Témaválasztás, helyszín
Diplomám témája lassan fogalmazódott meg bennem, fokozatosan körvonalazódott. Elsőként az vált számomra egyértelművé, hogy egy már meglévő, adottságait ki nem használó, esetleg nem működő épület újrahasznosításán szeretnék dolgozni. Ekkor találtam rá a VII. kerületi, ELMŰ tulajdonát képező épületre, amit 1967-ben Lestyán Ernő tervei nyomán valósítottak meg. A Rumbach Sebestyén utca 5. szám alatt található, 8 m x 52 m-es pengeépület jelenleg Pest egynegyedének az áramellátásáért felelős. A pillanatnyilag használatban lévő technológia mára már teljesen elavult. Az épületben 10, illetve 120kW-os trafók működnek, számítógépes vezérléssel. Személyzet nincs, de a két személyzeti lakásból arra lehet következtetni, hogy a korábban használt technológiák állandó felügyeletet igényeltek. Az épületben két nagyobb és egy kisebb trafótér található. A trafók korszerűsítésének szükségessége egyértelmű. Ez a probléma az ELMŰ illetékes munkatársainál is napirenden van, amelynek megoldása jelentős hely felszabadulását eredményezné. Az épület melletti foghíjtelken jelenleg kültéri trafók és két garázs található. Az ELMŰ ide parkolóház építését tervezi. Az épület újrahasznosításának létjogosultságát egyrészről a trafók zajos működése és esetleges negatív élettani hatása, másrészről az elavult technológia is igazolja.
Ami számomra még fontosabb, és szinte azonnal elvarázsolt, ahogy az épület előtt álltam, az a különleges atmoszféra, ami a tökéletes arányoknak és elhelyezésnek köszönhetően körüllengi. Hihetetlen élmény, ahogy a házak közül kibúvó épület homlokzatán végigsiklik a tekintetünk egészen az égig. Az óriási, egybefüggő téglahomlokzat szokatlan a belvárosban, határozottságával mégis magával ragadja és lenyűgözi az embert. Ahogy beléptem az épületbe, az élmény csak fokozódott: egy ismeretlen, különleges világ tárult elém masszív tartószerkezeteivel, tekercseivel és dobozaival.
Környezet
A történelmi zsidónegyedben elhelyezkedő épület környezetét vizsgálva hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt évtizedek során a kerület a kortárs művészetek művelőinek és kedvelőinek fészkévé vált. Rengeteg fiatal művész által üzemeltetett ipar-, és képzőművészeti műhely található itt, illetve a környéken az utóbbi években elszaporodott romkocsmák is jelentősen befolyásolják a hangulatot. Ezen a romkocsmák enteriőrjét is többségében fiatal művészek álmodták, majd valósították meg. Az így kölcsönzött egyedi hangulat Európa-szerte egyedülálló, és sok fiatal külföldit vonz a kerületbe, akik - elvegyülve a hazai ifjúsággal - felpezsdítik, élettel telivé teszik a pesti nappalokat és éjszakákat.
Funkciókeresés
Felmérve a környék hangulatát, adottságait, nem volt számomra kérdéses, hogy egy olyan házat álmodjak meg, ami erősíti, és egyben szerves részét képezi a belváros ezen részének. Következő lépésként hozzáfogtam a magyar kortárs művészek és művészetek felkutatásának. Szinte azonnal szemet szúrt, hogy ruhaiparosokkal, szobrászokkal, illetve festőkkel könnyen találkozhatunk, de formatervezőkbe szinte sehol sem botlottam.
