Felboncolt perspektíva – Odile Decq installációja Milánóban
A 2012. április 16-28. között megrendezett Milánói Desgin Hét vendége a GranitiFiandre és Odile Decq volt, aki a Maximum kollekció innovatív kerámiáiból hatalmas, minden irányból más és más látványt nyújtó installációt készített, amely réteges kompozíciója révén újraértelmezi a klasszikus perspektíva fogalmát és az építészeti kerámiák felhasználási módjait.
3Dx1, avagy a tökéletesség formulája
2012. április 16-28. között rendezték meg Milánóban az Interni Legacy kiállítást a Cortili dell’Università degli Studi di Milano udvarában, ahol Odile Decq nagyméretű installációját építették fel a GranitiFiandre Maximum kollekciójának innovatív alapanyagából.
Az installáció tisztelgés Antonio Averlino (művésznevén Filarete) olasz építész és szobrász művészete, valamint jelentős elméleti munkája, az Építészeti Értekezések (Trattato dell'architettura) előtt, aki műveiben az elsők között használta a síkokat és a korai perspektívát. Odile Decq alkotása, a függőleges kőlapok sorozatából kivágott, a megfigyelő felé kinyíló kúpfelület a látogatóknak új téri látványt kínál. A 31, egyenként 6 mm vastagságú lapból álló installáció más és más látványt nyújt, a megfigyelés helyzetétől és a mozgástól, körüljárástól függően. Az egymástól 15 cm-re elhelyezett síkok egy 4,5 méter élhosszúságú kockát formáznak, amelyet átlósan „átszúr” egy láthatatlan kúp, kontrasztot teremtve a tömör és a légüres részek között.
A rendszerint padló- és homlokzatburkoló anyagként használt lapok mindegyike a térbeli látvány egy-egy perspektivikus síkjaként jelenik meg, szinte felszeletelve az objektumot, a réteges elrendezés viszont segít újra rekonstruálni a befoglaló formát. A síkok sorozata, az általuk alkotott tömeg és a réteges kompozíció az anyagi minőség különböző hatásait hozza létre a távlatponttól függően. Így az objektum eltérő módon érzékelhető: kiterjedő, növekvő tömegként, ahogyan a síkok felhalmozódnak, összesűrűsödnek, vagy egyfajta anyagtalan térként, amit a csiszolt felületek látványa határoz meg. Az installáció vakító fehér színe és precíz geometriai formavilága érdekes párbeszédbe elegyedik a történeti építészeti környezettel.
Odile Decq 1955-ben született Laval településen, Franciaországban. 1978-ban végzett a párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem építészkarán. 1979-ben a Politikai Tudományok Intézetében várostervezői kurzuson vett részt, majd ugyanebben az évben Benoît Cornette-vel megnyitotta saját irodáját. 1990-ben tervezték első jelentős alkotásukat, a rennes-i Banque Populaire de l'Ouest épületét, amely több díjat is nyert és meghozta számukra a nemzetközi hírnevet. Számos tervpályázaton vettek részt, ahol több munkájuk elismerésben részesült. Így megbízták őket többek között a nanterre-i autópálya és viadukt, az orléans-i stadion, a nantes-i gazdaságtudományi kar és könyvtár, valamint a Szajna-menti Gennevilliers partjának megtervezésével. Eddigi munkásságuk elismeréseként az 1996-os Velencei Építészeti Biennálén Arany Oroszlán Díjban részesültek. 1998-ban megnyerték a Rotterdam harmadik kikötőjének tervezésére kiírt pályázatot.
Benoît Cornette 1998-as tragikus halála után Odile Decq egyedül vezette tovább az ODBC Studio-t. Nemzetközi hírnevét tovább erősítette a 2010 májusában Rómában megnyitott Macro Kortárs Művészeti Múzeum sikere. Jelenlegi munkái között szerepel Rotterdam harmadik városi hídjának, valamint három carantec-i (Franciaország) kísérleti üveg villának a tanulmányterve, továbbá a pekingi Art Hôtel, a párizsi Opera Garnier étterme és a rennes-i Frac Museum. 2014-ben fejezik be a Kínában a tangshan-i Földrajzi Múzeumot. Miután 2000-ben megnyerte a párizsi UNESCO belsőépítészeti pályázatát, Odile Decq tevékenysége egyre jelentősebbé vált ezen a területen. Ezzel egy időben tanítani is elkezdett: jelenleg a párizsi École Spéciale de'Architecture igazgatója és több neves külföldi egyetem, többek között a New York-i Columbia Egyetem vendégelőadója. Több hazai és nemzetközi díj tulajdonosa.
Kapcsolódó oldalak:
