Fa és Nyugat-Európa, egy kis Kelettel színesítve - A10
Az A10 42., november-decemberi száma több friss - főként nyugat-európai - projekten keresztül a fa sokrétű építészeti felhasználását mutatja be, emellett többek között átlátszó belga templomról, csehországi teaházakról, a szarajevói erőd rekonstrukciós terveiről, illetve belgrádi kortárs építészeti csokorról olvashatunk.
Az A10 folyóirat legújabb, 42. számában Közép-Kelet-Európa látványosan háttérbe szorult, főként a tervezett és megvalósult projektek bemutatását illetően. A viszonylag kevés példát felvonultató Start rovat egyetlen „balkáni” eleme a szarajevói vár - azon belül is az ún. Fehér Bástya (Bijela Tabija) - újraértelmezése. A régészeti feltárások és konzerválások 1999-ben fejeződtek be, a tervezés 2004-ben kezdődött el. Zlatko Ugljen, Nina Ugljen Ademović és Husein Dropić építészek az erődítmény területére kőtárat, szarajevói építészeti múzeumot és félköríves szabadtéri színpadot álmodtak. Utóbbi felett egy hatalmas, felhőhöz hasonló léggömb vagy vászon lebegne - éjjel kivilágítva - markáns jelként.
A Ready rovatban is ezúttal döntően nyugat-európai példák szerepelnek. A franciaországi Aubervilliers lécburkolatú iskolája Vincent Parreira (AAVP architecture) tervei alapján készült el, a Párizs környéki település barnamezős beruházásaként. Az egykori elektronikai gyárból csak a hatalmas téglakémény maradt meg, az új épületben a fa az uralkodó anyag. Hasonló ihletettségű a hollandiai Ökológiai Intézet új épülete Wageningenben: a Claus en Kaan Architecten iroda célja minél kisebb energiafelhasználású, fenntartható épület tervezése volt, az intézmény funkciójához illően.
A velencei lagúna közlekedését immár egy 19. századi raktárházból irányítják, amely Carlo Cappai és Alessandra Segantini (C+S Associati) tervei alapján született újjá. Az Arsenal területén álló épület szerkezeteinek nagy részét megőrizték: a nyers téglafalak közé fa osztóbordás üvegfalak kerültek, a tető az eredetihez hasonlóan épült újjá, de PV-cellákkal borítva. A puritán terek attrakciója a corten acéllemezekkel burkolt gépészeti mag, amely hatalmas „kazánhoz” hasonlóan jelenik meg.
A rovat egyetlen közép európai példája a lengyelországi Opolje Artpunkt nevű kortrárs művészeti galériája. Az M. i. A. Domicz iroda alkotása egy elhagyott és lepusztult épület újraértelmezéseként jött létre. A ház három homlokzatával egy 20. századi lakótömbök övezte térre tekint, tűzfalával pedig egy kései historizáló épülethez csatlakozik. Az áttetsző polikarbonát elemekből álló külső héj mögött éppen csak felsejlő raszteres nyílásrendszert éjjel LED-fényforrások emelik ki.
A lapszám „fókusztémája” a fa, mint anyag sokrétű építészeti felhasználása. Ennek a jegyében olvashatunk két francia környezettudatos házról, mint a bioklimatikus gondolkodás kétfajta megközelítéséről. A PO Architectes jegyezte Maison 110 (Nantes, 2008) városi területen, 600 m2-es telken épült fel, két 90 m2-es lakással. A földszintes, teljes egészében zöldtetővel borított ház tömegét pációk tagolják, a homlokzatokat faburkolat borítja. A Karawitz Architecture nevéhez fűződő Maison Passive (Bessancourt, 2009) az Ile-de-France első minősített „pozitív energiás passzívháza”, archetipikus formáját napelemekkel teli tetőfelülete és kéthéjú, kezeletlen bambusz zsalutáblákkal borított déli homlokzata teszi karakterese maivá. A 177 m2-es épületnek nincsen szükséges fűtésre, a frisslevegő-ellátást hővisszanyerős szellőztetőrendszer biztosítja.
Csehországban nem megszokott az önálló teaházak látványa, mégis, az elmúlt években két ilyen kis faépület született Lenka Křemenová és David Maštálka (A1Architects) iroda tervei alapján. Bár az Ostrava és Česká Lípa településeken, kertekben álló építményeken erősen érezhető a japán hatás, a tervezők igyekeztek azokat a helyi környezethez és a kortárs formavilághoz igazítani.
Az On the Spot rovat egyik érdekes híre a belgiumi Borgloon „átlátszó temploma”, amely Pieterjan Gijs és Arnout van Vaerenbergh tervei alapján készült el. A projekt neve „Reading Between the Lines”, azaz „a sorok között olvasás” - ezt az érzetet erősíti az egymásra halmozott, 1 cm vastag szelvények között sorakozó 9 cm-es vízszintes rések látványa. Az acélszerkezet harminc tonnát nyom, ennek ellenére világos és légies megjelenésű. A 10 méter magas, archetipikus, egytornyos épületforma egyszerre érdekesnek és idegennek hat; kialakítása utalhat a templomok elnéptelenedésére és önkéntelenül is a szemlélőnek szegezi a kérdést: mit kezdünk gazdag vallási örökségünkkel?
A könyvajánlók között - az Építészfórumon korábban már bemutatott Wonderland Manual mellett - Hans Ibelings recenziója olvasható Roman Bezjak: Socialist Modernism (Szocialista modernizmus) című könyvéről. A német származású fotóművész képeivel óriási területet fog át földrajzi és tipológiai értelemben is. Az egykori keleti blokk szinte minden országából - Jugoszláviát is beleértve - mutat be példákat, egyedül Albánia, Románia és Bulgária maradt számára feltérképezetlen terület. Berlintől Tbilisziig, Észtországtól Szlovéniáig kalandozhatunk a különféle épülettípusok között. A túlexponált fotók színei arra irányítják figyelmünket, hogy nem pillanatképeket, hanem „állandóan fakuló emlékeket” látunk. A képkivágások általában kevés támpontot adnak a helyszínek azonosításához, így még szembetűnőbb a különböző országok egyes épületei közötti - sokszor kísérteties - hasonlóság.
Vesna Vučinić, Balkan Bigness című írásában Belgrád 31, általa legérdekesebbnek tartott kortárs építészeti alkotását gyűjtötte egy csokorba, mintegy virtuális - de a valóságban is három nap alatt teljesíthető - építészeti túraként, aki maga is szervez hasonló városi sétákat. A válogatás a 2002-2011 közötti időszakot öleli fel, a példák zöme az elmúlt pár évből származik. Az épületek léptéke változatos, többségük lakó-, iroda-, és kereskedelmi funkciójú, köztük egy két érdekességgel, mint a vár Nyebojsza-tornyának rekonstrukciója és az Arkabarka úszó diákszállója.
Garai Péter
