Ezért megyünk sámándobbal az EXPO-ra

Ritkán látott egységfront bontakozott ki a milánói EXPO magyar pavilonjának tervei láttán. Persze ne ringassuk magunkat illúziókba, ha csak arról lenne szó, hogy az I. díjas terv helyett már megint egy másik valósul meg, akkor a botrány aligha jutna messzebb a szakmai portálokon folyó polémiától.

Azonban van itt másik két ok, ami miatt most hangosabban zajlik mindez. Egyrészt maga a tény, hogy a világkiállításon megjelenő bárminemű épület, és annak programja az egész országot reprezentálja majd fél éven át, másrészt – és a mi esetünkben még lényegesebb – a megépíteni tervezett II. díjas terv esztétikai minősége.

A tegnapi sajtótájékoztatón Szőcs Géza kormánybiztos főként szakmai kérdésekre adott válaszaiból legalább fény derült azokra az érvekre, amelyek mentén elvetették a Getto Tamás, és dr. Hutter Ákos által jegyzett győztes a MALOM megvalósítását. A tervet sok pontjában kivitelezhetetlennek nevezte Szőcs Géza, és az épület használhatóságában is akadt kifogásolni valója. A megfogalmazott kritika egyrészt a malomkereket hajtó, és az épületet átjáró vízmennyiség – ezer köbmétert emlegettek – irreális nagyságára, és az ezt mozgásban tartó napszivattyúra vonatkozott, amelyekkel kapcsolatban megjegyezte, „megmosolyogtató az az állítás”, hogy ezek képesek lennének ellátni a feladatot. A víz forgatásához szükséges medence az olasz szabályozás szerint nem építhető meg az expó területén, valamint a vízmennyiség mozgatása statikai problémákat is felvet. Gondot jelent továbbá, hogy „a malom egy hatalmas, gyakorlatilag egyterű térként van elképzelve”, ez ugyanis azt jelentené, hogy „se koncertet, se előadást, se irodalmi estet, se semmi egyebet nem lehet tartani, hiszen kintről akkora folyamatos zaj szűrődik be.”

Getto Tamás megkeresésünkre az elhangzottakkal kapcsolatban elmondta, hogy az ezer köbméteres szám emlegetése nem más, mint „hangulatkeltés”, mivel a rendszer már egyetlen köbméter (!) vízzel is működőképes volna, és ekkora vízmennyiségről szó sincsen, ilyen módon a napszivattyú használata is reális, melyet az általuk megkérdezett gyakorlati szakember véleményére alapoztak. Ugyanígy a megvalósíthatóságról statikus szakértővel is konzultáltak. A funkcionalitást ért bírálat kapcsán az építész felhívta a figyelmet arra, hogy a Malom belseje távolról sem egyterű, hiszen „ház a házban elv szerint” található benne egy belső, lezárható doboz, ahol a zajra érzékeny eseményeket meg lehet tartani. E kétszintes épületrész felső szintjén 100 fős konferenciaterem kapott volna helyet.

Getto Tamás azt is elmondta, hogy ők múlt hét pénteken, azaz május 23-án, a milánói nemzetközi tervbemutatót követő napon, egy fészbukos megosztásból értesültek arról, hogy a II. díjas, ALAKOR, Sárkány Sándor, Erstey Attila és Herczeg Ágnes pavilonterve fog megépülni. Bár a kormánybiztosság és köztük nem volt túlzottan élénk a kommunikáció, ilyen döntésre nem utalt semmi.

Szőcs elmondásából az is kiderült, hogy az általa a Getto-Hutter páros mesterének (!) tartott Zoboki Gáborral is beszélt a győztes tervről. A szintén döntési szempontként emlegetett építési költségek egyébként a tegnap elhangzottak nyomán az ALAKOR esetében majdnem kétmilliárd forintra rúgnak, míg a MALOM-hoz 2013 nyarán az építésziroda által készíttetett tételes költségbecslés másfél milliárd forintról szólt. Szőcs ugyanakkor tegnap már 2,5 milliárdos különbséget (!) emlegetett egy becslésre hivatkozva a két terv között.

Az építési engedélyt júniusában meg kell szerezni, különben nem lehet szeptemberben elkezdeni az építkezést, és ebben az esetben Magyarország vagy társul valamelyik kiállítói klaszterrel, vagy pedig az olasz rendezőség épít számunkra egy szabványos doboz-pavilont. Ezt pedig úgy látszik, a legrosszabb eshetőségként kezelik, és így a kormánybiztos szerint semmiféle módosításra, javításra nincsen már lehetőség a készülő tervekben: „nem volt időnk más megoldást találni, ezért döntöttem e mellett.” Nem derült rá fény, és a sajtóbeszélgetésen senki nem kérdezett rá, hogy tulajdonképpen a milánói expón a magyar részvétel előkészítése időben miért csúszott el annyira, hogy most már semmilyen módosításra nincs lehetőség.

Az ALAKOR építészeti megformálásával kapcsolatos kritikákra válaszként az új építészeti stílusok úttörőivel szembeni örökös ellenérzéseken túl, még a Bartók Bélát merészen színpadra állító Bánffy Miklós neve is felmerült, illetve az Eiffel-toronnyal szembeni korabeli tiltakozások is előkerültek. Vajon úgy kell ezt érteni, hogy nem csak hogy Magyarországról fogjuk meghatározni a következő évtizedek építészeti stílusát, de valószínűleg a szombathelyieknek is minden követ meg kell majd mozgatniuk, hogy a 21. század Eiffel-tornyától megfoszthassák Milánót?

Kelecsényi Kristóf