Flexibilitás és a Waldorf iskola

Mészáros Máté a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős hallgatója diplomamunkájában a flexibilitás kérdéskörét vizsgálja, amelyet többcélúan felhasználható, alkalmazkodni képes tulajdonságként definiál. A különböző építészeti filozófiákat magába olvasztó tervet egy Waldorf iskolán modellezi. 

Mestermunkám funkcióját tekintve a Waldorf oktatási rendszeren alapuló 8 osztályos általános iskola. A szakdolgozathoz kapcsolódóan, valamint az oktatási programban szereplő tevékenységi körök sokrétűsége és a tanulócsoportok létszámának változása miatt, a változtathatóság kérdése központi szerepet kapott. A szakdolgozatban két teljesen ellentétes térszervezési rendszer összehasonlítása után levont következtetések eredményeképpen, úgy gondoltam nem érdemes egyikkel sem teljesen azonosulnom, inkább egyfajta egyensúlyra törekszem.

Az iskolaépület két fő tételből, az épület alapjaként szolgáló, parametrikus módon felépülő, térbeli szövetből és az afelett elhelyezkedő rácsos tartóból áll, amely lefedi azt. A térbeli hullámzó „terítő” statikus módon, az elemek tényleges áthelyezhetősége nélkül, a kialakított térrészek, különböző módon, különböző egységekben használható részei miatt válik egyfajta „kreatív térré”, flexibilissé. Viszont a felette elhelyezkedő rácsos tartó dinamikusan működik, az alsó gerendákon kialakított sínrendszerben futó tolóajtók és határolók által választ el az adott igényekhez megfelelő méretű privát térrészeket.

Az előbb leírtak alapján, elengedhetetlen volt egy olyan elem megtervezése, amely az egyszerű falak létrehozásán felül képes az egyes elemek összekapaszkodása által héjszerkezetet is kialakítani. Nem csak a térbeli „terítő” felett helyezkednek el funkciók, hanem egyes üregeiben is. A későbbiekben ez az elem vált az épületben található bútorokká is azáltal, hogy különböző módon lehet összeilleszteni darabjait.

Mészáros Máté

OPPONENSI VÉLEMÉNY MÉSZÁROS MÁTÉ “WALDORF ISKOLA” DIPLOMA MUNKÁJÁHOZ

Ez az opponencia nem elméleti fejtegetés, hiszen Máté a szakdolgozatában jól összefoglalta a tervezéssel kapcsolatos, számára fontos teoriákat, előképeket. Gyakorló waldorfos szülőként és a waldorf pedagógia híveként többször beszélgettünk a tervről, a tervezésről Mátéval. Voltaképp a feladat: iskola tervezés és ezért első nekifutásra eltekinthetünk a waldorf pedagógiából fakadó speciális igényektől, hiszen ezek egy része csupán funkcionális igény, mint a dráma és euritmia terem, vagy a kézműves: fafaragó, kézimunka, festő műhelyek, mert ezek a program szintjén kezelhetők és kötelezően megoldandó feladatok.

Amiben azonban segíthet egy waldorfos megközelítés, az az attitűd, amellyel egy tervező a feladat felé fordul. A waldorf pedagógiából fakadó szemlélet segít a gyermekeknek egy sajátos, nagyon biztos, kiegyensúlyozott viszonyt kialakítani nem csak az ismeretekkel, de a világ dolgaival szemben, mindazzal amellyel egy cseperedő, egyre kiteljesedő személyiség találkozik az életben. Ez nem csupán oktatás, hanem egy személyiség építő, ápoló metodika, amely épp ezért látszólag nagyon messziről indulva adja át az ismereteket:például az olvasás, írás, számolás rengeteg rajzolással,mozgással, ritmussal és zenével és nem utolsó sorban mesével indul, minden betű az alap formák rajzolásából, a számok a mozgásból és a ritmusgyakorlatokból alakulnak ki és ezek persze szorosan össze is függnek, hiszen a rajz egyben geometria is, a zene, a mozgás, a ritmus egyben matematika. Mindezt persze az évszakokhoz kapcsolódó ünnepek, rítusok, előadások foglalják keretbe. Mindebben nincs semmi különös, hiszen akármelyik törzsi kultúra tudja ezt.

De vissza a tárgyunkhoz: tehát a lényeg – és azt hiszem ez minden tervezés alapja - a feladat megközelítése, a merítés, ez a „messziről indulás”, visszamenni a kezdetekhez…mi a tér? és mi a köztes tér? mi a funkcionalitás és mi a flexibilitás? Nagy örömmel láttam, hogy Máté ezt a nehéz, hosszú utat választotta - szinte az atomokig jutott - , hiszen egy alap modult, egy sajátos „téglát” tervezett és ebből épít egy efemer belső világot - és szándékosan nem térelhatároló szerkezeteket mondtam -, hiszen minden ebből az elemből készül. Ez a gondolkodás rokonítható Herman Hertzberger elméletéhez, aki épp egy alternatív iskola tervezéseinél jutott hasonló eredményre: „…A tervezéshez olyan módon kellene viszonyulnunk, hogy az eredmény ne utaljon túl egyértelműen, túl didaktikusan magára a célra, de mégis tegyen lehetővé számos olvasatot, azaz a majdani használat során nyerje el az identitását. A munkánk kínáljon fel lehetőségeket, a különféle helyzetekben hívjon elő újabb és újabb reakciókat; nem lehet tehát semleges, szabadon alakítható - azaz jellegtelen -, sőt: rendelkeznie kell azzal a fajta tágan értelmezett hatékonysággal, amit többvegyértékűségnek nevezhetünk." (Teret létrehozni, Teret hagyni o.152)

Az alaprajzot tekintve egy ősi településekre emlékeztető, rendkívül plasztikus, hullámzó belső térstruktúra jelenik meg, amelyet egy szigorú mértani rendben szerkesztett tető fed le. A táguló szűkülő terek jó ritmusban követik egymást, ugyanakkor a barlangszerű tantermek tolófalainak mozgatásával szinte végtelen térkombináció hozható létre. Az alapegységet, a tantermet tekintve is teljesül a flexibilitást és kreatív térhasználatot biztosító tervezői szándék. Érdekes, hogy a tornaterem és műhelyek tömbjének szabályos geometriája sem idegen ettől az organikusan burjánzó belső struktúrától, akár a Természetben.

A beépítést uraló tető szigorú, tektonikus karakterét oldja a szabálytalanul kiosztott felülvilágítókon, pontszerűen beáramló fény, mely felerősíti, ugyanakkor „lágyítja” a belső tér dinamikáját. A homlokzatok tömör és áttetsző elemeinek váltakozása oldja a nagy felületek egyhangúságát és sajátos plaszticitást, érzékenységet kölcsönöz az épülettömegnek. Letisztult, redukáló ugyanakkor mindent sajátosan „átértelmező”, a „tér” ontológiájáról szóló architektúra ez, amelyben a kompozíciós elv vállalt egyszerűsége, tisztasága, mégis önmagán túlmutató többértelműsége a részletekben, tárgyakban is tetten érhető. Ezt a gondos előkészítő munkán alapuló, vállaltan racionális mégis érzékeny építészetet példásnak tekintem, és ajánlom Máté munkáját elfogadásra.

Vizér Péter