Fejlemények a Spanyol-Magyar kulturális csereprogramban
Nyáry Erika beszámolója az eddig elért eredményekről: ”Tíz kisebb-nagyobb létező, vagy könnyen összeállítható kiállítástémát prezentáltam, melyeknek magas színvonala elkápráztatta a szervezőket, elhalmoztak jobbnál-jobb helyszínötletekkel...”
Először is kezdeném a köszönetnyilvánítással, azoknak, akik előző felhívásomra reagálva felajánlották segítségüket: Gerzsenyi-Sárközy Mariann és Gerzsenyi András, Dekovics Balázs, akik valamikori erasmusosként spanyol-tapasztalatokkal rendelkező fiatal építészek, Ükös Tamás építész, és Katona Sándor a hg.hu építész-design portál szerkesztője számára. Ugyanakkor köszönöm valamennyi építésznek, kurátornak, galériavezetőnek, szerkesztőnek, kiadónak, múzeumi- és állami hivatalok képviselőinek, akik már eddig is támogatták kezdeményezésemet, mely a magyar építészeti kultúra terjesztésére és az otthoni nemzetközi szakmai élet felpezsdítésére irányul. Nélkülük esélyem sem lenne szponzorokat találni a programhoz.
Piackutatást is végeztem, hogy további olyan kiadványokat találjak, amelyeket érdemes lenne a madridi magyar építészeti témájú könyvterjesztésbe bevonni. A madridi, sőt a budapesti egyetemi könyvtárnál is tájékozódtam a fellelhető idegennyelvű magyar építészeti irodalomról, hogy lássuk, milyen szinten nyílik módja egy nálunk tanuló, vagy praktizáló külföldi építésznek tájékozódnia a témában.
Kint Breuer Marcell hihetetlenül népszerű, de pusztán a térség építészetével általánosságban foglalkozó írásokat találni, míg itthon, szinte minden elérhető, ami a listámon szerepel (ami nem, arról gondoskodom). Ami számomra meglepő volt, hogy egy magyar építészfamíliáról szóló francia kiadványokra Madridban kellett rábukkannom, konkrétan, Vágó József és Vágó Péter – Pierre Vago munkásságáról.
A program általános előmeneteléről annyit mondanék, hogy sikerült hivatalos keretek közé terelni, így ma már a különböző építész szervezeteken kívül a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Külügyminisztérium pártfogását élvezi.
Ami a gyakorlati csereprogram pontokat illeti, szintén jelentős előrelépésekről számolhatok be, miután megkezdődtek egyeztetéseink a madridi októberi építészet hetének keretein belül való lehetséges közreműködésünkről. Tíz kisebb-nagyobb létező, vagy könnyen összeállítható kiállítástémát prezentáltam, melyeknek magas színvonala elkápráztatta a szervezőket, elhalmoztak jobbnál-jobb helyszínötletekkel, melyek szóba jöhetnek, régi ipari műemlékekből kulturális központtá transzformált különleges atmoszférájú kiállítóterektől, az értelmiségi elitkört kiszolgáló iparművészeti múzeumtól, a nemzetközi sztárépítészek épülő projektjeinek lehetőségéig.
A 3 legnagyobb érdeklődést kiváltott téma:
- Dóczé Péter fiatal szlovákiai-magyar építész különleges 3 dimenziós új-hullámú kiállítása, mely energikus RAVE zenei kísérettel minden bizonnyal fergeteges buli hangulatot varázsol, így elsősorban a fiatalokat célozza meg, (szinte gondolkodás nélkül ajánlottak fel egy különleges atmoszférájú ipari-műemléki közeget, lásd a silóról készült fotókat),
- Marcel Breuer és Lucien Hervé klasszikusok párosításában az UNESCO Palota építését nyomon követő exkluzív kiállításra, mely Nagy Bálint kitűnő galériai munkásságát dícséri, maga a madridi építészkamara csapott le, melynek keretein belül kizárólagosan megvalósítható lesz majd,
- és utoljára hagytam, mert már egy következő lépcsőfokot jelenthet a program keretein belül, mely jóval komolyabb előkészületeket feltételez, a múzeumi nívójú Bachman Gábor kiállítás lehetősége, mely megkérdőjelezhetetlenül nemzetközi visszhangot váltana ki, emlékezzünk csak a Velencei-Biennálén való szereplésére!
A madridi építészkamara alapítványának munkatársai koordinálják az időszak valamennyi kulturális rendezvényét, és biztosítják a programmal nem rendelkező kiállításokra alkalmas helyszínek megtöltését garantáltan közérdeklődésre számot tartó rendezvényekkel, melyek között rendszeresen cirkuláló ingyenes buszok viszik a látogatókat, hogy biztosítsák valamennyi helyszín látogatottságát.
Szándékosan nem használom a kiállítás fogalmát, mint ahogy építészet helyett is kulturális jelzőt használnék a programok leírására, miután az építészetet olyan tág körben értelmezik, amiről példát vehetnénk. Gondolok itt arra, hogy festészet, fotóművészet, vagy szobrászat éppúgy szerepel az építészet hetének rendezvényein, mint a színház, sőt a gyermek programok is. Amikor elképzelhetetlennek tituláltam egy „építészeti-gyermek-színház” összepárosítást, a válasz ez volt: „úgy tartjuk, sosem lehet elég korán elkezdeni a jó ízlésre nevelést”, talán ennek a szemléletmódnak köszönhetik, hogy ilyen figyelemreméltóan jó a spanyol építészet…
A szóba jöhető kiállítás témákról, akikhez még nem jutottam volna el (építészgaléria, vagy múzeum), türelmet kérek, csak idő kérdése, igyekszem alapos lenni!
Mihelyst a résztvevő kiállításokról megállapodunk a szóba jöhető helyszínektől függően, újbóli híradással szolgálok. Aztán jöhet a feltételek biztosítása (a piszkos, de nélkülözhetetlen anyagiak előteremtése), a csere-program elvén, vagyis a magyar kiállításokat magyar oldalról kell, hogy megoldjuk, a spanyolokat pedig spanyol oldalról kell fedezni, a cserealapot a helyszínbiztosítás képezi, az egyensúlyt pedig a programok párhuzamba állítása biztosítja. Vagyis eseményekben gazdag építészet hónapjának és izgalmas nemzetközi eszmecserének nézhetünk elébe, ha rajtam múlik!
Nyáry Erika
