Fenyő manufaktúra Surdon

A Zalai-dombság lenyűgöző panorámája, a hangulatos aprófalvas beépítés és a tájegységre jellemző fenyőfa adta Fekete Adrienn számára az ihletet diplomamunkájához. A Pécsi Tudományegyetem hallgatója olyan kisléptékű, ám fontos ipari épületet tervezett, amely arculata a népi gyógyászathoz nyúlik vissza. 

Diplomamunkámat nagyszüleim lakóhelyére, a dél-zalai Surd településre álmodtam meg. A környékre jellemző a tipikus "zalai aprófalvas" beépítés, amely a sűrűn egymás után található párszáz lelkes települések sorát jelenti. Ezen kívül szembetűnik még a Zalai-dombság lenyűgöző panorámája, amely szintén ihletet adott tervem elkészítéséhez. A hangulatos kis házak és a változatos táj összjátékában viszont kiemelkedő szereplő a tájegységre jellemző fenyőfa, amely nem csak a meglévő erdőket alkotja, hanem fontos portékája a helyi őstermelőknek is.

A tervezés során egy olyan kisebb léptékű, ám fontos ipari épületet képzeltem el, amely munkahelyteremtő szerepével megoldást jelenthet az egyre fogyatkozó falvak elnéptelenedésének megakadályozására. 



Az ipar arculata nem más, mint a fenyőfa, amely felhasználása jelenleg nem 100 százalékosan kihasznált. Mivel termelésük leginkább a karácsonyfaszezonra szűkül, így olyan kisméretű, fiatal erdők jellemzik a környéket, amelyek a bútor- illetve az építőiparban kevésbé használhatóak. Koncepcióm során ezért egy másik utat kerestem, amely visszanyúlik a népi gyógyászathoz. A fenyő efféle felhasználása manufaktúraszerű kézművesiparként kelne életre, amely natúrkozmetikumokból, természetgyógyászati termékekből, illetve a különleges fenyőpálinka készítéséből állna. Mindezt kiegészítené a hagyományos koszorúkötés is. Ezáltal olyan fenyőfelhasználás történhetne, amely során nem kell a fákat kiírtani, a friss hajtások szüretelésével a fa újra és újra kitermelheti a nyersanyagot, valamint azok a fák is hasznosíthatóak, amelyeket nem szánnak eladásra, ahelyett hogy az enyészeté válnának.

A fenyőtermesztés története

Surd Nagykanizsától tizenhat kilométerre, Csurgótól északnyugatra, Zákány és Nemespátró közt fekvő település. A húszas években a Zichy grófok főerdésze hadifogságból hozott haza fenyőmagvakat, s kiderült, hogy a környék agyagos talaja igencsak jó a hűvös, párás klímát kedvelő növényeknek. Egykor ez a falu is a Zichy grófok birtoka volt.



Százéves, öreg platánfasor vezet a település szívében található parkhoz. A helyi csemetekertben közel 140 fajta fenyő és tuja, valamit kb. 35-40 fajta egyéb dísznövény, illetve -cserje található. Nagyon híres a mamutfenyő sor. Van itt ezüstjuhar, piramistölgy, tiszafa, magnólia, mocsár-, kúszó- és mamutfenyő is. Mindezt Petrezilka Károlynak köszönheti a község, aki a nevét később Pagonyra magyarosította. Zichy Ödön gróf főerdészeként létesítette ezt a parkot. A fenyőfa szerelmeseként egész Európában gyűjtötte a magokat, az első világháborút követő kaukázusi fogságából a kabátja bélésében hozta haza őket. Ekképpen rakta le 1921-ben az egykori erdőmérnök a mára országos hírűvé vált csemetekert alapjait. Pagony Károly évtizedekkel később fenyőfacsemetéket osztott ki a surdi polgároknak, megmutatta nekik, hogyan kell elültetni és művelni a fácskákat. Ekkor honosodott meg a kanizsai dombháton a fenyőfa, s kiderült, hogy karácsony előtt a piacon, jó áron eladhatóak az örökzöld növények. A grófi erdész célja a környező erdőállományok megfelelő csemetével való ellátása volt, s az őshonos fajok nevelésén kívül foglalkozott több külföldi fenyőféle honosításával is. Az itt nevelt növényekből később jutott az ország más részeibe is, ezáltal Surd neve már az 1930-as években ismertté vált.



Manapság Surdon a fenyőfatermesztés nyújt megélhetést az embereknek, sokan a szőlőt is felszámolták, és helyére fenyőt ültettek. Az itt élő mintegy 600 ember termeli a magyar karácsonyfák körülbelül 60 százalékát. Enélkül Surd ma már csődhelyzetben lévő település lenne. Minden évben több tízezer fenyőfa kerül innét a magyar családokhoz, de a közeli Horvátországból és Szlovéniából is járnak ide vásárlók. Budapest mellett Győrbe, Székesfehérvárra, Békéscsabára jut el jelentős tételben a surdi fenyő.

Az erdőgazdaság évtizedek óta intenzíven foglalkozik csemetetelepítéssel. A fenyőn kívül úgynevezett zölddugványozással, illetve oltással szaporítják a hamisciprust, a tuját és a tiszafafajtákat. Bár a multinacionális bevásárlóközpontok előszeretettel árusítják a műanyag változatokat, az élő fenyő vásárlók száma nem csökkent, hiszen annak illatával semmi nem versenyezhet.

