Gábor Eszter és Bán Ferenc MOLNÁR FARKAS díjas
A díjat a legutóbbi díjazottak egyike, Dévényi Tamás adta át az N&n Galériában
molnár farkas díj
•az építészetért•
alapította az N&n galéria 2004-ben
Az 5 éves N&n Galériában június 21-én, szerdán Molnár Farkas születésének napján ünnepélyesen átadták a 2006. évi MOLNÁR FARKAS díjakat.
Díjazottak
Gábor Eszter művészettörténész és
Bán Ferenc építész.
A díj névadójának leánya, Molnár Éva távollétében a díjat Dévényi Tamás, a legutóbbi díjazottak egyike adta át Gábor Eszternek — Bán Ferenc sajnos nem tudott részt venni az átadáson.
Molnár Farkas életművét Janáky István méltatta az ünnepségen, melynek házigazdája Nagy Bálint volt, a Galéria "mindenese".
Az N&n galéria 2004. június 21-én — a névadó születésnapján —, adta ki első alkalommal a díjat.
A díjat évente egy alkalommal ítélik oda az építészet területén végzett kimagasló teljesítményért. A díjazott nem csak építész lehet, hanem bárki, aki a feltételnek megfelel: író, szerkesztő, kiadó, teoretikus, oktató, fejlesztő, kutató, kivitelező, befektető, hatóság, aki valami jelentőset hozzátett, hozzátesz a magyar építészet fejlődéséhez. a tanácsadó testület és a kurátorok tehetnek egy vagy több javaslatot a díjazandó személyre, csoportra vagy intézményre.
A díj Molnár Farkas „vörös kocka" /1923/ házának terve alapján készült Megyik János mű.
Eszter
A Művészettörténeti Értesítő 1981/4-es számában jelent meg Gábor Eszter tanulmánya Molnár Farkas kockaházairól. Az első kép a vörös kockaház makettje és alaprajza.
A tanulmány nyomon követi azt a folyamatot, ahogy 12 év alatt a kockaház tervéből egy megvalósult épület, dr. Heidegger Ernő balatoni nyaralója lett. A szerző érzékenyen, de egzakt tudományossággal mutatja be, hogy a konstruktivizmus elvont esztétikai értékei helyébe hogyan lépett a funkcionalizmus, az utópiát hogyan váltotta fel a gyakorlat.
Gábor Eszter volt az első művészettörténész, aki tudományos igénnyel foglalkozott a modern magyar építészettel, azon belül a CIAM magyar csoportjával. Erről írta egyetemi szakdolgozatát, ami több mint 10 év után jelent meg könyv alakban.
Bár változatlanul foglalkozik a 20. századi építészet történetével (ő írta a Magyar Művészet 2002-ben megjelent összefoglaló kötetében az egyik idevonatkozó fejezetet), Németh Lajos felkérésére az 1970-es évek végén a késő-historizmus építészetével és épülettípusaival kezdett foglalkozni. Ezen a területen is járatlan úton indult el. Az általa írt első nagy összefoglalás a művészettörténeti kézikönyvben jelent meg 1981-ben. Ezt számos kisebb és nagyobb tanulmány követte (így pl. az Epreskertrő), majd egy revelációként ható kiállítás és annak katalógusa: Schickedanz Albertről (Szépművészeti Múzeum, 1996). A katalógusban közölt tanulmányáért az MTA Művészettörténeti Bizottsága a szakma legjelentősebb elismerésével, az Opus Mirabile-díjjal tüntette ki.
A kiállítás szakmai és közönségsikere arra ösztönözte a múzeum akkori vezetését, hogy őt kérje meg a 2000-es év reprezentatív kiállításának megrendezésére, melynek témája az Országház volt. Gábor Eszter ezt a feladatot is a tőle megszokott magas szinten teljesítette.
Ekkor azonban már évek óta foglalkozott kedvenc témájával az Andrássy úti villanegyed kutatásával. Úgy tűnik, hogy ez a téma különösen illik a személyiségéhez, mert kitűnően bontakozhat ki benne a rá jellemző komplex szemlélet. Ez a kutatás egyszerre építés-, építészet- és társadalomtörténet. Magában foglalja a telektörténettől kezdve a szüntelenül változó villatulajdonosok családi-és társadalmi kapcsolatainak elemzéséig mindazt a szerteágazó vonatkozásrendszert, amely az építészetnek feltétele és formálója is egyben. Bármelyik írását olvassuk is, azonnal nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy az ő felfogásában a művészettörténet-írás történeti stúdium, amely a művészet – és ezen belül az építészet — alkotásait kiterjedt társadalmi tabló keretében helyezi el.
A közelmúltban jelent meg a Városligeti fasor telkeinek és épületeinek 1800-1873 közti történetét összefoglaló, a szó szoros értelmében lenyűgöző tanulmánya, amely kutatói alkatának minden erényét felvonultatja: az alapos levéltári munkát, az egzakt épület leírásokat, a témára vonatkozó széles történelmi és irodalmi ismereteket, eligazodását a kor-és családtörténet bonyolult viszonyaiban, de mindenekelőtt azt a józanságot és finom, kicsit ironikus felülnézetet, amely megóvja a kutatót az elfogultságtól, attól, hogy a számára kedves téma a fellegekbe ragadja, és irreális állításokhoz vezesse.
