Fürdőhely a Szapáry kastélykertben

"A kastélykertből indul a fürdőbe vezető út, amely teraszos törésével visz minket le a fürdő bejáratáig, ahol már csak szórt fények szűrődnek be, mivel a föld alatt vagyunk. Megszűnik a látható tér, csak a víz hangjára kezdünk el figyelni, kinyitjuk a kaput, belépünk a tóban lévő fürdőbe, amelynek folyosóit, vizeit és fényeit minden ember másként érzékel önmaga akkori állapota szerint."
Varga Anikó diplomaterve, MOME 2006

2005 ősz

A helyszín a Vas megyei Bük község szélén fekvő Szapáry kastély kertje. Ekkor és itt kaptuk meg a féléves tervezési feladatot, amely szerint terveznünk kellett egy fürdőt a kastély területére. A barokk kastélyt birtokló kisasszonyoknak köszönhetően nem barokk kertet, hanem sok-sok virágos rétből és azokat körülölelő facsoportokból parkot teremtettek a kastély köré.

Ebben a félévben szerettem volna a kerttel is foglalkozni és beleszőni a tervezésembe, azonban a kiadott paraméterek ekkor ezt nem tették lehetővé. Így egy föld alatti, 33x33 m alapterületű, 12 m mély épületet terveztem, ahol a lejutó fény, a benne mozgó víz és a medencék egymásra gyakorolt térhatásaival kísérleteztem. 

A diplomafélévben folytattam a kísérletezést. Tényleges folytatásról nem beszélhetünk, hiszen a tervezési terület határai jelentősen nőttek az eddigiekhez képest. Az eredeti kastélykert ma még beépíthető területei adták meg a paramétereket. Sok időt töltöttem a kertben, és próbáltam mindazok dolgokra választ kapni, amelyek azidáig még nem derültek ki.

Különösen szép feladat a vízzel foglalkozni és megismerni, megfigyelni és kísérletezni vele. Hirtelen kiléptem egy épület falai közül, és ott volt a természet a maga lenyűgöző architektonikájával. Bármennyire is ismertem a kertet és a rendszerét, mégis nehéz volt hozzá szervesen kapcsolódni. 

A Szapáry kastély telekhatárai jelentősen lecsökkentek a századok folyamán, ezeket a területeket a község lakóházai foglalták el. Így a megmaradó területek és az angol kert igencsak furcsa állapotba került. Három részre osztanám a területet:

• a megmaradt kastélykert
• zárványterület: a kastélykert, a körbevevő házak és a majorsági épület között kialakult hatalmas sík terület
• a telek széle, amelyen áll egy majorsági épület

A területen több kút jelenlétére utaló jelekre lettem figyelmes, amelyeket a kastély területének elhanyagolt állapota miatt ma igen nehéz megtalálni. A terület nemcsak a talajvízben, hanem termálvízben is bővelkedik, ezt a Bük határain kívül kialakult „fürdőparadicsom” is bizonyítja.

Nehéz volt elindulni, kezdetben csak képek sokasága volt a fejemben a tájról és a vízről. Konzulensem, Dévényi Tamás segített kilépni ebből a perspektívából. Arra kért, tervezzem meg a fürdőt víz nélkül. Kezdetben zavarba is jöttem egy ilyen kéréstől, de később megértettem: miközben azt gondoltam, hogy magával a vízzel foglalkozom, addig csak annak a környezetével foglalkoztam. Egy rendszerre volt szükségem, amiben a víz sokféleképpen élhető át az ember számára, egy olyan épületre, ami nem nyomja el azt, amit a víz szeretne mesélni nekünk, magáról. Egy állandó feszültség vagy kontraszt kell, ahol az adottságok még érthetőbbé válnak, és ezáltal fejeződnek ki. 

A „víznélküliség” előidézett bennem pár asszociációt: egy kiszáradt meder képét és egy gátat, amit az ember épített, irányítva ezzel a vizet. Az állandó kontraszt pedig a két hőmérsékletű víz, a hideg talajvíz és a forró termál víz kapcsolatából születne meg.

