Fat Mama csak egy van
A budapesti szórakozónegyed csomópontjában található Fat Mama Eatery tárt karokkal várja a falatozni/italozni vágyó vendégeket. A Fónagy Dóra tervezte étterem lezser dizájnjával hamar a helyiek és a turisták kedvenc találkozó- és ebédmenüs helyévé vált.
Egy szőnyeg mind fölött avagy a Mama főztjénél csak a koktélja jobb
Szinte közhellyé vált a megállapítás, hogy Budapest gasztroforradalmon ment át az elmúlt néhány évben. Kis túlzással szólva alig találunk belvárosi sarkot foodtruck nélkül; hetente pattannak ki remek fast food lelőhelyek a körúton innen és túl. A főváros tobzódik a “vidd és edd” típusú lehetőségekben, de aki ennél magasabb szintű szolgáltatásra vágyik, hiányérzettel küszködhet, hiszen a gasztroszcénából hiányozni látszanak a street food spotok szintjéből kiemelkedő, mégsem Michelin-csillagok bezsebelésére áhítozó éttermek. Itt jön a képbe Fat Mama, aki - laza képzavarral élve - tárt karokkal várja éhes/szomjas csemetéit egy rohanós vagy épp lusta reggelire, kellemes ebédre, finom vacsorára vagy csak egy fárasztó munkanap utáni italra.
A budapesti szórakozónegyed csomópontjában, a Kazinczy utca egyik kevésbé zsúfolt részén nyílt meg a Fat Mama Eatery, mely nemcsak a környék kedvenc ebédmenüs desztinációja címre pályázik, de a helyiek és a turisták találkozóhelye is szeretne lenni. Erre minden esélye megvan - a kitűnő lokáció (az épületben egy népszerű hostel is üzemel) és a fesztelen, lezser dizájn együttese segítségével a Fat Mama kitűnik a környék eklektikájából. Fónagy Dóra belsőépítész sokéves szakmai tapasztalattal bír a szolgáltatói szektor területén, hiszen számos fine dining hely kialakítása fűződik a nevéhez. Magas színvonalú projektei tanúskodnak arról a különleges képességéről, hogy hogyan lehet egyszerre vagány, könnyed és trendi tereket létrehozni.
A Fat Mama Eatery fő térszervező eleme a hosszú pult, mely a hely dupla funkciójából adódik - napközben ugyanis kantinként üzemelnek, esténként viszont az italok kerülnek előtérbe. A pult bejárat felőli oldala egy nyitott konyhát takar, míg a túlvégen klasszikus bárpulttá avanzsál. A konyha lelke egy régi Bertha sütő (innen a név), a hely szellemének (és Bertha mítoszának) fenntartása érdekében elengedhetetlen, hogy a vendégek ily módon bepillanthassanak a kulisszák mögé - az elrendezés finom utalás a tradicionális kantinok kiszolgálórendszerére is.
A funkciók a vendégtérben is elkülönülnek egymástól: a betérők két hosszú asztal mellé telepedhetnek le - így vérbeli közösségi élménnyé kovácsolódik az ebéd vagy a vacsora. A bejárat mellett néhány kisebb asztal és lounge szék egészíti ki az enteriőrt azok nagy örömére, akik intimebb környezetben fogyasztanák el az 500 fokos kemencében elkészített fogásokat. A hosszú asztalok és padok nyersességét némiképp oldják, ellentpontozzák a térnek otthonosságot kölcsönző, textilbevonatú székek. A nappali-hangulatra a koronát a Fat Mama éke, uralkodó látványeleme, az egyik tulajdonos csodás családi perzsaszőnyege teszi fel.
A rusztikus és az otthonos karakterjegyek bátor vegyítése az egész téren nyomon követhető. A látszóbeton falak, a fém szerelvények és a neonfények ipari jellegét a fabútorok és az olyan ötletes gesztusok, mint a vidámsárga fogas, a szinte szobrászati tömeggel bíró só- és borsszórók, valamint a dézsákba és betontartóba ültetett buja növényzet csillapítja.
A tér fesztelen minimalizmusára Orosz Richárd grafikus munkája teszi fel a pontot. A street art világában is otthonosan mozgó Orosz a padlóról a falra is felkúszó absztrakt festékplacsinjai kölcsönöznek urbánus karaktert a térnek, egyben szimbolikus hidat képezve a kantin és a bár között.
A két zónát fizikai elválasztás helyett nagyvonalúan csak jelképes elemekkel különböztetik meg. A bár sötétebb tónusokkal operál: a feketére festett pult és a hosszú bárszékek is komorabb koloritban játszanak. Mivel a bár a Fat Mama utcafronttól távolabbi, hátsó részében helyezkedik el, a mélyebb színvilág és a DRINK felirat hűvös neonfénye az éjszakai klubok atmoszféráját idézik napközben is.
