Forum :terra nova, a hambachi bánya látogató-központja
Köln közelében, Elsdorf mellett található Németország legnagyobb barnakőszén- és lignitbányája. Dirk Lüderwaldt építész és Dirk Melzer tájépítész nemzetközi pályázaton I. díjat nyert koncepciója alapján készült el a nyers kőtömböt idéző látogatóközpont, amelyet 2012 májusában adtak át. Az épület tölcsérszerű nyílásain keresztül feltárul a külszíni fejtés óriási területe.
A hambachi külszíni fejtés Elsdorf közelében, Köln városától 40 km-re nyugatra található. 300 méteres mélységével és 8500 hektáros kiterjedésével Németország legnagyobb barnakőszén- és lignitbányája, ahol évente mintegy 40 millió tonna energiahordozót termelnek ki.
A Forum :terra nova a külszíni fejtési zóna jövőbeli északi határán található, az épület a bánya látogatóközpontjaként és kiállítótereként működik, valamint kávézóként és rendezvényhelyszínként is szolgál a környező közösségek számára. A látogatóknak a ház azt az üzenetet közvetíti, hogy a barnaszén-bányászat nem pusztává tett területeket hagy maga után, hanem a fejtés befejezését a helyszín rekultiválása követi. Az építtető az RWE AG energiakonszern volt, a tervezőt 2009 nyarán nemzetközi pályázaton választották ki, amelyen Dirk Lüderwaldt építész és Dirk Melzer tájépítész koncepciója nyerte az első díjat.
Az építészek skicc-sorozata szerint az első fázisban maga az épület jeleníti meg a terület jövőbeli átalakulását. A bányászat következtében keletkező hatalmas gödröt a harmadik fázisban a természet „hódítja” vissza. A tervezők a látogatóközpontot zöldtetővel képzelték el, az épület körül pedig már most is gondozott gyepfelületek találhatók.
Az épület funkciója a tervezőket a helyszín adottságaihoz való igazodásra késztette: a Forum homlokzatai érdes felületképzésű, színezett látszóbeton felületűek, amelyek a különböző árnyalatok révén a bánya keresztmetszetét idézik a benne fellelhető föld- és szénrétegekkel. A látogatóközponttól nem messze kezdődő, több száz méter mélységű külszíni fejtés valódi áttekintést ad a Föld történetéről, egészen a középidőig, a dinoszauruszok koráig.
A látogatóközpont különleges megjelenése érdekében az építészek különböző színű pigmenteket használtak adalékként a nyersbeton felületek kialakításához, így hét eltérő árnyalatú réteget sikerült létrehozni. A fejtés közbeni, nyers kőzetrétegeket idéző homlokzatok létrehozásához az elkészült betonfelületeket utólag géppel megdolgozták. Az épület belső tere teljesen más hangulatot áraszt: a durva külsővel szemben itt tökéletesen sima, látszóbeton felületek találhatók, amelyeket fa, bőr és üveg berendezések egészítenek ki.
A napfény a sakktábla-mintázatú mennyezet dobozszerű nyílásain jut be a központi, két szint magasságát átfogó átriumba, ahol a földszinten étterem-kávézó található. Az előadó- és kiállítóterek a felső szinten, az átrium két oldalán helyezkednek el, amelyeket az ún. kilátó-folyosó („Fernsichtgang”) köt össze, oldalfalain tölcsérszerű körablakokkal tagolva. A különböző méretű és eltérő magasságban elhelyezkedő nyílásokból jól áttekinthető a külszíni fejtés folyamatosan változó, hatalmas területe is. Ezek az áttörések oldják az egyébként zárt épületkubus megjelenését és az információs központ nyitottságát tükrözik. Az épület főhomlokzatához kilátóterasz csatlakozik.
Az épület metszeti értelemben egy teljesen önálló tömeget képez, amely 14 egymástól függetlenül, hidraulikus módon szabályozható kapcsolaton keresztül terhel az alaptestekre. Ezekre a külszíni fejtési tevékenység során bekövetkező dinamikus hatások felvétele, ellensúlyozása érdekében volt szükség.
Részlet a pályázati jegyzőkönyvből, a zsűri értékeléséből: „A terv egy látszólag egyszerű koncepción, a Föld felszínéből kiemelkedő kőtömbök asszociációján alapul. Ezek a gondolatok következetesen megjelennek a belső térben és az építészeti formálásban is. Az eredmény a helyszínt erőteljesen uraló, súlyos tömeg, amely tárgyszerű megfogalmazásának köszönhetően a jövőbeli tervezett tájban is megállja majd a helyét...”
forrás: Lüderwaldt Architekten
fordította: Garai Péter
