Gehry-től Koolhaas-ig: divatirányzatok az építészetben

Az építészek jellegzetes öltözködése alapján (fekete garbó, fekete öltöny, fekete kerek Corbusier-szemüveg) nem hinnénk, hogy érdekli őket a divat. Pedig imádják a trendeket. Ha végignézzük a legújabb épületeket, mintha divatlapot lapozgatnánk.
Mit viselnek idén a legtrendibb épületek? — Tom Dyckhoff cikke a The Times február 23-ai számából

Az építészek jellegzetes öltözködése alapján (fekete garbó, fekete öltöny, fekete kerek Corbusier-szemüveg) nem hinnénk, hogy érdekli őket a divat. Pedig imádják a trendeket. Ha végignézzük a legújabb épületeket, mintha divatlapot lapozgatnánk. A sorrend ez: először bizonyos építészek (pl. Rem Koolhaas vagy Herzog & de Meuron) új stílussal jelennek meg, majd a következő pillanatban azt látjuk, hogy az ország minden egyes építésze azt másolja az építészeti magazinokból, és teleszórja vele a főutcákat. Ami egyik pillanatban még eredeti ötlet volt, másnapra szokványossá válik. Öt éve minden épület háromszög alakú volt, a londoni uborka óta minden íves. Amióta Rafael Vinoly a londoni üzleti negyedben felépítette ”adóvevőjét”, minden felhőkarcoló valamilyen elektronikai eszközre hasonlít.

A divat évszázadokon keresztül alsórendűbb volt, mint az építészet. Vastag kötetekben írták le a klasszikus építészeti stílusok megváltoztathatatlan törvényeit. Az újdonság és az eredetiség egymástól elváló fogalom volt. Aztán jött a modernizmus, ami a stílus és a szerkezet szétválasztásával végérvényesen átírta a szabályokat: a belső vasbeton és acél tartószerkezeteknek köszönhetően a homlokzatok tartószerkezeti funkciója megszűnt, így szabadon kezelhetővé váltak.

Az épületek csontvázát így ma már bármibe fel lehet öltöztetni. Az áprilisban a londoni Somerset House-ban nyíló ”Bőr és csont: a divat és az építészet párhuzama” című kiállítás 46 divattervező és építész munkáján át mutatja majd be a két művészeti ág közti analógiát. Manapság egyre nagyobb igény van a feltűnő épületekre, és a CAD tervezés gyorsaságának, valamint az építési technológiák fejlődésének köszönhetően (gondoljunk csak a ruhaszerűen felcsíptethető épületburkolatokra!) elegendő, ha az építészek egyszerűen csak követik a trendeket. Adolf Loos elve, hogy ”egy jól működő társadalomban a feltűnő dolgok udvariatlanságnak számítanak” már rég nem érdekel senkit. Ugyanis ha nem tervezünk feltűnőt, nem kapjuk meg a tervezési díjat. Ezért állítottuk össze, hogy a 2008-as évben az épületek mit vehetnek fel, és mit nem.

 

 

NAGYON TRENDI

Fémek
Ezt a trendet viszonylag lassan kapták fel: Gehry titánium-burkolatú bilbaói Guggenheim múzeuma 1997-ben, míg Libeskind cinkborítású berlini Zsidó Múzeuma 1999-ben nyílt meg. Mára tele a világ hasonló épületekkel. Ahhoz, hogy trendik legyünk, feltétlenül használjunk Corten acélt. A konzervatívok biztosan nem fogják érteni, miért is jó a rozsdás acéllemez, de magyarázzuk meg, hogy ez a trend nem az eleganciáról, hanem Richard Serra monumentális anti-monumentalitásáról szól, amelyet megspékeltünk a nyugati világ posztindusztriális hanyatlására való utalásokkal. Ettől majd biztosan elhallgatnak.

A kevésbé vonalasak és a lepusztult környékeken lakók vegyék elő ehelyett a fémhálót - olcsó, könnyű hozzájutni és strapabíró. Világítsuk meg hátulról, és fátyolszerű hatást érünk el. Ironikus építészek rézzel és arannyal is kísérletezhetnek, de a legtrendibbek mindenképp próbálják ki a perforált acélt. Eddig egyedül Thomas Heatherwick használt BacoFoil-t (gyűrt acélt) az Aberystwyth művészeti központnál: várjuk ki a végét, és csak utána kezdjük másolni.

Akik hordják: a New York-i New Museum of Contemporary Art (SANAA), a londoni Young Vic (Haworth Tompkins), a liverpooli Bling Bling Building (CZWG) és a plymouthi Theatre Royal.

Kristályok
Az ívek és az elegancia már kiment a divatból. A szorongásos, terrorista fenyegetésekkel teli időkben tervezzünk kellemetlen épületeket. Itt van például Rem Koolhaas anti-ikonikus portói Casa da Musica épülete és a kínai tévéközpontja Pekingben. Tekintsünk ezekre úgy, mint az egyik furcsa arcú szupermodellre: érdekességük éppen szokatlanságukban rejlik. Ezek az épületek szándékosan esetlenek, és sokszor egy ötvenes években készült másodvonalbeli film űrhajójára emlékeztetnek. Mindenképpen aszimmetrikusak! Mintha egy kétéves rakta volna össze őket az építőkockáiból. Felejtsük el a Libeskind-féle szálkákat és szilánkokat - tavalyi divat.

