faluÉPÍTÉS_2012 VALÓSÁG - Piacépítés Bogyoszlón

Új piacteret kapott a Csorna melletti Bogyoszló települése, amelyre a faluÉPÍTÉS_2012 kezdeményezés keretében hirdettek tervpályázatot a győri építészhallgatók részére. Köninger Szilárd, Kupi Adrienn és Péter Zsuzsanna koncepciója kapta az első díjat, ők tervezhették tovább elképzelésüket, amelyet a fiatalok közös munkával meg is valósítottak a július 11 és 22 között rendezett táborban. Szubjektív beszámoló építésről, jelenlétről, közösségről és értékteremtésről, amely „kis lépés az országnak, de nagy segítség a helyi őstermelőknek”. 

A győri Széchenyi István Egyetem építészhallgatóinak (vendég egy eltés/ELTE-s és öt bmes/BME-s egyetemista) érték-teremtő, mentő, közösség-építő tábora július 11. és 22. között zajlott a Csornához közeli Bogyoszló faluban. A legfőbb cél egy hallgatói tervpályázat keretei között megálmodott piaci építmény, piactér megépítése volt. Kis lépés az országnak, de nagy segítség a helyi őstermelőknek.

ha csak szavakat akarunk mondani
valóság, vidék, jelenlét, magyar falu, piactér, góré-design, közösség, hit, összefogás, a valóság peremén
ha többet, naplóbejegyzések itt: faluepites2012.blogspot.com

július 5.

Egy Volkswagen kisbusz, három lapátos ember és egy tervező hölgy. Cél a betonalapok elkészítése még a tábor kezdete előtt.
…Mit csinálnak itt?...Piacteret építünk…Hol?...Látja azt a négy földbe vert karót? Azok jelzik a burkolt járófelület sarkait…Hmm…Ma elkészítjük az alapozást, aztán jövő szerdán visszajövünk, meg vagy húsz egyetemista és egészen következő vasárnapig itt leszünk. És megépítjük a piacot. Jó lesz?...Azt majd meglátjuk…
…Csókolom. A polgármester úr azt mondta, írassuk az önkormányzat számlájára…Jaj, maguk azok a főiskolások, akik a régi iskolában fognak táborozni? Igen aranyosak. Reméljük tetszeni fog itt…
…Na, építészhallgatókat sem láttam még betonozni…pedig rájuk férne a gyakorlat...Ezek olyanok!…Harminc éve vagyok a szakmában, de nem akarok beleszólni, de AZÉRT…te, őszintén, ha az öreg nem segít, soha nem készülünk el…

július 11.-22.
És kezdődik a tánc. Ki autóval, ki vonattal, meg két keréken. Elértük a táborhelyszínt.
…Donát meg Juli mindjárt itt lesznek, akkor a lányok kezdhetik a bográcsos előkészítését…de esik!...ott, a fedél alatt jó lesz…

A szebb napokat is látott iskola – ma kulturális központ; ízlelgethető elnevezés ez itt – udvarán fiatal egyetemisták forgolódnak a konyha és a szín között. A sátrak még nem állnak, az esőkabátok a táska mélyén, de már rotyog a gulyás.
…hát akkor...holnaptól...a sikeres másfél hétre, a faluépítésre…ki csinálja a reggelit?...majd én…Nyolcra kész kell lenni, negyed kilencre itt vannak a fával!...

Kavicsok a palackban vagy két borosüveg érdes feneke vagy csak a rekedtes hang:
…reggeli, reggeli…Jó reggelt!...hogy fognak ezek engem utálni…Megjött a kamion…Szóljatok mindenkinek!...na, akkor fogjuk meg és egyszerre emeljük…Várjatok, várjatok!...nem állítottam be a kamerát, addig csak tartsátok…tudod mit!...kész?...akkor lassan…Ez nem semmi!...papíron KISEBBNEK tűnt…a műhelyben meg NAGYOBBNAK…

A szerkezet áll, és életünkben először a saját keze-munkánk mellett állhattunk léptékfigurát, bokréta is került a tetejére, és örültünk.