„Először gondolkozni, azután írni!" — így hangzik Gábor Eszter figyelmeztető szava, és ezt jó lesz szem előtt tartanunk.
Bán Ferenc
építész
Tokaj, 1940. szeptember 17.
Tanulmányok: 1959—1964 BME Építészmérnöki Kar, 1972-1974 MÉSZ Mesteriskolája.
1966-tól Nyíregyházán a Nyírterv tervező építésze, főépítésze 1990-ig.
1990-től az A STUDIO ´90-ben, saját tervező cégében dolgozik munkatársaival.
Nemzetközi és hazai tervpályázatokon nyert díjakat és megvételeket. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Címzetes egyetemi tanár. az Építész Mesteriskola tiszteletbeli tanára.
Díjak, elismerések: DLA (Doctor of Liberal Arts), Ybl Miklós-díj (1986), Kossuth-díj (1994), Pro Architectura díj (1997), Prima Primissima díj (2004)
Fontosabb művei Nyíregyházán, Mátészalkán, Tiszavasváriban, Tokajban és Nyírbátorban épültek meg.
Molnár Farkas /Pécs, 1897. 06. 21. – Budapest, 1945. 01. 12./
1945 Lotz Károly utcai lakásukat ért bombatalálatban megsebesül és pár nappal késõbb sérüléseibe belehal.
1939 a Mérnöki Kamara visszaveszi tagjai sorába. A „nemzeti radikális" Országépítés című lap szerkesztőbizottságának tagja, a lappal közösen kidolgozza egy kísérleti szövetkezeti falu tervét.
1938 a Mérnöki Kamara 1932-es kiállítása miatt ismét eljárást indít ellene és kizárja. Részt vesz a CIAM 1938-as kelet-európai kongresszusán, majd hazatérése után feloszlatja a csoportot. Kivándorlási tervek foglalkoztatják, írásban keresi meg az Egyesült Államokba emigrált Gropiust. Gropius a Mérnöki Kamaránál tiltakozik Molnár kizárása ellen. A Szentföld-templom elsõ terveit ekkor készíti el, tanulmányútra Palesztínába utazik.
1937 megszervezi a CIAM kelet-európai csoportját. A párizsi kongresszusra kollégáival javaslatokat készítenek Magyarország mezõgazdasági területeinek ujjászervezésére.
1936 visszaveszik a Mérnöki Kamarába. Júniusban kiállít a Pécsi Képzõmûvészek és Mûbarátok kiállításán. Svájcba utazik ahol Breuer Marcellel találkozik.
1935 a Budapesti Nemzetközi Vásárra a Vállalkozók Lapja és a Tér és Forma pavilonjait tervezi.
1934 Gropius amerikai kivándorlása elõtt felkeresi Lotz Károly utcai lakásában.
1933 Pécsen kiállításon mutatja be munkáit, a megjelenõ katalógus elõszavát Moholy-Nagy László írja. A milánói triennálén Lejtõ úti házával elsõ díjat nyer.
1932 Az új építésért címmel a CIAM magyar csoportjának bemutatóját szervezi a Tamás Galériában, majd Ház, város, társadalom címmel rendeznek kiállítást. Az anyag egy részét elkobozzák, bírósági eljárás indul ellene, egy hónapi fogházra ítélik. A Mérnöki Kamara kizárja soraiból.
1931 önálló tervezõirodát nyit. Részt vesz a magyar CIAM Kolház-tervének megalkotásában.
1930 a KÚT kiállításán saját lakásának terveit mutatja be. A Mérnöki Kamara felveszi tagjai közé.
1929 Gropius meghívja a CIAM frankfurti kongresszusára, hazatérve többekkel együtt megalakítják a magyar csoportot.
1927 a 6×6-os lakóház terve, baloldali lapok munkatársa /Új Föld, 100%/. A 100% borítójának tervezõje.
1926 megalkotja a Vasbetonvázas lakóház tervét.
1926 a Bauhausbücher sorozat elsõ kötetének borítóját tervezi. Új építés címmel kiállítást rendez weimari terveibõl.
1924 a Bauhaus építészeti és belsõépítészeti tervezéssel foglalkozó osztályának tagja lesz. Megalkotja az U-színház tervét.
1923 a Bauhaus elsõ kiállítását szervezi, amelyen Vörös kockaházának tervét is kiállítja.
1922 megszervezi és meghirdeti a KURI-mozgalmat.
1921 a Bauhaus tagja lesz /tanárai: Johannes Itten, Kandinszkij, Theo van Doesburg, Oskar Schlemmer/.
1920 a Megfagyott muzsikus szerkesztõje, baloldali nézetei miatt kizárják az egyetemrõl.
1917-tõl a József Nádor Műszaki Egyetemen tanul.
1915-17 beiratkozik a Képzõművészeti Fõiskola festõ szakára.
