Felszólalás a régi/új Magyar Építőművészet ügyében

Wesselényi-Garay Andor felszólalása a MÉSZ Közgyűlésen hangzott el június 2-án az MTA tanácstermében

Wesselényi-Garay Andor felszólalása a MÉSZ Közgyűlésen hangzott el június 2-án az MTA tanácstermében

Tisztelt elnökség, közgyűlés, kedves kollégáim!

A finnországi székhelyű SANOMA multinacionális kiadóvállalat alkalmazottjaként, az ATRIUM című építészeti magazin tartalmi összeállításáért felelek.
Munkámat és lap elmúlt két esztendőben elért eredményeit a vállalat rendkívül méltányos, pontosan ütemezett fizetéssel, státusszal és nagyvonalú kompenzációs csomaggal honorálja.

E kijelentő mondatra azért van szükség, mert felszólalásom tárgya a MÉSZ lapja, a régi/új Magyar Építőművészet.

Kijelenthető, hogy az Építőművészet több mint médium: százesztendős tradíció, sőt intézmény. A hazai kulturális szcéna integráns része, mely túlnő építészeken, kamarán és szövetségen. Ha úgy tetszik közügy, mely közügy megtartásában mégiscsak tizenpárezres közösségünknek van kizárólagos szerepe.

Ha bárki megkérdezi, hogy akkor mi a probléma, akkor azt válaszolom: nyolcszáz probléma van. Állítólag ugyanis ennyi példányban kel el az a lap, amelyik a legdrágább a piacon, a legtöbb állami támogatást kapja és a legkevesebb információt tartalmazza, miközben kísérletet sem tesz – hiszen ilyen tartalmi arányokkal nem is tehet kísérletet a magyar építészet képviseletére.

Ez a szám – nyolcszáz: de rendben, legyen ezer – önmagában is kétségbeejtő, az igazi szomorúságra azonban mégiscsak az előtte álló – állítólag szó ad okot. Miért nem tudjuk ezt a számot pontosan? Valamelyest ismerve a hazai lapkiadás pénzügyeit: huszonnyolc + tíz millió forint rengeteg pénz. Higgyék el, rengeteg, és kérem azt is higgyék el, van némi fogalmam arról, mit lehet ennyi pénzből kiadni. Ezzel az összeggel mi önmagunknak és ismétlem, az egész magyar kultúrának elszámolással tartozunk.

További retorikai alakzatok és ködszurkálás helyett – engedelmükkel önökre zúdítanám azokat a kérdéseket, amelyek egy jó ideje gyötörnek. Kérdéseimet három csoportba rendeztem.

I. MATEMATIKA

• Auditáltatták-e valaha ezt a lapot, és ha igen, mikor?
• Szóval tényleg hány példányban kel el a lap?
• Mennyi előfizetője van, mennyi fogy el újságárusnál?
• Ezek a számok milyen tendenciát mutatnak az elmúlt öt esztendő távlatában? Csökkennek? Nőnek?
• Hány példányt nyomtatnak?
• A lapban magas színvonalú, gyönyörű hirdetések jelennek meg… ezeknek mennyi az ára?
• Milyen büdzsét gazdagítanak?
• Milyen konstrukcióban találják meg a lapot?
• Létezik hirdetési árlista?
• Mi a papírminőség?
• A papírár?
• Nyomdai ár?
• Hogyan határozták meg azt a papírminőségi ár/érték arányt, amely még építészesnek mondható?

