A lehetséges utópiák – vagy éppen disztópiák – sokunk fantáziáját megmozgatják: milyen világ vár ránk 20, 50 vagy száz év múlva? Míg egykor a repülő autók, a számítógép vezérelt épületek, a high-tech megoldások kora, a határok megszűnése és a társadalmi egyenlőség számított egyfajta utópiának, ez a kép ma máshogy fest.
Ha végignézünk az elmúlt pár évben született terveken: fából épült toronyházak, városok közepén magasodó veteményeskertek, az épített környezet szépen lassan, de sokkal ember- és természetközelibbé válik – ma ezt jelenti számunkra az utópia. Meg persze magát az életben maradó Földet, hiszen egyre közelebb vagyunk ahhoz a tényhez, hogy elpusztítsuk. De a lehetséges világok egyike számunkra mindenképpen egy olyan hely, ahol visszatalálunk a természethez, ahol a technika, a munka és a zaj nem nyom el minket. Kifejezetten jó érzés ezekkel az elképzelésekkel foglalkozni, főleg akkor, amikor körülöttünk minden bizonytalan és félelemmel teli. Akkor, amikor világunk annyira szürreálissá vált, hogy szinte már egy negatív utópiában (disztópia) élünk. Közelgő klímakatasztrófa, kiszáradó folyók, hónapokig égő erdők és a világot leállásra kényszerítő járványok. Ez már az apokalipszis?
A Blank Space nevű online platform minden évben megrendezi Fairy Tales pályázatát, melyre olyan terveket és történeteket várnak, amik jelenünkre reagálnak. Legyen szó katasztrófákról, járványokról vagy migrációról, a koncepciók több nézőpontot mutatnak be, kérdéseket tesznek fel és közben minket, befogadókat is rávezetnek egy másfajta gondolkodásra. A pályázatot Matthew Hoffman építész és Francesca Giuliani újságíró alapították azzal a céllal, hogy az építészetet közelebb hozzák a társadalomhoz, hogy megmutassák mennyi minden rejlik benne, miközben az építészeket is ösztönözzék arra, hogy merjenek provokatívak és a saját határaikat feszegetők lenni. Emellett a pályázat célja megtalálni a kommunikáció helyes használatát, amely hozzásegíthet a jó ötletek megvalósulásához. A Fairy Tales pályázaton díjazott koncepciók természetesen negatív példákat is bemutattak: mivé válunk, ha folytatjuk a természet és önmagunk kizsákmányolását? Milyen épületek és városok épülhetnek a kietlen tájakon?
1. helyezett: The Year Without a Winter / Tamás Fischer, Carlotta Cominetti (VIRGINLEMON)
Milyen az, amikor a világ megállásra, az emberek szokásaik megváltoztatására kényszerülnek? Hogyan kerülhető el az összeomlás? Amit Fischer Tamás és Carlotta Cominetti koncepciójában felvet az egészen aktuális: a különböző veszélyhelyzetek hogyan vezetik el a társadalmat és az egyént a fordulóponthoz?
2. helyezett: Symbiosis / Aleksandr Čebotariov, Laura Kuršvietytė
Erdők helyett gyárak és plázák, lelki egészség helyett a munka az elsődleges – jelentik ki a Symbiosis tervezői. Ez egy kísérleti koncepció arra, hogyan lehet megtörni az ökológiai, társadalmi és egzisztenciális problémák láncolatát. Egy olyan világot képzeltek el, ahol az épített környezet segít minket visszatalálni a természethez és vele együtt önmagunkhoz is.
3. helyezett: Lloronas of Juárez / Albert Orozco, Edward Rivero
Hogyan tehető jobbá és hogyan fordíthatjuk hasznunkra a határt? Hogyan lehet új értelmet adni egy olyan konstrukciónak, ami a hatalmat és az erőszakot szimbolizálja? Ez a terv a Mexikó–Egyesült Államok-határzárra, a bevándorlókkal (nők és gyerekek) szemben elkövetett erőszakra utal, miközben ennek kivédésére a határ egy lehetséges új értelmezését keresi.
A Fairy Tales 2020 pályázaton indult koncepciók mindegyike egy jobb világ vágya. Egy ilyen világ kerete persze lehet, hogy éppen kietlen, de a falak mögött már építő gondolatok dolgoznak. Gondolkodásunk más irányt vesz, kiléphetünk a materiális világ szülte rutinból és egy ilyen elképzelt világban – talán – újra emberek lehetünk.
A díjazott koncepciókról bővebben a Blank Space oldalán olvashatnak.
Fürdős Zsanett