Frankfurt, a Majna menti Chicago

A hagyományos német városok arculatába alapvetően nem tartoznak bele a felhőkarcolók, a világ egyik legfőbb vezető gazdasági hatalmáról nem a toronyházak által kirajzolt üzleti negyedek képe jut eszünkbe. Egyedül Frankfurt az, ahol a belváros sziluettjét jelentősen meghatározzák a toronyházak, más német városokban csak elvétve találunk hasonló építményeket. Bán Dávid írása.

A második világháború előtt Hitler egy teljesen új Németország képét szerette volna megalkotni és az általa megterveztetett Germániaval egy tiszta városképet vizionált. Olyat, amiben nagy szerep jutott volna a monumentalitásnak, azonban ezt nem hagyományos felhőkarcolókban képzelték el. A világháború után romokban heverő országban megindult újjáépítésben sem tervezték, hogy a nagyvárosok új irányba fejlődjenek, azokat a magas építmények határozzák meg. Mindez részben gazdasági okokból adódott így, részben pedig azért, mert ahol lehetett, törekedtek a városok korábbi arculatához, tömegéhez, szerkezetéhez közelítő rekonstrukcióra. Az 1960-as évektől megindult gazdasági fellendülés és új építészeti szemlélet következtében azonban egyes nagyvárosokban mégis megjelent néhány toronyház, de ezek csak elszórva, pontszerűen valósultak meg és szerepük is inkább szimbolikus, mint gazdasági volt.

A kettészakadt ország mindkét része saját gazdasági erejét kívánta bizonyítani. A kapitalista és a szocialista területek egyaránt igyekeztek a másik országrész tudtára adni, hogy az ő modelljük sikeresebb, eredményesebb, amelynek látványos bizonyítékai a nagyszabású, szimbolikus építkezések. Az 1960-as évekre mindkét ország már új, modern városközpontokban gondolkozott, olyanokban, amelyekben kiemelt szerep jutott a magasabb épületeknek is. Az NDK-ban az új városrészek egyik legjelentősebb megalkotója Hermann Henselmann volt, aki a háború előtt még a Bauhaus iskolájában is részt vett. Elképzelései nyomán alakult ki többek között a berlini Alexanderplatz több meghatározó épülete, így az NDK és a kommunizmus erejét szimbolizáló TV-torony máig markáns, 368 méter tömbje. Ugyanakkor az ő nevéhez fűződik a szocialista realizmus egyik érintetlenül megmaradt, kiemelkedő darabja, a Karl-Marx-Allé, illetve az azt lezáró két torony. Igaz, hogy ezen munkáját a később már csak az egyszerű modernizmusban alkotó Henselmann idővel korai elhajlásnak tekintette, majdhogynem megtagadta. A szocialista NDK vezetése látván a főleg az évtized végén, az 1970-es évek elején megindult új építészeti elképzeléseket Frankfurtban, az ország területére is több, állami megrendelésű toronyházat terveztetett, amely munkában jelentős szerepe volt Henselmann-nak is. Lipcse és Jéna központjába például egy-egy egyetemi toronyházat épített, mindkettő jelentősen meghatározza a városképet. Berlinben a Roland Korn, Heinz Scharlipp és Hans-Erich Bogatzky tervezte 42 emeletes Interhotel szálloda (ma Radisson Park Inn) egészítette ki a TV-torony dominanciáját az Alexanderplatzon, ami mellett szinte eltörpül a nyugat-berlini városközpont szimbólumának számító Europa Center 21 emeletes tömbje, amelyet Willy Brandt avatott fel 1965-ben.

A mai Berlinben azonban, ha magasabb tömbök épültek is, a néhány más európai metropoliszra jellemző felhőkarcoló építési láz mégis elmaradt. Indokolják ezt a kellő befektetők hiányával, vagy a korábbi két oldalt elválasztó fal területén és környékén még ma is nagy területen rendelkezésre álló telekállománnyal, valamint azzal is, hogy Berlin városvezetése nem kezdeményezte a felfelé irányuló terjeszkedést. Pár évvel ezelőtt a város lakói, az újraegyesítés óta szinte állandó vitatémát jelentő, kommunista örökségű nagy lakó- és irodatömbök megóvása mellett döntöttek, így a keleti oldal városközpontját nem bontják el, ezzel elmarad a helyére tervezett felhőkarcolónegyed fejlesztése. Az Alexanderplatzon azonban zöld utat kapott két új toronyház építése, amelyből az egyik Frank Gehry kicsavart tömbje lenne.