A választ a víz felszín alatti hálózata, annak alaprajzi és metszeti rajzolata adta meg. A hidrológiai térkép megmutatja, hogy a felszín alatt a víz milyen utakat, járatokat alakít ki magának. A térkép rendszerének elvét „vettem át” az alaprajzban és a metszetben is. Az alaprajzi rajzolat nemcsak a vízzel kapcsolatos forma, hanem a természetben számos esetben, pl. a levél ereiben, a fák gyökereiben vagy egy villámban is hasonló rajzolatot képez. 

A kertet összefonva a rátalált rendszerrel már magától értetődően adta ki a végső alaprajzot. Amint már említettem a terület „hármas” felosztásának következtében mindhárom részben ugyanaz a rendszer más és más módon jön a felszínre:

1. a kastélykert mederrendszere: a kastély kertjét meghagytam változatlanságában. A meder hol szélesebb és mélyebb, hol keskenyebb és kevésbé mély.

2. a zárványterület gátrendszere: képzeljünk el egy tavat, amely filozófiailag olyan, mint egy nagy kút, körben fákkal és ezt körülölelő sétánnyal. Van egy hasíték a hosszanti tengelyén. Ha keresztmetszetben vizsgálnánk, a fal másik oldalán a hideg vizű tó fekszik. A járható rámpa –3 m-től akár –12 m mélységig is lemehet, a járatszélesség is folyamatosan változik.

3. a „majorsági” terület mederrendszere: egy raszteres alaprajzú, gyümölcsfákkal telepített kert, amelybe megérkezünk a fürdőzésből. A meder itt sokkal alacsonyabb, mint a kastélykertben.

A tervezés alatt, mint egy kísérletezésnél általában számos modell született, amelyek segítettek megérteni, és előrelépni a folyamatban. Természetesen ezek a modellek csak akkor lépnek ki a gondolataimból és válnak érthetővé mások számára, amikor az arányok, az ember és a modell arányai kifejeződnek. Erre a diplomavédésem közeledtével a legjobb megoldásnak egy animációs filmet tartottam, ahol a modellekben téri esetek tisztázódnak, amikor megtöltöm a modelleket „emberekkel”. 

Hol a víz felszíneinek plasztikáját figyeltem, hol metszetben vizsgáltam a víz és az ember járatait ebben a szisztémában.

A bejárhatóság keringési iránya
A kastélykertből indul a fürdőbe vezető út, amely teraszos törésével visz minket le a fürdő bejáratáig, ahol már csak szórt fények szűrődnek be, mivel a föld alatt vagyunk. Megszűnik a látható tér, csak a víz hangjára kezdünk el figyelni, kinyitjuk a kaput, belépünk a tóban lévő fürdőbe, amelynek folyosóit, vizeit és fényeit minden ember másként érzékel önmaga akkori állapota szerint. A fürdőzés után kilépve a kijáró kapun egy gyümölcsöskertbe érkezünk. A majorsági épületben öltözhet át és mosakodhat meg a látogató, és sétálhat vissza a tóparton keresztül a kastélyba. És a kör bezárult. 

A termálvíz útjairól: A rengeteg folyosóban való eltévedésekre is a víz adja meg a választ, a kastélykertből és a gyümölcskertből indul a termál víz, ez a fürdőn keresztül folyik, a be- és kivezető folyosókon, ami biztonságot nyújt a benne közlekedőnek. A két meleg víz a termálvizes fürdő legnagyobb medencéjében ömlik egybe. Úgy képzeljük el, mint egy „kis tavat a nagy tóban”.

Az egész épület „csontváza” vasbeton.

A falak felületeiről: kezdetben durvára vakolt felületek tapinthatóak a falakon, amelyek a vége felé finom tapintású felületekké válnak. A beton felülete hol mintákkal gazdagodik, a zsalutáblák felületén elhelyezett formák segítségével.

Varga Anikó diplomaterve
MOME
2006

Varga Anikó a diplomázás óta több díjat is elnyert munkájával:

• Árkay díj  I. helyezett
• MAOE díj I. helyezett
• Archipix pályázat (Sanghai)

Diplomaterv, MOME 2006
Konzulens: Dévényi Tamás