ESÉLY - Kortárs Civil Kolostor
Koncz Zoltán diplomamunkájában szülőfalujába, Jándra tervezett rehabilitációs központot drogfüggők számára, a Leo Amici Alapítvánnyal együttműködve. Az egykori szerzetesi remetelakok rendszerét idéző és újraértelmező telep fehér épületei szövetszerűen kapcsolódnak egymásba, az összetartozás, a közösség és a ”megtisztulás” fontosságát hirdetve.
„Ebben a közösségben együtt vagyunk jóban és rosszban. Az együttlét új, egészséges módjait kialakítva tanulunk élni és fejlődni. Nyitottan és őszintén megosztjuk egymással tapasztalatainkat, erőnket és reményeinket. Megtanulunk törődni magunkkal, társainkkal és a közösséggel. Különbségeink ellenére erős kötelék tart össze minket: a talpra állás szándéka.”
/Mihaldinecz Csaba, programvezető,
Leo Amici 2002 Addiktológiai Alapítvány/
Négy évvel ezelőtt, drezdai tanulmányaim során kerültem kapcsolatba a drogokkal és a rehabilitációval kapcsolatos feladatokkal, mint építészeti problémakörrel. Akkor ez a történet abbamaradt, számomra rengeteg nyitott kérdést hagyva. Ezt a gondolatfonalat vettem fel újra diplomamunkámban – a kint elkezdett munkát egy itthoni, konkrét tervezési feladatban folytatva.
A Leo Amici Alapítvánnyal egy közös ismerős ajánlása révén kerültem kapcsolatba. A szervezet a droghasználat prevencióját elősegítő programok szervezésével, illetve drogfüggő betegek rehabilitációjával foglalkozik, terápiás közösségi elvek szerint működő bentlakásos intézetében, Komlón. Magyarországon ez az egyike azon kevés jól működő rehabilitációs létesítményeknek, amelyek több mint egy évtizede valódi eredményeket képesek felmutatni krónikus drogbetegek gyógyításában. A komlói intézet kezdetben koedukált közösségi formában létezett, azonban a tapasztalatok azt mutatták, a terápia eredményességét a nemek szeparálása elősegíti. Mára a tábor csupán férfibetegek kezelésével foglalkozik, ezért merült fel egy második intézmény létesítésének az igénye.
A komlói tábor eredményes működésében kulcsfontosságú szerepet játszik annak egyedien jó elhelyezkedése. Az épület a város közvetlen közelében lévő dombon, egy kis erdei tisztáson található, amely védettséget ad neki, elválasztja a településtől, ugyanakkor csupán tizenöt perces sétára van a főutcától. Egy hasonló szituáció keresése volt a tervezés kiindulópontja. Egyik komlói látogatásunk során – ahová édesapám is elkísért – merült fel a vezetőkkel folytatott beszélgetés során annak az ötlete - több más lehetőség között -, hogy egy esetleges építési helyszín lehetne a szülőfalum közelében lévő, használaton kívüli volt termelőszövetkezeti terület. Az alapítvány nem rendelkezik konkrét építési telekkel - a komlói helyszín is egy felajánlás révén került a tulajdonukba -, nem fontos Budapest közelsége, de előny a munkát segítő vidéki környezet, illetve a helyi önkormányzat is meggyőzhető a dologról - a helyszín ideálisnak tűnik.
Jánd egy kis beregi falu nem messze az ukrán határtól, az ország egyik peremrégiójában, a Tisza partján, kivételesen szép természeti környezetben. Errefelé utazva néha úgy érzem, mintha tényleg visszafelé haladnék az időben. A falu sok szempontból szerencsés: a régió két nagyobb városa, Vásárosnamény és Fehérgyarmat közötti útvonalon található, épületállománya szinte teljesen megújult a tiszai árvíz után, népessége stabil – ellenben több környező településsel, ahol folyamatosan csökken a lakosság. És nem utolsó sorban Jánd a szülőfalum, ami külön örömet okozott a tervezés során – a sors hozta úgy végül, hogy a diplomamunkám oda tervezhettem, ahol gyermekkorom legszebb éveit töltöttem.
A telek maga a falu közvetlen közelében található egykori termelőszövetkezeti terület, amely a főúttól pár száz méterre található, a Patkó halastó, és a Halvány tájvédelmi terület közvetlen szomszédságában. A rendszerváltás óta többször cserélt tulajdonost és funkciót: volt itt baromfi-nevelde és pálinkafőzde is. Jelenleg önkormányzati tulajdon, eladásra vár.
„Én drogozom, mi meggyógyulunk.”