A hely

A tervezési terület Magyarország délnyugati részén, Zala megye legdélebbi pontján fekszik. Funkcióból adódóan az épületet a település peremvidékén képzeltem el, hogy ne zavarja a lakott területeket, de még belterületen, hogy a megközelítés se legyen probléma. Így választásom a Surd és Nemespátrót összekötő út melletti területre esett, amely mindkét település számára kedvező távolságban van.

A helyszín domborzatilag magaslati ponton helyezkedik el, amely pazar panorámát nyújt az ide látogatók számára. Az autentikus környezet, a körös-körül elterülő pincék a pálinkafőzéshez és a népi gyógyászat készítményeinek gyártásához megfelelő helyszínt biztosítanak.

A téma

Az örökzöld fenyőféléket évezredek óta hasznosítják. Az ókori görögök és rómaiak körében, később a középkorban egyaránt ismertek és értékesek voltak különböző fajtái. A fenyő a népi gyógyászatban közismerten csodálatos gyógyszernövényként ismert. Elsősorban a fenyők hajtásait, tobozát, esetleg kérgét használták különböző légzőszervi és reumás panaszok enyhítésére, szirup, illóolaj, vagy tea formájában. Tűlevelei cserzőanyagot, ásványi anyagokat, vitaminokat (C, B2, K), karotinoidokat, illóolajakat tartalmaznak. A tűlevélben hatszor több C-vitamin van, mint a citromban vagy narancsban.
Felhasználása a természetgyógyászatban változatos: méz, szirup és szörp, de akár fenyőbor és fenyőpálinka is készíthető belőle. Ezen kívül natúrkozmetikumok alapanyaga is lehet, például: fenyőfürdő főzet, fenyőszappan, illóolaj, terpentin és gyanta.

Tervfejlődés:

A végső tömeg kialakításánál a helyi pincék jellemző arányát tartottam szem előtt, hogy bár léptékében kétszer nagyobb lesz a látható épülettraktus, de arányaiban mégis illeszkedjen a kialakult beépítésbe. A kiemelni kívánt funkció a pálinkaüzem, amely mint tradicionális elem mutatkozna meg, míg a nagyobb léptéket kívánó technológiai és raktározási funkciók a tereplejtésnek köszönhetően a domb belsejébe kerülnének. Ennek a traktusnak a természetes megvilágításáról átriumok gondoskodnak, így minőségében nem lesz kevesebb e rész sem.

A telek alsó végében található fogyasztótér a kialakult pincék léptékét szemlélteti. A megvalósult telepítés részeként a felső épület bírna a privát ipari funkcióval, amely a felső utat szállításra használja, míg az alsó épület a publikus fogyasztótér és üzlet funkcióját kapná, ami az alsó forgalmasabb úthoz kapcsolódna. Ezeket egy tengely köti össze, ami leköveti a tereplejtést, így lépcsős kialakítású, és amely biztosítja az épületek közötti kapcsolatot, és a telek megközelítését mindkét irányból.



A fentieken túl egy másodrendű gyalogos szerpentines út is körbeöleli a tengelyt, amely lehetőséget ad az akadálymentes közlekedésre is. Erre felfűzve a látogató tanulmányi sétát is tehet, így a különböző növényfajtákat is megismerheti. A két épület gerince az oldalhatárral párhuzamosan egy irányba áll, így a tengelyhez simulva diszkréten illeszkedik a tájképbe, miközben egységet alkot. Mivel a felső ipari épület léptéke nagyobb helyigénnyel rendelkezik, de az épület arányát nem akartam túlnövelni, így egy egység az oldalhatárra merőlegesen befordulva a terepszintbe illesztve kerül, úgy hogy az az alapkoncepciót ne zavarja meg.

Üzemlátogatás

Az érkező vendégek a telek végén található fogyasztótér/üzletben vásárolhatnak jegyet üzemlátogatásra, illetve a tankert megtekintésére. A séta a szerpentinen történik, ahol a látogatókkal megismertetik a különböző fenyőfajtákat, majd az üzemhez érkezve, kívülről betekintést nyerhetnek a manufaktúrákba. Ezután a lépcsőn feljutva az emeleti szinten megközelíthetik a pálinkaüzem épületet, illetve akadálymentesen a földszinten is be lehet jutni indokolt esetben. A vendégek a galériáról megszemlélhetik a folyamatokat, miközben kóstolhatnak is az itt készülő termékekből.

Technológia

A gyártás első lépéseként a nyersanyagraktárak feltöltésére van szükség, amit a felső szállítási útvonal szolgálhat ki egyrészt, másrészt az épület saját ültetvénye. Megoldható az épület mindkét szintjén. Az emeleti szinten teherlift segítségével jut le az anyag a földszintre, ahol külön raktár- és külön pálinkaüzem bejárat is található, valamint adott esetben a manufaktúrák is nyithatók kívülről. A földszinten gondtalanul juthat tovább a nyersanyag az előkészítőbe illetve az erjesztőbe, majd megtörténhet a további feldolgozás. A késztermék egyrészt raktározható, másrészt közvetlenül szállítható is a teherlift segítségével a furgonokhoz.

Fekete Adrienn