Fegyelmezett elzárkózás

Többféle iskolája van a múzeumépületek tervezésének. Mikus László, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója egy a várostól elforduló együttest tervezett, amely a környezetével nem lép érdemi interakcióba, markáns karaktere általi önálló identitása azonban mégsem válik idegenné.

Tervezési helyszín

A helyszín a Pécsi Bazilika szomszédságában lévő egykori Rózsakert területe, ahol a közelmúltban feltártak egy újabb ókeresztény síremléket, Cella trichorát. A telek az utcaszinttől kiemelt, támfalakkal övezett sík terület, amely egykoron Pécs egyik ékköve volt – jelenleg azonban kihasználatlan. A terület egy része alatt pince található, amely Pécs kiterjedt pincerendszeréhez kapcsolódik; itt a közelmúltban még szórakozóhely üzemelt, jelenleg üresen áll.

Célok, funkció

Cél a terület hasznosítása a feltárt síremlék megőrzésével és lehetőség szerinti bemutatásával. A tervezési terület környezete rendkívül sokszínű, számos múzeum által övezett, az UNESCO világörökségi listájának részét képző Ókeresztény emlékek közvetlen szomszédságában található. Ez a környezet, valamint a tervezési területen található emlék vezettek a múzeumi funkcióhoz – ez volt a tervezési feladat kiindulópontja. A jelenlegi régészeti múzeum a tervezési helyszíntől néhány méterre lévő Martyn Ferenc Múzeum földszinti termeiben „vendégeskedik”. E terv az itt lévő tárlatnak kíván saját épületet és méltó helyet biztosítani.

Tervezési koncepció

A környezetet megvizsgálva láthatjuk, hogy a területen számos kisebb-nagyobb, jó minőségű köztér található. Ezek lehetőséget nyújtanak a pihenésre, a kikapcsolódásra az itt lakók és a turisták számára egyaránt. Ebből következően nincs feltétlenül szükség újabb, ezekhez hasonló nyitott köztérre a területen, így a tervezési koncepció fontos eleme lett, hogy a helyszín maradjon meg az utca felett lebegő intim térként, amely nem kapcsolódik közvetlenül a környező közterek láncolatába, mégis könnyen megközelíthető. A koncepciót alakító másik tényező a városi szövet intim tereinek léptéke volt.

A belváros épületei által közrefogott belső udvarok méreteit vizsgálva, azokból mintegy átlagot vonva a tervezés során egy olyan arányú teret határoztam meg, amely a lehető legjobban illeszkedik a városi szövetbe: követi a meglévő zárt belső terek léptékét, ezáltal közebb kerülhet a felhasználókhoz, és barátságosabbá, befogadhatóbbá teszi az új létesítményt. A telepítési koncepció formálódásának eredménye egy olyan épületkompozíció lett, amely két részre osztja a területet. A két épülettömb két udvarrészt hoz létre, amelyek közel azonos méretűek és külön-külön tartalommal bírnak. Az egyiket a trichora uralja, a másik pedig a múzeumépület „előszobája”.

Épületek

Lényeges szempont volt a Cella trichora sokoldalú bemutatása. A „toronyépület”, azon túl, hogy kijelöli a múzeumkert bejáratát, helyet ad egy ingyenesen és korlátozás nélkül megtekinthető tárlatnak, ami csak és kizárólag a trichoráról szól.

A múzeumkertből közelíthető meg a főépület, amelynek alaprajzi szervezése nagy kiterjedésű, sokféleképen hasznosítható terek létrehozásának szellemében született. Az udvar szintjén kapott helyet az aula, ahonnan egy ingyenes és egy díjköteles kiállítótér, valamint egy kávézó nyílik. A pénztár és az értékmegőrző az aulában álló „szigetben” kapott helyet. Az emeleten további kiállítóterek és egy irodablokk található. Az utcaszintre (alagsorba) kerültek a vizesblokkok és az üzemeltetési területek. Az új épületrész e szintjéről átjuthatunk a meglévő pince területére, amiből szervezetten látogatható kiállítótér jöhetne létre, helyet adhatna egy pécsi pincerendszert bemutató tárlatnak, de kiindulópontja is lehet a pincejáratokban tehető túrának. Mivel a látogatók az alagsori területekre is bemehetnek, az itt lévő raktár falát megnyitottam, így nagy üvegportálokon át megtekinthető a raktárterület egy része, a tér e megnyitásának fontos szerepe van a pozitív térélmény létrejöttében. Lehetőséget ad a vendégeknek továbbá, hogy a látványraktáron át betekinthessenek a kulisszák mögé.

Múzeumkert és köztéri kapcsolatok

A cél egy intim, az utca felett lebegő udvar létrehozása volt a meglévő, értékes támfalelemek megtartásával. A városi szövet kis zárt udvaraihoz hasonlóan a múzeumkert is rejtett szigetet képez a városban. A terület két részre tagolódik: az egyik a trichora bemutatását szolgálja és kissé nyitottabb kapcsolatot biztosít a szomszédos Jannus Pannonius Múzeum kertjével; a másik terület pedig egy hagyományos múzeumkert, ahol a látogatók megpihenhetnek, várakozhatnak.

Mikus László