Akik hordják: a San Francisco-i De Young Museum és a londoni Tate Modern bővítése (Herzog & de Meuron), a New York-i New Museum of Contemporary Art - ismét (SANAA), a londoni Trinity irodaházak (Foreign Office Architects), és a leedsi Lumiere Tower (Ian Simpson).

A természetes vonal
Ha nem akarunk futurisztikusak lenni, vegyük nyugodtan elő a régimódi anyagokat. Dolgozzunk anyagokat bemutató ősrégi könyvekből. Minél furcsább és misztikusabb anyagot használunk (lásd gyékény vagy vakolat), annál trendibbek vagyunk. Legyen lehetőleg organikus, hagyományos és autentikus, és legjobb, ha kézzel megdolgozott. A legfontosabb szabály azonban az, hogy kifejezetten progresszív formával párosítsuk: Hadid-ívekkel, kristályalakzatokkal, vagy épp blokkszerűen modern formákkal.
Akik hordják: Peter Zumthor, a lassú építészeti mozgalom patrónusának épületei, lásd a legutóbbit, a kölni Kolumba Museumot. Angliában bármi, amit a Caruso St John iroda (Museum of Childhood, London, vagy a Brick House) vagy a Sergison Bates tervezett. Figyelemreméltó a készülő Great George Street is (Alison Brooks Architects).

 

 

ÉPP MEGY KI A DIVATBÓL

Nu-rave
Ahogy mondtam, mostanában a textúra és a vizuális mélység a lényeg, nem pedig az élénk, neonszerű színek, amelyek túlontúl ikonikus és erőltetett hatást keltenek. Ha csak jelzőszínekként használjuk őket, vagy ha könnyen átfesthetők, akkor még éppen megengedhetők. Sajnos ez a divat mostanában egyre elterjedtebb a hatalmas cégközpontok, valamint az új iskolák és kórházak esetében - legjobb tehát, ha jó minőségű napszemüveget vásárolunk.
Akik hordják: a manchesteri Civil Justice Centre (Denton Corker Marshall) és a londoni Westminster City Academy (AHMM).

FELEJTSÜK EL, MÁR NEM TRENDI

Az ék és a lépcsőzés
Olcsó módszer a magassági előírások kijátszására. Lényege: ha épületünk teteje a szomszéd ház tetején túl kezdődik és onnan ékszerűen tör az égbe, akkor nem fogunk rálátni. A lépcsőzés is hasonló: több, egymástól eltérő magasságú épületrészt teszünk egymás mellé. Sokan azt hiszik - egyébként helytelenül -, hogy elegánsabb sziluettet eredményez. Mivel Nagy-Britanniában mostanában nagyon divatba jöttek és elfogadottá váltak a felhőkarcolók, ezek a módszerek okafogyottá váltak. Az ékszerű kivételek: a sajtreszelő-szerű Leadenhall Building (Rogers Stirk, Harbour & Partners) és a U2 dublini Britain Quay épület (Foster & Partners).
Akik hordják: a Manchestert uraló Urbis és No1 Deansgate (Ian Simpson). A lépcsőzés groteszk példája a londoni St George's Wharf (Broadway Malyan).

Csak 60 éven felülieknek
A polikarbonát burkolat akkor volt népszerű, amikor a Herzog & de Meuron iroda megkapta a Stirling Prize-t a Laban Centre-ért.
Faburkolatot pedig (főképpen vörösfenyőt és cédrust) csak a fenti ”A természetes vonal” címszó alatt leírtak szerint alkalmazzunk.

Felejtsük el
A pillangótetőt; a hengeres tornyokat; az íves, egy csúcsban végződő tetőket; az összes vitorlára, szárnyra vagy hullámra emlékeztető motívumot; a nagy üvegfelületeket, kivéve, ha mintával nyomottak (lásd a ”Következő évad” címszót lentebb), vagy ha átlátszatlanok (pl. David Chipperfield hamarosan megépülő Turner Contemporary Gallery épületét Margate-ben).

A KÖVETKEZŐ ÉVAD

Nagyméretű minták
A minták hamarosan divatba jönnek, főleg ha szembetűnőek. Bármi szóba jöhet, a virágminták, a geometrikus motívumok, vagy éppen a kerámiamozaik. Ez a stílus még az olyan egymástól távol álló építészeket is összehozza, mint Peter Zumthor, vagy az avantgárd Foreign Office Architects. De legyünk óvatosak: könnyű átesni a ló másik oldalára. A nyugati építészek az Egyesült Arab Emirátusokban mostanában szívesen alkalmazzák az arabeszkeket és az iszlám rácsmotívumokat. A stílus egyik előfutára ismét a Herzog & de Meuron iroda volt nyomott betonfelületeivel (Eberswalde Polytechnic) és növényi motívumokkal díszített alumíniumlemezeivel (Walker Art Gallery, Minneapolis). A Caruso St John által tervezett V&A Museum of Childhood és a Foreign Office Architects készülőben levő greenwich-i Ravensbourne College épülete is jó példa.

Tom Dyckhoff cikke a The Times február 23-i számából

szemlézte Plótár Fatime