Az átlagban 300 fős népességgel rendelkező, Nagykanizsától északra található Kacorlak, Kilimán, Gelsesziget, Pötréte települések között Gelse kiemelkedik az 1101 főt számláló népességével. Átutazóként a falvak hasonló képet mutatnak, akár Kilimán, akár Gelse, mint oly sok helyen az ország más területén. Egy-egy rendezett porta a sok elhagyatott, gazzal felvert omladozó épület között. Egy-egy bizakodónak tűnő élet az üres mindennapok között. Nem vidám ez. Ezeken a dolgokon csak a tavasz és a nyár segít, amikor színessé válik a hegyoldal, az utcákon zöldellnek a fák, a kertekben a virágok. A természet segít eltakarni azt, amit az építő kezek hiánya, odébbállása vagy hozzá nem értése okoz. Persze ez a messziről érkező általánosítása, a részleteket elkerülő távolságtartó viselkedése, a városi látogató falusi romantikát kereső bugyuta vágya. De átutazóként is feltűnik, hogy Gelse kilóg a sorból, hiszen az adottságaihoz képest rendelkezik egy akkora uszodával, ami a nagyobb városok kiváltsága volt eddig.
Az uszoda megvalósítása elsőre a község túlzó álmának, nagyzási hóbortjának tűnhet, amibe a hírek szerint bele is rokkant a falu költségvetése. Idén újabb hírnévre tettek szert, amit valószínűleg az ott lakók szívesebben elkerültek volna, hiszen a korábban mintafaluként emlegetett Gelse azzal került az újságok oldalaira, hogy a helyi önkormányzat a fennálló tartozásai miatt adósságrendezési eljárást kért maga ellen, magyarul csődbe ment. Felszámolóbiztost jelölt ki a cégbíróság Nagykanizsáról, aki a százszázalékos önkormányzati tulajdonban lévő fürdőt üzemelő társaság felszámolását is megkezdte, és jelenleg szakmai befektetőt keresnek az 1,2 milliárd forint értékű létesítmény megvásárlására, amiből a falu a felgyülemlett hiteleit vissza tudná fizetni.
Az okok között említik az elmúlt évtized során megvalósított beruházásokat, melyekhez pályázati úton rendkívül jelentős állami, európai uniós támogatásokat szereztek ugyan, de a szükséges önerőt hitelből teremtették elő. A mintafalu kitüntető címet a 2003-ban megkezdődött fejlesztési folyamattal érdemelte ki, aminek folyományaként és az előteremtett pénzből megújult a Petőfi Sándor Emlékkönyvtár, a faluközpont, az óvoda és a sportöltöző, a körzeti általános iskola és az önkormányzat hivatala. Majd 2007-ben a tanuszodaként is működő, fedett termálfürdőt is átadták.
Valószínűleg egyéni és közösségi ambíciók is fűtötték a települést, hogy erején felül vállalva felépítette a termálfürdőt, de minden oka és lehetősége megvolt, hogy álmodozzon. A megpályázott és elnyert támogatásokon túl a falu határában lévő 45 hektáros területet hazai befektetők vásárolták meg és elképzeléseik szerint szállodát, termálfürdőt, apartmanokat építettek volna több ütemben. A nagyívű tervekkel és víziókkal érkező befektetők egy bonyolító társaságon keresztül meghívásos pályázatot írtak ki a terület beépítésére és az épületek megtervezésére. A pályázatra többek között Karácsony Tamás építészirodáját is meghívták, akik később megkapták a megbízást. Hosszas tervezés kezdődött a domboldal beépítésére. A tervezés során megkerülhetetlenné vált a magánberuházáshoz szegről-végről kapcsolódó önkormányzati elképzelés, amely a sportuszoda létesítéséről szólt a község iskolájához és tornaterméhez kapcsolódóan. Akkor már az önkormányzat kész kiviteli tervekkel rendelkezett az uszodáról, amelynek megvalósítása a magánberuházóval való egyezség miatt előtérbe került. A megvalósítás fázisába ért elképzelésről kiderült, hogy az anyagi lehetőségeikhez képest túlzó a tervezett épület, amelyet át-, illetve újraterveztettek, amihez a Karácsony-irodát kérték fel. A kurtított programmal induló uszodatervezés engedélyezési terveinek elkészítésére rövid egy hónap állt rendelkezésükre, majd a kiviteli tervekre szóló tervezési megbízás átkerült a kiválasztott kivitelező cég hatáskörébe, így onnantól az építészek megbízója a kivitelező cég lett.