Teltek a napok. Közös reggeli-ebéd-vacsora, jó hangulatban, és második körben már mindig volt önként jelentkező a mosogatásra. Napközben munka, vasárnap kirándulás: környékbeli parasztházak, templomok, kisalföldi kulturtáj, ecetes hal, eső. Esténként, ha kellett túlóra, ha nem: teremfoci (csak az első nap mezítláb, később már cipőben, de sántítva), kosár, filmnézés, előadás több témában (helytörténet, fafaragás, erdélyi kitekintés – falukép-mentés), helyi ifjúsági klub, ping-pong, népművelődés és kocsmanótázás, kiséji zene a kitartóknak (végül gitár is került), egyetemisták egymás között, táborlakók és helybéli zsiványok, közösségépítés, JELENLÉT!

…megint reggel…mit eszünk?…a tanár úr hozott kőrözöttet…akkor a mai munka: fel kell szerelni a pult lécezését, lehet folytatni a lamellák előfúrását és zenkolását…Te, mi az a zenkolás?...Tudod, volt egy olyan izé, amivel helyet csináltunk a csavar fejének…Imola meg Réka, ti meg mentek Andrással a gyerekekhez?...

Építész napközi, faluépítés gyerekeknek, a második hét minden délelőttjén. Ismerkedtek a papírral, lett belőle híd. Kerestek építőanyagot az erdőben, melyből kunyhó kerekedett. Építettek cipős dobozba szobát-házat, azokból falut, várost. Végül tornyot építettek ugyanabból az anyagból és ugyanazokkal az eszközökkel, mint a „nagyok”. És közben kérdeztek sokat:
…Jövőre is jöttök?...Miért? Jöjjünk?...IGENIGENIGEN…És legyen kéthetes!...Naaa, Andrásbááá…(Cseh András, DLA kutatási témája: Prearchitektúra – építészetoktatás gyerekeknek)

Autó fékez a kanyarban - ma már sokadszor - és a leengedett ablak mögül jön a megszokott kérdés:

…Mi lesz ez?...PIACTÉR…Igen?...Igen...és itt lesznek egész héten?...Még jövő héten is…Az szép!...Jöjjenek majd jövő szombaton a piacmegnyitóra!...majd meggondoljuk…nem vagyok idevalósi, de valamikor majd megnézzük…eljöhetünk…OTT leszünk...

Idővel egyre többen merészkedtek közelebb:

…Csókolom! Tiszteletem! Szép jó napot! Hogy tetszik?...Tetszik, tetszik, csak, hadd legyek őszinte, mi lesz ez?...Komolyan?...Én elhiszem, de hát majd meglátjuk…Jöjjön, megmutatjuk…Látja, itt van ez a pult, a két oszlopsor között, ezen lesznek az áruk. Igen, ezeket kell felnyitni. Igen, mindkét oldalon. Nem, nem akadnak össze. Mindig egymással szemben. Egyik oldalon a vevő áll, a másikon, aki árul...persze, bárki...Látja, pont nem érnek össze. Így lesz a lécezett falból előtető…és azok az alsó ajtók?...Nyissa csak ki. Ez egy szekrénysor…akkor ide pakolhatunk?…Tetszik. Tudják mit? Lehet, hogy kiállok szombaton krumplit árulni...      

A piacnak „szánt” góré lassan-gyorsan épült. Eddig „egyszerű” volt, szinte csak makettozni kellett, nagyon nagyban. Már csak a járófelület hiányzott: harminckilós betonszegély, huszonkét kilós betonlapok, két gumikalapács, és mi.
...na? valaki? Valaki már csinált ilyet?...én már láttam...hasonló, mint a járólapozás?...most kérdezed vagy mondod?...szerintem az a fontos, hogy vízszintes legyen...először elsimítjuk a gyöngykavicsot...

Fékcsikorgás és a kiszálló nem más, mint a tegnapi városiak kontra helyiek - számunkra igen csúfosan végződött - focimeccs „öregfiúja”:
...mért nem szóltatok? Hadd segítsek! Ezt így két mozdulatból elhúzzátok, megvan a sík felület. Így ráteszitek, ellenőrzés kis vízszinttel, jöhet a következő...nekem most mennem kell...ma is érdemes volt felkelni...

Aztán eljött a megnyitó napja. Jó építészek, egyetemisták lévén az utolsó pillanatig ment a munka: a felnyíló táblák ütközőit kellett még felfúrni, erősen zuhogó esőben. Pozitív felfogás: legalább utolsó nap is van mit csinálni és a lányok is örülhettek, a természet mosta helyettük a munka hevében összesározott piacot.