Én - Mi. Egyén és Közösség. Az egyes ember szerepe, helye a közösségben. A közösség lehetőségei, ajándékai az egyes embernek. A legfontosabb témák, amelyek központi szerepet töltenek be az intézmény lakóinak mindennapjaiban - ezek már a köztük eltöltött első órában nyilvánvalóvá váltak számomra. Eleinte nem annyira tudatosan, absztraktabb ötlet-, és koncepció-makettek sorozatán át kerestem az építészet olyan viselkedésformáit, amelyek ezeket a gondolatokat használják szervezőelemként. A kérdés tehát ez: ha a program - amelyet az alapítvánnyal közösen állítottunk össze - fő funkciócsoportjai egymástól eltérő, megkülönböztethető egyéniségek, amelyeknek jól meghatározott szerepük van - Ők hogyan tudnak egy jól működő csapatot alkotni?
Formaadás helyett formakeresés - a tervezés során több lehetőség kipróbálásán keresztül vezet az út a végleges változathoz -, ez a kutatás számomra a tervnek ugyanolyan fontos része, mint maga a végeredmény. A különböző megoldások értékelése, összehasonlítása, a levont tanulságok mind segítenek a koncepció fejlődésében. Fontos a kísérletezés. Segíthet megtalálni azt a többletet, amire az adott feladatnál szükség van. A megoldást ebben az esetben végül egy szövetszerű struktúrában találtam meg: számomra ez a vágyott rendezettség, a közösség szimbóluma, ami ugyanakkor egy nagyobb rendszer - a társadalom - egy jól lehatárolt, önmagában is egész része.
A program, és az ebből következő alaprajzi rendszer egyedi személyiségeket ad a házaknak, amelyek terei, illetve azok megformálása ebből fakad. Az épületek alaprajzi elrendezése egy nyitott, fedett terasz köré szervezett közösségi térsor, és egy nyugodtabb, csendesebb lakórész köré történt. A választott struktúra demokratikus - nincsenek alá-, és fölérendeltségi viszonyok, vagy szervező tengelyek -, az elhelyezés a környezeti adottságok, és a belső terek összefüggéseinek rétegeiből áll elő. Az elemeket elválasztják, ugyanakkor összekötik a kis kertek, amelyek beengedik a fényt, és a belső tereknek a természeti környezettel való összefonódását is segítik. Az előtetők túlnyúlásával összeszerkesztett, egymásba kapaszkodó épületek lehetővé teszik az időjárási viszonyoktól védett közlekedést. A belső terek egyszerűek: csupán a két legfontosabb közösségi teret - az étkezőt és a közösségi termet - „ünneplem” meg nagyobb belmagassággal, az előtereket, illetve a könyvtárszobát egy-egy egyedi, beépített bútorral. A nyílászárók kialakításánál a szervező elem a közösségen és az intézményen belüli nyitottabb, őszintébb viselkedés és a belső transzparencia - az ajtók, a teraszajtók, a nagyobb üvegfelületek mind az együttesen belül vannak, fontos vizuális kapcsolatokat és átlátásokat teremtve a belső terek között, míg a külső homlokzatokra a zöldbe tekintő, kisebb ablakok kerültek.
A szerkezetekben és az anyagokban a környezetre jellemző, helyi eszközökkel jól és gazdaságosan építhető megoldásokat használtam. Sávalap, falazóblokkos falak kiegészítő hőszigeteléssel és fehér vakolattal, fa tetőszerkezet, fa tokszerkezetű ajtók és ablakok. A belső terekre egyszerű, fehérre festett falak és az igénybevételt jól viselő műgyanta padlóburkolatok jellemzőek. A szerkezetek tervezésénél fontos szempont volt a létesítmény hosszú távon történő gazdaságos üzemeltetése és fenntarthatósága. A tetőhéjalásnál a település fontosabb középületein (templom, kultúrház, tornaterem) található fémfedéssel rokon, Lindab szinusz-lemez tetőfedést használtam, fehér színben, ami így az együttest egységes, tisztító fehér megjelenésével az alapítvány küldetésének megtestesült szimbólumává teszi.
A terv és annak készítése során szerzett minden tanulsága hozzájárulásom a Leo Amici Alapítvány munkájához, s remélem, hamarosan kamatoztatható is lesz mindebből valami, egy valóban felépülő új intézmény létrehozásánál.
Koncz Zoltán
Kapcsolódó oldal:
A tervről készített videó
Az alapítvány elérhetősége:
Leo Amici 2002 Addiktológiai Alapítvány
7300 Komló, Bajcsy-Zs. u. 30.
Telefon: 06 (72) 482-903
Fax/tel.: 06 (72) 581-560
E-mail: info/kukac/leoamici.hu
ESÉLY - Kortárs Civil Kolostor - Jánd
tervező: Koncz Zoltán
opponens: Zsuffa Zsolt
konzulensek:
építészet: Balázs Mihály DLA
tartószerkezetek: Bodnár Miklós
épületszerkezetek: dr. Becker Gábor
épületgépészet: dr. Palócz Miklós
épületvillamosság: dr. Majoros András
építéskivitelezés: Szőnyi László
tervezés éve: 2009-2011
bruttó szintterület: 830 m2
