Épülettervek/Középület
Erőd és Géniusz
2006.09.21. 10:57
Szabadidő-Központ és Nemzeti Emlékhely a gellérthegyi Citadellában. Méhes Balázs terve szerint átépülne a szobor talapzata
Szakmai elmélyedésre, s persze a napi politikától való kikapcsolódás céljából tesszük közzé Méhes Balázs terveit a budai Citadellára. Mint ismert, ez a kérdés gyakran megérinti az építészeket, de a nagyszabású elképzelések rendre elmerültek, az utóbbi években is csak egy engedély ellenére felépített, majd azonnal le is rombolt vendéglő-teraszra futotta.
A szerk.
Az 1990-es Citadella-ötletpályázatra benyújtott elgondolásom szerint a történelmi negyed Szabadidő Központként épülne újjá. Az Erőd bástyákkal tagolt, változó magasságú falgyűrűje mentén többszintes, fedett-nyitott kilátó-sétány vonulna végig. A lépcsőkkel és rámpákkal kísért, hidakkal átkötött árkádsorok sokszínű, idegenforgalmi, kulturális, kereskedelmi és vendéglátói szolgáltatásokat kínálhatnának.
Külön fejezetben foglalkoztam a korábbi „Felszabadulási Emlékmű” sorsával. Modellezés során született az a megoldás, hogy a Géniusz talpazat a szabadidő-központként hasznosítható Erőd dunai kaputoronyként szolgálna. A téma az eredményhirdetés után sem hagyott nyugodni. (A két második díjból az egyik nekem jutott – első díj nem volt). Egyetemi doktori értekezésem kapcsán később újra hozzáfogtam a Géniusz-szobor talpazatának részletekbe menő átfogalmazásához. („A városkép és az épített jel”, Bp. 1993.)
Munkám során az alábbi szempontok vezettek:
Városképi szempontból az elsőrangú Jel szerepét betöltő Géniusz eredeti helyzete, továbbá a műemléknek nyilvánított Citadella fő kontúrvonala lehetőleg megőrizendő. Az 1945–ös vonatkozások szükségszerű eltávolításával (elsősorban a nagy tömegű, köztes figuráról, a szovjet harcosról volt szó) a lépcsőzetes posztamens egyensúlya megrendül. A páratlan helyszín megérdemli a lecsupaszított alépítmény és sivár környezetének korszerű átfogalmazását.
Átköltésemben maga a Géniusz talpazat lenne a Szabadidő-Központ Duna felőli főkapuja. Közvetlen környezetével együtt alkalmasnak látszik Nemzeti Emlékhely kialakítására. A Géniusz új talp-építménye méretrendjével (tömeg, anyag, szín, sziluett) sokat megőrizne a régiből, hiszen a hegyhez és a Citadellához kötődik. Tervem levetné a „szoc-reál” jegyében fogant, szögletes, merev formákat, s kibújna a helytől idegen trapéz-idomokból is.
Az új talpazat megnagyobbított (fölülről csepp-formájúnak látszó) teraszból, pihenőkkel tagolt lépcső-dombból, s a kaputoronyként is szolgáló, négy-oszlopos haranglábból állna. A szint-különbségeket lépcsők és rámpák hidalják át. Új címerünk a kapu zárókövében lenne. Az oszlop-négyes lábazati tömegét körbefutó, domborműves plasztikával hangsúlyoznám. Erre a sávra külön képzőművészeti pályázatot indítanék (pl. „Nemzeti Emlékhely – az 1989-es fordulat” tematikával). A kapuzat anyagait az Erőd külső megjelenéséhez illően választanám (kő, kváderkő). A Hegy anyagához hasonló szikla, terméskő is szerephez jutna.
Akkoriban kizárólag helyszíni rajzokkal készültem a tervezési feladatra. A digitális kamerák korszaka előtt hamarább elkészült a vázlat, mint a hagyományos fénykép, hiszen a filmet a felvétel után előhivatni, a papírképet másoltatni kellett. Rajzolás közben személyesen azonosulhattam a környezettel. Még ma is emlékszem, hogy a „lődomb” meredek támfalát rajzolva született a földsánc tömegében elrejthető parkolóház ötlete. A nyugati karéj formája pedig a szabadtéri amfiteátrum funkcióját sugallta. A szabadkézi rajzos munkamódszere ugyanis komótosan válogat. Van idő a látványból kiszűrni a lényeget, s ez által néha már a tervezés előkészítő fázisában, felmérés, vázolás közben lehetőségekké alakulhatnak a megfelelően csoportosított adottságok.
Az Erődöt délről rajzoltomban, meghatottan emlegettem anyai nagyapámat. Innen festette 1946 tavaszán Lakatos Artúr (1880-1968) néhai festő- és iparművész tanár a kopasz hegyoldalt, a romos Citadellát s az épülő emlékművet. Az ostrom alatt a hegyoldal fáit tüzelőnek aprította a nélkülöző lakosság.
Mindkét tervezési szakaszban – utólag kiégetett - agyagmodellek segítségével kísérleteztem. Ezek a kerámiák azóta kertünk kútkáváján álmodoznak a hajdani dicsőségről. Mostani funkciójuk az idő előtt lehullott diók átmeneti tárolására korlátozódik. Vajon lesz-e valaha a gellérthegyi Citadellánál Nemzeti Emlékhely és a Szabadidő Központ?
szöveg és rajzok: dr. Méhes Balázs