Az építészek ettől kezdve abból építkeztek, ami raktáron volt. Ez a fajta kényszer utólag nézve nem ártott az épületnek, sőt, rákényszeríttette őket a megoldások keresésére, a külső hatások által befolyásolt tervezésre, a véletlen jelenlétére az épület végső formájának elnyerésében. A kezdeti koncepció gyakorlatilag nem változott, a fő rendek változatlanok maradtak, de a részletek itt-ott más képet kaptak, mint ahogy a tervasztalon mutattak. A legtöbb nyitva hagyott kérdést az épületen jelenleg az okozza, hogy a több ütemben megvalósuló ház egyelőre az első ütemnél megállt az átadásakor, és a jelek szerint jó ideig állni is fog.
Meglepő módon mégis egységet és befejezettséget sugall az épület már az első találkozáskor, az épületben bóklászva, megismerve tesz fel kérdéseket magában a megfigyelő, amikre a válaszokat nem találja, ha nem tudja, hogy éppen megállt az építkezés. Amit lát, az nem az, amit az építészek teljes mértékben elképzeltek. Viszont ugyanez a csalhatatlan jele annak, hogy a ház működik, az elsőre nem érthető momentumok is elfogadhatók, sőt, szerethetők. Ami szembetűnik, az a bátorság, és itt nem a formák bátor használatáról van szó, hanem az építést befolyásoló tényezők beengedéséről, és a használhatóság okozta kilógások vállalásáról.
Az uszoda számára kijelölt hely a tervezett szálloda-apartman-üdülő komplexum és az általános iskola és tornaterme közötti terület, a település nyugati szélén. Közvetlenül az uszoda mellett halad el a komplexumot kiszolgáló út, ez az adottság a tervezés folyamán fontos szempont lett: az uszodához tartozó külső medencéket és napozókat az épület saját testével védi a kíváncsi szemek hangoskodó autóitól.
Az épület két elemből áll, az egyik a sportmedencét és a termál medencéket magába foglaló, két szint magas épületrész, a másik az iskolához és a tornateremhez kapcsolódó, az épület arányaihoz képest keskeny nyaktag, ami két szinten a bejáratot, büfét, öltözőket foglalja magában. Ez az épületrész fogadja a vendégeket, illetve a felső szinten az átöltözni képes úszni vágyókat.
Ez a határozottan keskeny épületrész határterületté válik, egy semleges zónává, ami a minimális kiszolgálási képessége, és a már említett belső udvari medencék használói védelme mellett felkészít a letagadhatatlan falusi közeg és a városi attitűddel rendelkező sportuszoda közötti áthidalhatatlannak tűnő átmenetre. Az előtérbe lépve könnyen átláthatóvá és megérthető válik az épület. A legszükségesebb mértékűre hangolt, gazdagon üvegezett tér egyértelműen mutatja az irányokat az épületen belül annak ellenére, hogy nem egyértelmű a haladási irány a bejárattól: jobbra fordulva található a pénztár, balra pedig a medencetér, az öltözők és a büfé felé vezető közlekedő.
Pusztán a teret vizsgálva a közlekedési irányok tájékozódó képességet igényelnek. Az épületszárny keskenységéből adódóan, a rá merőleges - medenceteret magába foglaló - épületrész, továbbá a visszafogott és minimális strukturáltságból adódóan az épület fiktív súlypontja a belső udvarra került, fizikai súlypontjával is megegyezően. Ez a vállalt, nem túltervezett megoldás - miszerint az épület belső rendjét az alkotók nem írták felül - működővé teszi a házat annak ellenére is, hogy a belső udvar jelenleg építési terület, építési törmeléklerakó – némi fűvel.
