Földes László zsámbéki bölcsődéje az A10 legújabb számában
Az A10 2012. szeptember-októberi számában a Földes László és Balogh Csaba tervei alapján elkészült zsámbéki bölcsőde bemutatása mellett többek között Erick van Egeraat új lipcsei egyetemi épületéről, Kiev és Madrid „zöld” városfejlesztési terveiről, valamint az üveg innovatív felhasználásáról olvashatunk, továbbá áttekintést kaphatunk a kortárs olasz építészet jelenlegi helyzetéről.
Az A10 2012. szeptember-októberi számában olvashatunk a Földes László és Balogh Csaba tervezte zsámbéki bölcsőde épületéről, amely a Turi Attila nevéhez fűződő óvoda mellett található. Emiel Lamers írásában kiemeli, hogy a koncepciót alapvetően meghatározta a rendelkezésre álló források szűkössége, így a cél egy alacsony költségvetésű és energiaigényű, „low-tech” épület létrehozása volt (kevesebb, mint 600 eurós - pontosan 172.000 Ft-os - négyzetméterárral). A napos, zöld belső udvar köré szervezett, monostorokat idéző kolonnádos alaprajzi elrendezés letisztult formálással párosul. A bölcsőde karakteres eleme az ipari jellegű, egyedien hullámzó tetőidom, amely a Turányi Gábor tervei alapján elkészült Ziegler ostyasütő üzem épületét idézi. A korlátozott lehetőségek miatt le kellett mondani a hőszivattyúról, valamint az eredetileg tervezett téglaburkolat helyett különböző színű kerámia lapkák kerültek a homlokzatokra – az építészeti koncepciót azonban sikerült teljes egészében megvalósítani. „Az épület játékosan kombinálja és értelmezi újra a környék régi házainak jellegzetes oromzatait” - olvasható a cikkben.
A Ready rovatban ezúttal szinte kizárólag nyugat-európai projektekről olvashatunk. A Portugália északi részében található Guimarães 2012-ben Maribor mellett Európa Kulturális fővárosa, ennek keretében készült el egy új köztér a Pitágoras Studio koncepciója alapján. Az iroda 2010-ben nyerte meg a helyszínen található egykori vásárcsarnok átalakítására és a tér újraértelmezésére kiírt tervpályázatot. Az építészeknek mindössze 1,5 év állt rendelkezésre az egész területre vonatkozó tervek elkészítésére. A város szerepel az UNESCO világörökségi listáján, ezért a beavatkozás alapját a folyamatosság megőrzése és a terület revitalizálása jelentette. A Marques da Silva portugál építész nevéhez fűződő régi vásárcsarnok keleti szárnyát megőrizték - üzleteket és bérelhető műtermeket alakítottak ki benne -, az északi szárnyat teljesen újraépítették az eredeti tömegformálásához igazodva. A nyugati szárny helyén épült fel a réz burkolatú új Művészeti Központ (ennek részlete látható a címlapon), amelyben kreatív laborok, műtermek, kiállítóterek, egy kisebb könyvtár és egy többcélú előadóterem kapott helyet.
A tervezettnél három évvel később, 2012-re készült el a Lipcse központjában álló új egyetemi épület Erick van Egeraat irodájának tervei alapján. Az 1240-ben felszentelt, késő gótikus Egyetemi templomot 1968-ban bontották le, politikai döntésre. 1990 után fellángolt a rekonstrukció körüli vita. A 2004-ben kiírt tervpályázatot Egeraat nyerte meg. A 9.600 m2-es szakrális teret a hálóboltozattal együtt újraépítették, egyházi és egyetemi eseményekhez egyaránt alkalmassá téve. A templomhajó fölé több normál belmagasságú szint épült. A függőleges üvegsávokkal tagolt főhomlokzat és az eredeti épületet megidéző, üvegtetővel fedett tömeg furcsa összhatást kelt. Az egykori templomhoz csatlakozik a főépület (Augusteum) és a Paulinum tömege, vertikális üveg- és kő sávokkal tagolt homlokzatokkal – a textúra a Dózsa György úti ING-székházat idézi, azonban itt minden elem szigorú, katonás rendben áll. A cikk írója, Christian Welzbacher szerint a sokat vitatott beavatkozáshoz hasonló példa a Diener und Diener iroda tervei alapján 2010-re megvalósult berlini Természettudományi Múzeum bővítése.
Új központ épült Osnabrück városában a kereskedelmi célú kávéfőző gépeket forgalmazó Kaffee Partner számára a 3deluxe iroda tervei alapján. A kiváló elhelyezkedésű, egykori katonai területen felépült, kívül-belül egyaránt dinamikus vonalvezetésű tömeg a baszk konyhaművészeti egyetem és kutatóközpont megjelenésére emlékeztet – azonban itt az uralkodó szín a fehér. Az U alakú épületegyüttesben hivatali és logisztikai központ, bemutatóterem és étterem kapott helyet.
A terveket bemutató Start rovatban ezúttal több terület- és városfejlesztési projektről olvashatunk. Az ukrán fővárost átszelő Dnyeper folyó környezetének és szigeteinek megújítására kiírt „Dnieper Pearl” pályázatot az összetett városi problémák innovatív és fenntartható megoldására szakosodott fiatal román iroda, a Wolf House Productions nyerte meg . A csapathoz társult még Gabirel Pascariu építész, urbanista, a Bukaresti Építészeti és Urbanisztikai Egyetem előadója. „The Blue Line” nevet viselő koncepciójuk elsősorban a közlekedésre fókuszál és egy élő vízi utat vizionál a vízpartok és a szigetek között; a városközpont három fő szigetén információs központokkal, homokos partokkal, állatkerttel és ökoturisztikai kirándulóhelyekkel. 23 ország 47 résztvevője közül választották ki a díjazott terveket, amelyek elképzeléseit beépítik Kiev 2025-ig terjedő fejlesztési koncepiójába.