Ennek több oka lehet: például az, hogy kevés helyen folyik színvonalas szakirányú oktatás. Ez annak tudható be, hogy a magyar kultúrának (egyelőre) a formatervezés nem képezi szerves részét, és az évek során komoly karriert befutó magyar designerek sem itthon, hanem sajnos külföldi színekben kamatoztatták tehetségüket. Biztató, hogy az utóbbi években egyre több intézmény vágott bele a szakma oktatásába. Ez arra enged következtetni, hogy általánosan nő az érdeklődés a formatervezés iránt. Ez azért is örömteli, mert hiszem, hogy a formatervezés, a formaalkotás egy társadalmat jellemző, leképező művészeti ág, akárcsak az irodalom, képzőművészet és egyéb művészetek. Nem véletlen, hogy az ex-kommunista országokban ez az ipar még csak gyerekcipőben jár, hiszen 1990 előtt ezen államokban a művészetek nem kaptak jelentős hangsúlyt - így míg nyugaton a forma művészete fejlődött, utat tört magának és virágkorát élte, nálunk negyven év kiesett.
Mindenesetre az, hogy látszólag lemaradásban vagyunk, nem jelenti azt, hogy ezen művészeti ágra nem szükséges kellő figyelmet szentelnünk. A folyamatosan születő alkotások a kultúra részét képezik, és ezek megőrzése, bemutatása fontos feladat. A létrejövő tárgyak, formák társadalmi lenyomatok, amelyeket értelmezve megismerhetünk egy adott kort, így a témával való foglalkozás fontos, nem elhanyagolható feladat.
Koncepció
Épületem újrahasznosításával célom a most éledező új irány fejlődésének elősegítése és ennek megmutatása. A magyar formatervezők háza egy olyan alkotóműhelynek adna otthont, ahol művész és műkedvelő találkozhat, ahol szakmabeli és laikus megismerkedhet a múlt és jövő műveivel. Az épület a különböző helyek és a kiállítótér mellett helyet biztosítana egy olyan könyvtárnak, amely a vonatkozó szakirodalom széles gyűjteményét tenné elérhetővé a nagyközönség számára.
Az építészeti koncepció kidolgozása alatt végig elsődleges szempont volt az épület tiszteletteljes kezelése. A tervezési folyamat első lépéseként megállapítottam, hogy a ház jelenlegi statikai állapota kifogástalan. Igyekeztem végig a meglévő paraméterekhez alkalmazkodni. Az új funkciók a már létező födémek szintmagasságain helyezkednek el. A könyvtár kiszolgálását az eredeti állapotában megőrzött lépcsőház felhasználásával oldottam meg, és itt is a már létező födémeket használtam fel.
Vízkelety Rita
Diplomaterv Opponencia
Tárgy: Dob utca, FORMATÁR
Tervező: Vízkelety Rita
Előzmények:
A tervezési helyszín Budapest, Erzsébetváros, a volt zsidónegyed. A tervezési helyszínen lévő épület Lestyán Ernő Ybl-díjas építész alkotása. Lestyán a volt Erőterv tervezőjeként specialistája volt ennek az épülettípusnak. A transzformátorház kora igényeit tükröző volumenű, az akkori elvárásoknak megfelelő kialakítású, ugyanakkor építészetileg kiemelkedő színvonalon megvalósult épület. Több helyen felmerült a védettség kérdése - lássuk be, értetlenséggel övezve -, de teljes joggal. A zsidónegyed városi szövete ezen a helyen megbomlik és a jellemzően körülépített udvaros lakóépületek közül markáns tömegével és szigorú következetességével tűnik ki.
A téglaburkolat a felületek és az arányok szépségét hangsúlyozza. A nyílások elhelyezése tudatos választás volt a Tervező részéről. Van az épületnek és térfoglalásának egyfajta brutalitása és a létrehozás időpontjában felmerülhetett volna a "nem pont így kellene csinálni" alternatívája, de a hatvanas évekre nem a demokratikus alapon való véleményütköztetés volt a legjellemzőbb.
Az eklektikus tömb megannyi problémája mára már pontosan feltárt területe a városépítészeti kutatásoknak, ugyanakkor a megoldások tekintetében a 80-as, 90-es évek súlyos építészeti kudarcai okán ma is nagyfokú a tanácstalanság és a bizonytalanság. A közízlésnek megfelelő építészeti megnyilvánulásokra a gyors devalválódás jellemző, a progresszív kísérletek helyenként többet ártottak a kortárs építészet ügyének, mint amennyit használtak. A kreativitás és a Magyar formatervezés állandó kortárs központjával adós a Főváros, tudomásom szerint ilyen fórum nem létezik.