A korábbi NSZK-ban sem vált meghatározó városképi elemmé a felhőkarcoló. Ugyan az 1970-es évek első felétől néhány város, így leginkább Köln, majd – többek közözött – Bonn és München sziluettjébe már benyúlik egy-egy ilyen épület, de ezek rendszerint a városközpontoktól távolabbra kerültek. Egyedüli kivétel a pénzügyi központként újjáéledő Frankfurt volt. Mára a Majna parti város vált azon kevés európai metropoliszok egyikévé, ahol magára a belső városmagra jellemző a toronyházas építkezés. Németország 15 db legalább 150 méteres felhőkarcolójából 14 található a frankfurti üzleti negyedben. Frankfurt városa a második világháborúban nagyon jelentős károkat szenvedett, a szövetséges erők bombázásai szinte teljesen elpusztították. Később csak néhány, a háború előtti városképet meghatározó épületet építettek újjá, mentettek meg, így sokáig a belváros nagyobb területe kihalt maradt. Az 1970-es évek elején a városvezetés a modernizálás mellett döntött és megépültek az első magas- és toronyházak. Elsőként a Westend Gate közel 160 méteres tömbjét adták át, ami akkoriban az NSZK legmagasabb épülete volt. Az évtized közepére már kilenc 110 méternél magasabb épület határozta meg a város sziluettjét, amire ezáltal idővel ráragadt a (Majnára és Manhattanre utaló) „Mainhattan” elvnevezés, de hívják Chicago am Main-nak is. 1984 és 1993 között zajlott a második nagy toronyház építési hullám, ekkor épült meg – többek között – a városképet azóta is meghatározó Messeturm 256 méteres tömbje, amely közel egy évtizedig Európa legmagasabb épülete volt.

Pár évvel később újabb építési hullám kezdődött meg, amelynek legkiemelkedőbb darabja a Norman Foster tervezte 56 emeletes, 259 méter magas Commerzbank torony, amelyik a Messeturmtól átvette európai vezető helyezését (pár évre rá a moszkvai Triumph Palace vette át a stafétát). Ma már több mint 40 darab 100 méternél magasabb felhőkarcoló szökik Frankfurt ege felé és több tucat toronyház áll építés alatt. Nemrég készült ez az osztrák Coop Himmelb(l)au tervezte Európai Központi Bank székháza, köré pedig egy új üzleti negyed épült, amely leginkább az Euro-zóna pénzügyi központja lett. A nagy-britanniai Brexit népszavazás eredménye után számos spekuláció kezdődött, s ekkor több pénzügyi szervezet és intézmény döntött úgy, hogy elhagyja Londont, amelynek következtében Frankfurt lehetőségei még inkább felértékelődtek. A pénzügyi központ szerepének megerősödése várhatóan egy újabb felhőkarcoló építési hullámot generál a Majna menti német nagyvárosban, amelynek pénzügyi negyedében már így is igen magasra szöktek a telekárak.

A frankfurti vásárváros, a Messe Frankfurt szomszédságában 2013-ban elkészült a Skyline Plaza bevásárlóközpont köré új kereskedelmi-, szórakoztató- és lakónegyed épül több toronyházzal, így a 2016-ban megalapozott, 172 méteres lakótömbbel. Az ezredforduló környékén több német nagyvárosban is felmerült egy-egy újabb toronyház, vagy komolyabb, tematikus épületegyüttes létrehozása. Kiemelkedő lett a bonni postapalota 41 emeletes épülete, vagy a düsseldorfi, Rajna-parti médinegyed a volt kikötő területén. Köln és München is újabb felhőkarcolókat épít, de mégsem valószínű, hogy Németországban még egy, a Frankfurtihoz hasonló, egybefüggő toronyházas negyed a közeli jövőben kialakuljon.   

Bán Dávid