Felavatták a Tábornok kalapját

Varsót soha nem kellett félteni, ha régi épületek rekonstrukciós lépéseiről volt szó, de az biztos, hogy a sztálinista szimbólum, azaz a Kultúra és Tudomány Palotája, valamint a modern felhőkarcolók által övezett Plac Defilad környékén túl sok emblematikus újjáépítésről nem igazán hallottunk. Eddig. 

Bár a területrendezés még zajlik körülötte, két év alatt végül elkészült a varsói PKO rotunda 1:1-es másolata, azaz nem teljes reanimációja hiszen bizonyos pontokban és anyagokban modernebb, de arányaiban és funkcióját tekintve hasonló újjáépítésről van szó.  A háromszintes építmény ugyanúgy Lengyelország vezető bankjának, a PKO-nak fiókja lesz, mint régen. Tudják, a banknak, amelynek a világhírű logótervező, Karol Śliwka tervezte emblémáját 1968-ban, és amely szimbólum nem mellesleg mai napig meghatározza Lengyelország vizuális kultúráját szintén henger alakjával. 

A „tábornok kalapjának” is becézett fiókot Jerzy Jakubowicz tervei alapján építették a szocialista realista építészeti doktrínák után végigsöprő modern városkiépítési hullám részeseként. Bár az épület a PKiN-nel ellentétben már a lengyelek által is elfogadott  jelképének számított a háború utáni modern Varsónak, ironikusan az 1940-es évek rombolásai után következő legnagyobb katasztrófa is itt történt. 

1979-ben egy robbanás következtében 49 ember vesztette életét az épületben. Bár a hivatalos jelentések szerint gázszivárgás okozta a balesetet, a mai napig sok pletyka kering arról, hogy esetleg sikkasztó banki dolgozók akarták eltüntetni a nyomokat, de szó volt antikommunista terrorakcióról is. A decemberben véglegesen átadott rekonstrukcióval együtt egy emlékművet is emeltek itt, amelyen az elhunyt áldozatokról emlékeznek meg.

Lengyelországban többen hangot adtak a kritikának, hogy az épület szerkezetét hiba volt teljes mértékben elbontani 2017-ben. Eredeti struktúrát így egyáltalán nem használtak fel az építkezés során, sőt, több esetben még csak nem is az eredetivel azonos anyagokkal építették fel az emlék pontos mását. Ilyen szembetűnő elem például, hogy a régi épület füstüveges homlokzata helyett egy teljesen átlátszó, csupán finoman színezett függönyfal épült ki. Egy új becenév is kialakult ennek okán: sokan csak „a zuhanyfülkének” nevezik az épületet.
A modern rehabilitáció némiképp emlékeztethet Czeglédi István metróállomásához a Széll Kálmán téren (1972), ott viszont az eredeti vázat megtartották a felújításkor. A PKO rotundára kiírt építészeti pályázaton egyébként pontosan az nyerte el a zsűri tetszését a krakkói Gowin&Siuto építésziroda tervei láttán, hogy a régi épületet egy modern kor igényeire reflektáló struktúrával álmodták újra. Az eredeti funkció mellett egy mindenki számára nyitott városi agora is helyet kapott, benne kávézóval és galériával, a régi és elavult szerkezettel ellentétben pedig egy sokkal energiahatékonyabb, BREEM és LEED minősítést kielégítő felépítésről van szó, melyben mintegy 17.000 növényt ültettek el. Egy műemléket nem csupán szerkezete és helye, de funkciója, tervezője és építtetője is meghatározza. Tekintve, hogy e komponensek között a funkció és a tulajdonos is megyegyezik a régivel, az eredeti épületet pedig katasztrófa sújtotta és tette menthetetlenné, talán sokunknak megbocsáthatónak tűnik, hogy az új épület most ismét egy újabb korszak hírnöke lehet.