Ez az épület mára részben funkcióját vesztetté vált, feladatai ellátásához a korábbiakhoz képest csak a belső terek töredékére van szüksége. Ez adja azt a lehetőséget, ami a terv témáját adja. Az épület városépítészeti összefüggései és a választott funkció tökéletes összhangot alkotnak.
A terv:
A diplomaterv a meglévő épületet talált tárgyként kezeli. Annak erényeit és adottságait értékként kezeli. Ez érett gondolkodásra utal, ami különösen kitűnik a külsőhöz való viszonyulás tekintetében. A Tervező az épület Dob utcai térbővületét valódi városi térként kezeli.
A bejárat formálása az épület arányaihoz illeszkedő, nagyvonalú megoldás. A külső és belső közti párbeszédet az ék alakú lépcső-lemez hangsúlyozza. Bátor és nagyvonalú megoldás az üvegfal reflexiós felületét a belsőt a külsőtől elválasztó hártyaként értelmező formálás. Ennek jelentősége a Dob utca Nagykörút felőli megközelítése során domborodik ki a leginkább.
Az üvegfalat keretező elem és a lemez kapcsolata izgalmas és mértéktartó megoldás, ami tudatos tervezés eredménye. Jelzi, de nem hangsúlyozza túl az új identitást. A felirat elhelyezése és észlelhetősége a megnyitás nagyvonalúságához képest átgondolatlannak tűnik, a megközelítést talán leegyszerűsítő módon kezeli.
Az eredeti funkciónak megfelelő térigény mindössze a földszintre korlátozódik. A fölötte lévő terek keretét a külső falak adják, a belső terek karakterét a Tervező által megálmodott közlekedőrendszer adja meg. Ez és a Tervező által ismertetett installációhoz köthető interaktív térképzés-elképzelés telitalálat. Ebbe a térbe új födémeket behúzni vétek lenne.
A közlekedőlemezek formálásával kapcsolatban kérdéses a szerkesztett geometria dinamikája. Azt gondolom, ebben a térbeli keretben a fluid formák, vagy a lendületesebben szerkesztett vonalak irányába való elmozdulást be lehetett volna vállalni, ezzel együtt magában a térképzésben nem találok kivetnivalót. A tervezés következetes és érzékeny alkotóra utal.
A helykihasználásra vonatkozó kérdéseimre megnyugtató választ kaptam. A közlekedés korlátozott volumene azonban kérdéseket vet fel. Egy ilyen kulturális célú középület biztonságos és gazdaságos üzemeltetése mindenképpen mérlegelendő. A kerület kulturális életében egy ilyen komplexum napi szinten résztvevővé válhat. Ennek megfelelően kell biztosítani a használattal kapcsolatos infrastruktúrát. A Tervező által elképzelt tetőszinti szabadtéri kertmozi kiváló ötlet, de ennek a térnek a közönségvonzó hatása is erőteljesebb, mint a kiállító résznek. A működtetéssel kapcsolatos egyéb kiegészítő helységek igényesen lettek megtervezve. A terv grafikai megjelenítése színvonalas, esztétikus és magas színvonalú.
Összegzés:
A terv összességében - a jó témaválasztásnak és a nívós kidolgozásnak köszönhetően - olyan jelentést hordoz, ami a Diplomázó felkészültségét, és belső igényességét egyaránt dicséri.
A tervet elfogadásra javaslom.
Vékony Péter építész
Formatár
tervező: Vízkelety Rita
konzulensek:
építészet: Hild György
tartószerkezet: L. Nagy Zsuzsa
épületszerkezetek: Páricsy Zoltán
épületgépészet: Gyurcsovics Lajos
építéskivitelezés: Szőnyi László
tervezés éve: 2010-2011