fenntartására, mint régi műemlékek helyrehozatalára.” Egyelőre alkalmazottakat sem tudnak fizetni a programok lebonyolítására vagy egyáltalán a házak körüli teendők elvégzésére, de ha a Batthyány-kastélyhoz tartozó épületkomplexum „beszáll” a vendéglátóiparba, valószínűleg javulni fog a helyzet, és a lakosokat is jobban be tudják vonni majd a munkába.
Ongjerth Hanna