Előzmény
A főcímben megadott név egy kis magyarázatra szorul. Három évvel ezelőtt Győrffy Zoltánnal és Biró Bélával létrehoztunk egy olyan debreceni fiatalokból álló építészeti közösséget (debreceni alkotó műhely - dAM), akik egymás munkáira figyelve és segítve olyan vélt vagy valós regionális problémákat próbálnak feltárni és azokra választ adni, amik jobbá tehetik az adott települést, színesíthetik a közösség mikro-, és makrokörnyezetét.
Belső, országos és nemzetközi pályázatokon indulunk közösen, különböző létszámmal, különböző csoportfelállásokkal, néha több csapattal is egyszerre, debreceni építész hallgatókat bevonva a munkába. Erre a pályázatra is két csoporttal neveztünk, mindkettő bejutott a legjobb nyolc közé, ami a fiatal építész tagok rátermettségét mutatja. Sajnos egyre kevesebb az ilyen lehetőség a megmérettetésre…
Bevezetés
„A város, városi szövet egy nagy folyamként viselkedik.
Néhol lassabban, néhol gyorsabban, néhol eltűnik majd
újra előbukkan, de mindig egy irányba haladó, konstans,
heterogén közeg.
Útját tereptárgyak, kövek alakítják, irányítják, terelik.
Ha ezeket az akadályokat megszűntetjük, a víz akarva –akaratlanul is utat keres és talál magának.
Később a gátakra már senki sem emlékszik, a folyó eltakarja,
magáévá teszi az akadálymentes közeget.
Ilyen folyam az ember is, melynek egy régen elzárt, most
felszabadított területen próbálnak utat biztosítani a
lehető legtermészetesebb módon.
Utat a szórakozáshoz, munkához, családteremtéshez, az élethez…”
A tervezési terület nagyon sokáig ipari zóna volt, gyalogos forgalomtól és minden közösségi tevékenységtől teljesen elzárva. Analízisünk során a helyszínt körülvevő közlekedési csomópontokat, szolgáltatásokat vettük alapul, olyan bázisként, amelyeket az emberek a mindennapjaik során gyakran látogatnak, így fontos a megközelítésük. A tervezési terület eddig egy idegen testként foglalt helyet a város szövetében, az átjárás, alappontok direkt módon történő érintése lehetetlen volt. Bevonva a gyárterületet a város vérkeringésébe, ezek a közlekedési pontok egyenesekkel összeköthetőek, így erővonalakat hoznak létre.
Koncepció
Az erővonalak - amelyek nem alkotnak hierarchikus rendszert - kiadják a területet behálózó közlekedési irányokat, de nem jelentenek feltétlenül kötött, vonalas struktúrát, hiszen a területen építészeti értékek is találhatóak, amelyeket megtartottunk, felújítunk. A vonalak metszéspontjában kialakult teresedések különböző méretű közösségi tereket hoznak létre. Nem szerettük volna a magán-, és közösségi terek határait definiálni, amellyel az áramlást, a terület használhatóságát korlátoztuk volna. Fontosnak tartottuk a teljes bejárhatóságot, ezzel erősítve a terület felfedezhetőségét. A különböző teresedések érintésével eljutunk a legnagyobb közösségi parkig, amelynek térfalait szolgáltató, kereskedelmi funkciókkal láttuk el.
A meglévő csarnokot a Hétvezér utca folytatásaként megnyitottuk, biztosítva az átjárhatóságot a tér felé. A régi csarnok épületben mozit, kávézót, kiállítóteret, szabadtéri színpadot hoztunk létre a megfelelő vertikális közlekedő magokkal. A kéményt, a régi hűtőtorony vasbeton lábait mementóként érintetlenül hagytuk, utalva a régi gyárterület sajátos hangulatú világára. Ezek a tervezett köztér léptékébe jól beleillenek, oldják annak homogenitását.
Funkció
A forgalmasabb Kossuth Lajos sugárúttal párhuzamosan nagyobb léptékű épületeket terveztünk, a földszinten szolgáltató egységekkel, az emeleten irodai funkciókkal. A tömeg a sarkon megtartott épület irányába visszalép, hogy igazodjon annak magasságához. A csendesebb, délnyugati oldalra és a nagy tér felé kerültek a lakófunkciók, a Szatymazi utcával határolt részre pedig egy diákkollégiumot gondoltunk. Minden épülettömeg alá különféle kereskedelmi egységeket helyeztünk, visszahozva a klasszikus kisboltok, üzletek hangulatát.
Végezetül néhány gondolat az egyik fiatal építész tanulótól:
„Építész hallgatóként részt venni egy nemzetközi pályázaton rendkívül nagy lehetőség és építész barátaink, tanáraink részéről rendkívül megtisztelő ajánlat volt. S miután nem csupán egy kisebb építészeti, hanem városépítészeti beavatkozás volt a pályamű feladata, így még inkább újszerű és hasznos volt egy a hallgatói tervekhez mérten lényegesen nagyobb léptékű munkában való részvétel. Mivel eddig csupán kisebb területekre terveztünk, jó volt betekintést nyerni egy nagyobb munka kialakulásába, ami által sok tapasztalatot szerezhettünk. A lépték viszont csupán az egyik újdonság volt, a másik a csapatmunka. A tervezés és modellezés során a már meglévő alapkoncepción túl folyamatos impulzusok érkeztek mindenki részéről, ezek formálták a tömegeket. A sokszor éjszakákba nyúló munka, a hatalmas makettek készítése egy olyan érési folyamathoz vezetett, amely által egyre inkább magunkévá tudtuk tenni a helyszínt és összefogni egy átfogó területrendezés alapján. Az épületek és teresedések szinte pontról pontra alakultak. A terület városszövetbe való visszaillesztése, beolvasztása egy olyan érzékeny építészeti megnyilvánulást kívánt, amely tükrözi Szeged szellemiségét, hangulatát, mégis újszerű, ha úgy tetszik, modern építészeti megfogalmazás. Ez a kihívás rendkívül nagy izgalommal töltött el és egyben nagy lendületet és energiát adott.”
/Banga Máté/
Kapcsolódó oldalak:
A debreceni alkotó műhely weboldala
Erővonalak_ Europan 11_Szeged
vezető tervezők: Kállay Ferenc, Biró Béla, Fodor Dániel, Nagy Béla
hallgatók: Banga Máté, Hajdú Miklós, Skrabák Zoltán, Batizi-Pócsi Gergő
tervezés éve: 2011
bruttó szintterület: 36.432 m2
mélygarázs területe:13.830 m2 (499 db gk.)
tervezési terület: 2,60 ha