Figyelmes építészet
Még egy fenntarthatósággal kapcsolatos kiállítás? Igen is, meg nem is. Az Architekturzentrum Wien Critical Care: Architecture and Urbanism for a Broken Planet kiállításának kurátorai megváltoztatják az épített környezetről való gondolkodásmódunkat. Így a fenntartható építészet helyett mondjunk inkább figyelmes, törődő, gondoskodó, avagy értő építészetet!
Még egy fenntarthatósággal kapcsolatos kiállítás? Igen is, meg nem is. Az Architekturzentrum Wien kiállítás kurátorai ugyanis a fenntarthatóság fogalma helyett egy új szóra, egyben új attitűd használatára tesznek javaslatot. Felvetésük ellép a háztól, a nagyobb képre figyel, az építészeti és urbanisztikai alkotásokat létrehozó programalkotás sokrétűségét is vizsgálja és a tervezők felelősségét nemcsak az elkészült alkotás kapcsán értelmezi, hanem a folyamat egészére kiterjeszti, annak sokkal szélesebb körű hatásait is figyelembe veszi.
A már-már hagyományossá váló „sustainable architecture” – fenntartható építészet – helyett a „caring architecture, architectural care” fogalmat vezetik be a kurátorok. A figyelmes, törődő, gondoskodó, avagy értő építészet elve alapján válogatták a projekteket. A két fogalom közötti különbséget a katalógus előszavában Joan C. Tronto így fogalmazza meg: a „sustainable architecture” (fenntartható építészet) vizsgálatánál általában a megépült alkotásra, az objektumra, így a felhasznált anyagokra, a fenntartáshoz szükséges energiaigényre koncentrálunk. Ezek olyan számítható paraméterek, melyek szabványosíthatók, így akár elő is írhatók. A „caring architecture” ezzel szemben nem a végső produktumra koncentrál kizárólag, hanem a vele kapcsolatba kerülő emberekre is, arra a rendszerre és arra a folyamatra, ami az építészeti feladat megfogalmazásakor indul és tart az elkészült épület egész élettartamán át. Értelemszerűen a „caring architecture” fogalom alá sorolt munkák sokkal komplexebbek és nagyobb változatosságot mutatnak, hiszen a tervezői hozzáállás minden feladat esetében más módon nyilvánul meg. Inkább építészeti mentalitást jelent, nem pedig leírható műszaki, fizikai paramétereket.
A bemutatott esettanulmányok három kulcsfogalom köré rendeződnek, amelyek azt pontosítják, hogy mit értenek a kurátorok a törődés vagy gondoskodás fogalma alatt az építészetben. „Cares about” tematika alatt a gazdasági/ környezeti/ társadalmi tényezőket és célokat értik, a „Cares for” kategória az alkalmazott eszközökre koncentrál, azt vizsgálja, hogy a tervezők milyen konkrét építészeti megoldásokat alkalmaztak a célok eléréséhez. Az „Agents of Care” pedig azokra a szereplőkre (a projektet alakítók tág körére a gazdasági, politikai intézményi vagy éppen azon kívüli emberekre) figyel, akiknek köszönhetően megvalósulhatott a projekt.
A kiállításon bemutatott beavatkozások végtelenül változatosak mind a helyszíneket, mind a programok hátterét, célját és léptékét tekintve. A barcelonai Superblock Model (fejlesztő: Barcelona City Council) és a pakisztáni Sindh Flood Rehabilitation (építész: Yasmeen Lari) projektek között elsőre inkább a különbségek, mint a hasonlóságok a szembetűnők, hiszen míg az egyik egy jóléti társadalomban található városi környezet fejlesztéséről szól, addig a másik az évente ezrek életét követelő árvíz pusztítását enyhítő menedékház felépítését szolgálja. Azonos azonban az alkotói megközelítés összetettsége, széleslátókörűsége és az érzékenysége.
Ennek köszönhetően az adott feladat építészeti megfogalmazásán túl olyan gondolatok, ötletek és innovatív megoldások is beépülnek a folyamatba, amelyek bár a szoros értelemben vett építészeti tervezésbe talán nem tartoznak bele, de általuk a végeredmény értékesebb és jobban illeszkedik a helyhez és a helyiek igényeihez. Legyen az római kori fürdő túlfolyó vizével öntözött csatornahálózat felújítása (Caldaes de Montbuli, Spanyolország, 2015), veszélyeztetett közösségek életét támogató civil szervezet számára épült központ Bangladeshben (Gaibandha, Bangladesh, 2012), köztér Dél-Londonban (Ruskin Square, London, 2010), kínai minta lakótelep és gazdálkodás a természeti katasztrófák sújtotta rurális környezetben (Jintai Village Reconstruction, Szecsuán, 2017), egy rossz hírű szociális lakótelepen történő életminőséget és a megítélést is javító hozzáépítés (Cité du Grand Parc, Bordeaux, 2018) vagy vályogból épület iskola szír gyerekeknek (100 Classrooms for Refugee Children, Za’atari falu, Jordánia, 2017) a bemutatott projektek az ember-környezet közötti kapcsolat egészének javítását célozzák meg. A fenntarthatóság a társadalom és a használók szempontjából is értelmezett.
A kiállítás helyi példája a Freie Mitte Nordbahnhof, amelynek átértelmezése a StudioVlayStreerubitz munkája. A felhagyott pályaudvar környéke az új városi fejlesztések egyik középpontja. A kívánt lakásszámot magas épületekben alakítják ki, hogy a természet által visszahódított ipari terület nagy része érintetlen maradhasson. A be nem lakott területekre nem készül tájépítészeti terv; a tervezők a jövőre bízzák azt, hogy milyen helyzet alakul ki itt a fejlesztést követően, tehát teret hagynak az idő múlásával kialakuló új igények megvalósításának.
A kiállítás kísérőkötete már kapható: Fitz, Angelika – Krasny, Elke – Architekturzentrum Wien (szerk.): Critical Care. Architecture and Urbanism for a Broken Planet. Architekturzentrum Wien/MIT Press, Vienna-Cambridge-London, 2019.
Dávid Dóra, Somogyi Krisztina
A kiállítás 2019. április 24 - 2019. szeptember 9. között látogatható a bécsi Architekturzentrum Wien épületében.