A keskeny nyaktag és a hozzá képest kövér medenceteret lefedő épületrész szokatlan és bátor építészeti megoldásnak tűnik, de valójában a tervezési program befolyásolta megszületését. Egy védett belső udvar kialakítása biztosítja az uszoda kapcsolatát a meglévő tornacsarnokkal és az általános iskolával. A közlekedő funkciót ellátó épületrésznek a tornacsarnok ad értelmet, a benne elhelyezett funkciók töltik meg élettel és a belső udvar szervezi egységbe az összekötött épületrészekkel - az a belső udvar, ami egyelőre hiányzik.
Fellelhetők az épületben más gesztusok is, amelyekre csak a következő ütem adhat magyarázatot. Ilyen például a termálvizes medencék terében található galéria, ahová a legritkább esetben téved bárki, funkciójának beteljesületlensége miatt. Ez a galéria vezetne az egyelőre fel nem épített csúszdákhoz. Ez a csúszdahiány tetten érhető a tömegen is: az épülethez egyszintes toldalékként kapcsolódik a termálvizes medencét magában foglaló helyiség, amelyet az említett csúszdák egészítenének ki a felső szinten. De mind a galéria, mind az egyszintes épülettömeg megtalálja a helyét a ház egységében. Funkcionális magára maradottságát esztétikai szempontok feledtetik. Az egyszintes épületrész megnyugtató lezártságot ad abban a folyamatban, amely a keskeny nyaktag felvezetésével kezdődik, majd a felduzzadt medencetéren át a hátsó egyszintes épületszárnnyal zárul.
Összességében a tömeg precízen megkomponált, határozott képet mutat. Ez a kimért határozottság a belső homlokzatokon lazul fel, ahol nagy üvegfelületek, azok fehér tokszerkezete és a sötétszürke faburkolat egymással érezhető disszociációt eredményeznek. Ez a belső, rendezetlenséget sugalló kép ellentétben áll a külső precíz, osztrákos hangjával.
Az uszoda komponálásánál a tervezők kezét a táj, a természeti adottságok vezették. Ez pontosan kiolvasható és folyamatosan megtapasztalható élmény az épület bármely pontján. Értelemszerűen azokban a helyiségekben, amelyeket nyílással is elláttak a tervezők - ezekből az élményekből bőven található mindenhol. Az egész épület világos, átlátható és tiszta – ami egy uszodánál mekkora élmény(!) – miközben a táj beszél.
Az épület szerkezete és a benne használt anyagok is beillenek abba a sorba, amit az utilitárius elvek, az adott lehetőségek és a véletlenek írtak, amelyek szintén a bátor jelzővel illethetők. Az épület előregyártott vasbeton pillérvázas, kehelyalapokkal, PI-paneles födémmel. Az épület aránya, mérete a terek fel-, és kihasználása, a felhasznált anyagok és épületszerkezeti megoldások visszafogottságot mutatnak amellett, hogy megfelelnek és maradéktalanul kielégítik a szokatlan hely és helyzet által támasztott igényeket. Úgy viseli magán azt a meglehetősen szűkre szabott viseletet, amit a nagyravágyó (vö. élni akaró) település adott rá, hogy emberi léptékű maradt, visszafogott, funkcionális és követendő építészetet mutat. De az álmokból hirtelen az ébredés, amikor észrevesszük, hogy a medencébe lóg a kezünk.
Árvai András
Helyszín: Gelse, Zala megye
Tervezők: Karácsony Tamás, Zombor Gábor
Munkatársak: Báger András, Bernard Bea, Falvai Balázs, Gerzsenyi Tibor, Turai Balázs, Vági János, Vörös Tamás
Fotók: Árvai András, Szabó Márton
Kapcsolódó oldal