Közpénzekről lévén szó szeretnék javaslatot tenni lap körüli MATEMATIKA internetes – mindenki által hozzáférhető publikálására. Rátérnék a második csoportra, a

II. TARTALOM-ra

• Kap–e a lap visszaigazolást az építészektől? Költői kérdés; kap! Állítólag nyolcszáz visszaigazolást kap. Úgyhogy fordítva:
• Kér-e a lap visszaigazolást olvasótáborától?
• Folyik e párbeszéd a lap és az olvasók között?
• Kutatja-e bárki, hogy kik és főleg hányan olvassák a lapot?
• Készült-e felmérés annak megvizsgálására, hogy milyen elvárásokat támasztanának az olvasók és egyáltalán az építészek ezzel a lappal szemben?
• Kinek szól ez a lap?
• Szól egyáltalán valakihez?
• Mi a széleskörű vélemény a lapról?
• Minek alapján alakult ki a jelenlegi tematika?
• Minek alapján kerülnek házak és egyéb menthetetlenül konzerv ízű anyagok a lapba?
• Mennyire él együtt a lap a magyarországi kortárs építészet eseményeivel?

Alapvető kulturális kérdésről lévén szó, javaslom egy olyan – legalább száz-százötven kérdésből álló kérdőív publikálását és széleskörű kiküldését, amely némiképp megvilágítja a lap olvasási szokásainak tartalmi-érzelmi kérdéseit.

A lap tematikája már elvezet a kérdések harmadik csoportjába, ami a

III. HUMÁNPOLKITIKA

• Ki dönti el az arányokat?
• Kinek tartozik tartalmi kérdésekben beszámolási kötelezettséggel a szerkesztőség?
• Beszámol egyáltalán?
• Ezt milyen formában teszi?
• Milyen szempontok alapján ellenőrzik a szerkesztőséget?
• Milyen közösségileg is ellenőrizhető kritériumok alapján végzi a szerkesztőség a munkáját?
• Hogyan alakult ki a szerkesztőség összetétele?
• Milyen pályázat elnyerése útján foglalta el pozícióját a főszerkesztő?
• Mik voltak ennek a pályázatnak a tartalmi elemei?
• Mikor volt ez a pályázat?
• Volt egyáltalán pályázat?
• Ha nem volt pályázat akkor mi alapján ül a posztján a főszerkesztő? Minek alapján dolgozik szerkesztőség? Improvizál? Jobb híján a kávézaccból jósol?
• Meddig tart a főszerkesztő mandátuma?
• Vagy ez örök-állás?

Az egész szakmai közösségünket – úgyis mint adófizető állampolgárt, úgyis mint kamarai és szövetségi tagdíjat fizető kollégát – érintő kérdésről lévén szó, javaslom a régi/új Magyar Építőművészet című lap főszerkesztői pozíciójának négyévenkénti megpályáztatására. A pályázatot az országos építészeti tervpályázatokhoz hasonlatosan javaslom lebonyolítani, amin építész és bölcsész, médiaszakember és művész éppúgy indulhat, mint újságíró. A pályázat elbírálását olyan zsűri végezze, amiben a kulturális kormányzat a MÉK, a MÉSZ és a kulturális szcéna meghatározó egyéniségei is képviselve vannak.

Egy ilyen pályázaton csak akkor lehet sikerrel indulni, ha az előző két pontokban feltett kérdésekre és még millió egyre választ kapunk. Tudom, hogy a fenti kérdéseim némelyikére létezik megnyugtató válasz, mint ahogy azt is tudom, hogy a többségére nincs. Egy szempont ugyanakkor megkerülhetetlen. Ma hetvenegynehány építészeti lap van Magyarországon. Nagyon nem kellene megvárni azt a pillanatot – mikor e számmal szembesülvén az NKA-ban felteszi valaki a kérdést: minek öljünk épp ebbe huszonnyolc milliót, amikor az építészek nem hogy hetven, de három másikból is eltájékozódhatnak? Ma ugyanis ez a helyzet.

Tisztelt kollégáim. Korábban már írtam: a régi/új Magyar Építőművészet című folyóirat intézmény. Csakhogy ez az intézmény fényét vesztett, dísztelen, üres és kongó csarnokhoz hasonlít. Tömörebben: tartalom nélküli forma. Csak kérni tudom, hogy hatalmazzuk fel önmagunkat arra, hogy ezt a formát új tartalommal töltsük fel.

Megtisztelő figyelmüket és a felszólalás lehetőségét köszönve:

Wesselényi-Garay Andor