Három híres spanyol építész - José María Ezquiaga, Juan Herreros és Salvador Pérez Arroyo – dolgozik együtt a kulturális, kommunikációs, közlekedési, gazdasági és társadalmi területek szakértőivel a főváros stratégiai koncepciójának kidolgozásán. A „Proyecto Madrid Centro” az első körgyűrűn belüli 50,7 km2-nyi belső terület megújítását célozza. A terv készítői a jogszabályi előírások puszta alkalmazásán túl inkább a város téri, társadalmi, gazdasági és szimbolikus megértésére helyezik a hangsúlyt. A koncepció fő elemét alkotja a tervezett zöldfelületek rendszere, a meglévő közparkokat és kerteket zöldellő utcák és terek láncolatával kötnének össze. A belső tereket szinte teljesen autómentessé tennék, emellett a terv javasolja a főbb középületek történelmi jelentőségének erősítését és a közterek sokféleségre alapozott helyi identitásának megteremtését.
A Section rovat témája ezúttal az üveg sokrétű felhasználása a kortárs építészetben, amelyet többek között a group8 sávjci építésziroda által tervezett genovai irodaépület, a Pringle Richards Sharratt Architects nevéhez fűződő William Morris Gallery bővítése, valamint a Hans Van Heeswijk Architekten antwerpeni Rieteiland House illusztrál. Utóbbi homlokzatát hatalmas üvegtáblák alkotják, amelyek vastagsága mindössze 20 mm, merevségüket a födémek síkjaiban elhelyezett acélszerkezetek biztosítják.
A Franciaországban található Louviers egykori monostora 1990 óta zeneiskolaként működik. Az Opus 5 építésziroda tervei alapján megvalósult bővítés eredményeként a történeti együttes egy hatalmas üvegkubusba rejtett előadóteremmel gazdagodott. Az olaszországi Udine új sportcsarnokát a Studio Zoppini Associati iroda tervezte. Az épülettömeget többszínű, áttetsző - éjjel belülről megvilágított – polikarbonát burkolat borítja, így a bent edzők a természetben érezhetik magukat, a járókelők pedig figyelemmel kísérhetik az épületben zajló eseményeket. A hollandiai Leeuwarden városában található új Központi Jogi Gyűjtemény épületének klímahomlokzatát összesen 1650 db, 45x450 cm-es vertikálisan elrendezett, félkör alaprajzú, hajlított üveglap alkotja, amelyeket a holland Tetterode cég gyártott. A két homlokzati kéreg közötti, természetes szellőzésű légtérben találhatók az árnyékolók és a tisztítójárdák. A jellemzően téglaarchitektúrás házakból álló városközpont átalakulásának első lépcsője lehet a Claus en Kaan Architekten által tervezett új középület.
Az Eurovision rovatban ezúttal az olaszországi építészet helyzete a fő téma, amelyet Indira van't Klooster interjúja vezet fel. Ebben Luigi Prestinenza Puglisi, az Olasz Építészeti és Kritikai Egyesület (Italian Association of Architecture and Criticism, IAAC) alapítója, a római Sapienza Egyetem előadója, valamint Luca Zevi építész, a Velencei Biennálé olasz pavilonjának idei kurátora beszélnek az olasz építészet elmúlt évtizedeiről és a lehetséges jövőbeli kitörési pontokról. Luigi Prestinenza Puglisi véleménye szerint az olasz építészetnek három fő ellensége van: az emberek, akik nem akarnak modern formavilágot, a politikusok, akiknek nincsen ízlésük, valamint a tradicionális szellemű egyetemi oktatás. Mindez azt eredményezi, hogy a „fiatalnak” titulált építészek Olaszországban általában 50 év körüliek. „Letértünk az igazi olasz útról. Újra meg kell találnunk azt a képességet, hogy megalkuvás nélkül hozzunk létre minőségi építészetet” - mondja Luca Zevi.
A „Global Italy” rovatban olasz építészek nemzetközi sikereiről olvashatunk, így Carlo Ratti irodája által a londoni olimpia építészeti jelképének szánt „The Cloud” (Felhő) projektről, amely egy könnyed kilátótorony tetejéhez rögzített, speciális membránból készült, átjárható buborékok halmaza. Mario Cucinella irodája 2010-2012 között dolgozta ki a ghánai Accra számára „One Airport Square” projektjét, ahol az épületet számos műszaki megoldás - árnyékoló teraszlemezek, fénykürtők, természetes szellőzés és esővíz-gyűjtés - teszi energiahatékony működésűvé. A „Future Italy” rovatban hat-hat fiatal, kísérletező építésziroda mutatkozik be röviden, amelyek munkásságát Renzo Piano öröksége, illetve Massimiliano Fuksas inspirálta.
Zaira Magliozzi és Valentina Buzzone a 13. Velencei Építészeti Biennálé általuk 10 legérdekesebbnek tartott pavilonját mutatja be egy virtuális, de a valóságban is könnyen teljesíthető építészeti túra keretében. A válogatást az Olasz Építészeti és Kritikai Egyesület (Italian Association of Architecture and Criticism, IAAC) készítette az A10 számára, amelyben a kínai, a japán, a dán, a koreai, a német, a brit, a francia, az izraeli, a finn és a holland tárlat szerepel. A bemutatott pavilonokban minden ország felvázolja saját vízióját a kortárs építészetről, amelyek gyakran homlokegyenest ellenkezőek a rendezvény idei kurátora, David Chipperfield által választott Common Ground tematikával.
Garai Péter