…akkor kezdhetjük?...Balázs bekapcsolta a kamerát…mehet a menet…Khm...Akkor Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a polgármester úré a szó.

...Amikor az ifjak megkerestek valamikor január közepén, úgy gondoltam, jöjjenek, aztán majd meglátjuk. Később ott voltam a pályázat zsűrizésén...Szerintem jól sikerült...hogy miként is fogjuk használni, az már csak rajtunk múlik…

Ádám, akkor most te mondasz pár szót?...

Igen...Én csak köszönetet szeretnék mondani, MINDENKINEK. A falunak, a néniknek, akik hoztak gyümölcsöt, zöldséget, főtt kukoricát sóval! Hogy még a konyháig való elfutás se hátráltassa a munkaszünetet, a polgármester úrnak, a tervezőknek, a résztvevőknek, a szervezőknek!…És akkor megkérném a tervezőket, hogy mutassák be, hogyan is működik a piac…

És az emberek közelebb jöttek, kibújtak az esernyők árnyékából, kíváncsiak voltak, és úgy látszott, igen, örülnek. Az esőre való tekintettel a bemutató jellegű piacozást és az este további részét az alternatív helyszínként fenntartott helyi tornacsarnokban rendezték meg. Igazi vásári hangulat, pörgés-forgás és csillogó szemek, lelkes helybéliek:
…és jövőre mit építenek?...és Bogyoszlón akkor már nem is lehet?...még volna mit!...Hú! Ha előbb egyeztettük volna a munkamenetet, többet tudtam volna segíteni…és főleg: köszönjük, hogy ITT VOLTAK...

(Szerzői megjegyzés:
Jelen írás szeretné több-kevesebb sikerrel felidézni, átadni azt a hangulatot, hogy milyen is az, mikor huszonpár lelkes építészhallgató és egynéhány építész próbál tenni a magyar vidékért, egy konkrét faluért és hadd szabadjon kicsit túlzóan azt mondani: az országért. Az építés, a konkrét produktum, ami reményeink szerint majd fellendíti a helyi mezőgazdaságot és kiskereskedelmet, „csak” egy a tettek sorában. Legalább ilyen fontos a jelenlét, a közösség, hogy tudjunk, tudtunk szót váltani, szót érteni egymással. Ilyen, vagy legalább is valami hasonló az általunk elképzelt faluépítés most, 2012 nyarán. A piac koncepcióját kifejező gondolatok a csatolt műszaki leírásban olvashatóak.)

Bogyoszló, 2012. július 11.-22. piacÉPÍTÉS és JELENLÉT

építészek: Köninger Szilárd, Kupi Adrienn, Péter Zsuzsanna
szervezők: Stein Júlia, Szalánczi Donát, Tátrai Ádám
építész koordinátor: Czigány Tamás
építők: Köninger Szilárd, Kupi Adrienn, Péter Zsuzsanna, Tóth Balázs, Horváth Réka Lilla, Béres Csaba, Herdics Ágnes, Majercsik Zsófia, Kunovics Richárd, Czigány Kata, Langmár Imola, Balogh Éva, Botyánszki Zsuzsanna, Muhari Csilla, Lipusz Roland, Krompáczki Péter, Bartha Zalán, Jankovich Anna, Csáthy Barnabás, Élő Tamás, Pintér Kata, Török Bertalan, Németh Dávid, Papp Nikolett, Székely Bálint, Pintér Sára, Sárdi Krisztina, Schmidt Zsuzsa, Czigány Tamás, Cseh András, Stein Júlia, Szalánczi Donát, Tátrai Ádám
mellénk álltak: SZE Épülettervezési Tanszék, Czita Építésziroda
támogattak minket: Fiatalok Lendületben Program, Baross Gábor Szakkollégium, Bogyoszló Önkormányzata, Leier Hungária Kft., Bio-Ház TEAM Kft., LV METAL Kft., Rába Kovács Kft.
építés és tervezés éve: 2012
helyszín: Bogyoszló
fotó: Cseh András, Czigány Tamás, Herdics Ágnes, Köninger Szilárd, Krompáczki Péter
az előzményekről: faluÉPÍTÉS_2012 _ a valóság peremén
a tábor egészéről: faluepites2012.blogspot.com