Emberek/Portré

Galina Balasova – Az első űrépítész

2021.03.08. 08:21

Galina Balasova pályája több szempontból is bámulatos. Első építészként vehetett részt a szovjet űrprogramban, és meghonosíthatta az építészeti szemléletet egy olyan területen, ahol korábban nem volt jellemző: az űrhajótervezésben. Továbbá első nőként tudott érvényesülni az űrverseny által teremtett, férfiak uralta világban. Nők az építészetben című sorozatunk részeként, és természetesen a nemzetközi nőnap alkalmából ismerkedjünk meg az első űrépítésszel!

Galina Andrejevna Balasova (Галина Андреевна Балашова) 1931-ben született Kolomnában, tanulmányait a Moszkvai Építészeti Intézetben végezte. Építészi karrierjét 1955-ben kezdte a szovjet repülőgépipar jelentős központjában, Kujbisevben, a mai Szamarában. Első munkája még nem kötődött az űrrepüléshez: feladata a polgári épületeken fellelhető, dekadensnek bélyegzett stukkók és szobrászati díszek eltávolítása volt. (Az életmű ezen kevésbé szimpatikus mozzanata sajnos bevett gyakorlat volt a kommunista országokban, mely sok historizáló épület megrongálásával járt, de ez egy másik cikk témája lehetne.) 1956-ban egy lépéssel közelebb került a szovjet űrprogramhoz, megkezdte munkáját a repülés és rakétatechnika területén működő Kísérleti Tervezőirodánál, az OKB-nál.

Feladata az első néhány évben főleg emlékművek és zöldövezetek tervezéséből, illetve renoválási munkák koordinálásából állt, mígnem felfigyelt rá az űrverseny kiemelkedő alakja, Szergej Pavlovics Koroljov (Сергей Павлович Королёв) rakétatervező mérnök, aki 1963-ban áthelyeztette az OKB űrrepülőgépeket tervező osztályára. Ebben az időszakban az űrrepülők egyre hosszabbá váltak, így egyre több tér állt a kozmonauták rendelkezésére, ám a mérnökök képtelenek voltak ezeket kényelmessé, élhetővé tenni. Koroljovnak tehát szüksége volt egy építészre, és a munkára Balasovát választotta, aki a szovjet tudósokra jellemző kísérletezési kedvvel és kreativitással oldotta meg a feladatot.

Első munkájaként a Szojúz (Союз, vagyis Szövetség) lakótereit alakíthatta ki. Az űrhajóban a mai napig két egységben tartózkodhatnak a kozmonauták: az orbitális kabinban és a visszatérő kabinban. Az orbitális kabin az űrrepülőgép elején található, itt tartózkodik a személyzet a Föld körüli pályán való keringés idején. Itt dolgoznak és pihennek a kozmonauták, továbbá itt található az étkező és az illemhely is. Ebben a kabinban van az összes olyan berendezés, mely nem szükséges a Földre való visszatéréshez, ám külön életfenntartó rendszerrel rendelkezik. Ez utóbbi elemeit Balasova bravúrosan a heverőre emlékeztető bútordarabokba rejtette, míg a kabin szemközti oldalán elhelyezkedő, szekrényszerű egységben kapott helyet az elektromos berendezés. A visszatérő kabin – mint neve is mutatja – az indítás és a visszatérés során tölt be fontos szerepet. Ebben az űrhajó középső részén elhelyezkedő egységben találhatók az űrhajó vezérlőrendszerei. Az előbb ismertetett terek kialakítása során Balasovának nem csak a kényelem és a funkcionalitás egyensúlyára kellett figyelnie.

A különböző színek pszichológiai hatása is foglalkoztatta, és a világon elsőként dolgozott ki megoldást a gravitáció hiányából adódó problémákra. A kozmonauták számára ugyanis zérógravitációs környezetben rendkívül nehéz a tájékozódás a kabinon belül, nem mindig egyértelmű, merre van a „fent" és a „lent". Ezért Balasova a padlót sötét, a mennyezetet és a falakat pedig világos színekkel látta el, hogy a földi élethez szokott személyzet könnyebben viselje az új környezetet. A két kabin világítását és bútorzatát is Balasova tervezte, így a visszatérő kabinban található jellegzetes kagyló alakú üléseket, vagy az orbitális kabinban található könyvespolcot, íróasztalt, és egyéb bútorokat is.

Balasova munkamódszere építészeti szempontból hagyományosnak tekinthető, csak a végeredmény nem az. Saját bevallása szerint először minden alkalommal vázlatokat készített, majd ezek alapján festette meg a rá jellemző színes akvarelleket. (A vízfestmény szó ne zavarjon meg minket, a tervek igen akkurátusak és részletesek voltak.) Először mindig kétdimenziós verzióban alkotta meg a belső tereket, majd miután felettesei elfogadták a terveket, háromdimenziós, perspektivikus ábrázolással is elkészítette azokat. A tervek második és harmadik verziója alapján aztán a modellgyár dolgozói elkészítették az űrrepülőgép különböző moduljainak makettjét, melyek az építés során a tervek mellett mintául szolgáltak.  (A makettek természetesen fémből, és nem fából voltak, mint egy épület esetén lettek voltak.)

1964-től Balasova a szigorúan titkos szovjet Holdprogramban töltött be fontos szerepet – ekkor a programot már az OKB utódja, az RKK Enyergija vezette – ahol ugyanúgy űrrepülőgép-belsőket tervezett, mint korábban. A programnak azonban 1969-ben vége szakadt, amikor az Amerikai Egyesült Államok előbb tudta végrehajtani a Holdra szállást, mint a Szovjetunió. A Szovjetunió innentől kezdve hosszú távú repülésekre és űrállomás-programjára koncentrált – az előbbi eredménye a Buran (Буран, vagyis Hóvihar) űrrepülőgép, mely az amerikai űrsiklók mintájára készült, illetve a Szaljut- és a MIR-űrállomások –, melynek Balasova továbbra is fontos résztvevője maradt.

A legszélesebb körben ismert munkája az 1975-ös Apollo-Szojúz-program logója, mely számos helyen megjelent. Kitűzők, bélyegek, sőt, még csokoládés dobozok dísze is lett, ám a szovjet szerzői jogi szabályok miatt nem kaphatta meg érte a nyilvánosság elismerését. 1991-ig dolgozott az űrprogramban, majd visszavonult. A Szovjetunió összeomlásával a titoktartási kötelezettségének is vége szakadt, így ma már ismerhetjük korábban szigorú titokként őrzött életművét.

Balasova elsőként honosította meg a design szemléletet egy korábban mérnökök és tudósok által uralt területen. Hatása igen jelentős, nem csak az orosz űrprogramon, hanem még az 1998-ban tizenhat ország részvételével létrehozott Nemzetközi Űrállomás belső terein is érződik. Saját bevallása szerint soha nem akart az űrbe menni, annak ellenére, hogy három évtizeden keresztül az űrutazással foglakozott. „Szeretem a munkámat, mert a harmónia és az arányok mindig is izgattak, de az Űr soha nem érdekelt annyira, mint az építészet."

Paár Eszter Szilvia

 

Az építésznőkkel kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.

 

Forrás:

Philipp Meuser: Galina Balashova: Architect of the Soviet Space Programme. DOM Publishers, Berlin, 2015.

Lucas Collado Sanchis: Arquitectura Espacial. Vivir fuera de la Tierra. Universidad Politecnica de Valéncia, 2020.

vice.com, kvadratinterwoven.com