Goldberger Textilmúzeum hallgatói belsőépítészeti ötletpályázat – megosztott II. díj, Varga Panna, Sághegyi Éva
A Goldberger Textilmúzeum hallgatói belsőépítészeti ötletpályázat megosztott II. díját Varga Panna és Sághegyi Éva vehette át. Tervük az egy korszakban épült részeket egy-egy egységként kezeli, eszerint alakították ki a funkciók helyét. Céljuk az volt, hogy a múzeumot minél látogatottabbá tegyék.
Térrendezés
A múzeum bejárása után rengeteg inspirációt kaptunk az összetett terekből és a kiállított anyagból. A koncepció kidolgozásánál elsősorban a terek struktúráját szerettük volna tisztázni. Az épület mai állapota több hozzáépítés folyamán alakult ki, ezért az épület kronológiáját vizsgáltuk. Az egy korszakban épült részeket egy-egy egységként kezeltük, eszerint kerestük a funkciók helyét.
Fontos volt még számunkra, hogy megnézzük, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a múzeumot minél látogatottabbá tegyük. Először is a fiatal korosztályt céloznánk meg. Úgy gondoljuk, a múzeum akár késő esti órákban is nyitva tarthatna, pl. egy-egy egyetemi hallgató bemutathatná féléves vagy diploma munkáját. Akár az egyetem partnereként, kialakulhatna itt egy a diákok számára fontos megjelenési pont. Így a kiírásban megjelölt funkciókat bővítettük egy időszakos kiállítási térrel.
Az esti nyitva tartás gondolata és az épület akadálymentességének megvalósítása határozta meg az épület funkcionális elosztását. Az esti nyitva tartásban a kávézó, az időszakos kiállítótér, a bejárati rész (recepció) és a mosdók üzemelnének, ennek okán áthelyeztük a főbejáratot. A bejárattal szemben úgy alakítottuk ki a recepciót és a kávézót, hogy elegendő hely maradjon egy akadálymentes rámpa kialakításához. A recepciót és a kávézót egy különleges falelemmel választottuk el, így a recepció több természetes fényt kap. A falelemet egy régi Goldberger szövet mintája alapján vágtuk ki. Anyagában fehér, fényes felületű, mely nem hivalkodik, mégis meghatározó eleme lehet a múzeumnak.
Az épület legizgalmasabb pontja számunkra a részben üvegtetővel fedett, beépített udvari rész. Ez lehetne az épület központja, itt helyeztük el a múzeum kávézóját és a múzeum boltját, és a kávézó köré szerveztük a kiállítótereket. A régi bejárat terét az udvar felé lezártuk, így ezt is belső térként tudtuk használni. Erre azért volt szükség, mert a gyerekek számára kialakított 30 fős múzeumpedagógiai foglalkoztató helyiséget szerettük volna elkülöníteni, amire a legalkalmasabbnak a jelenlegi bejárattól jobbra található épületrészt találtuk.
A terek rendezése érdekében kivettünk minden olyan falat, ami pótlásként vagy kényszerből lett elhelyezve, a múzeum átláthatósága érdekében pedig faláttöréseket alkalmaztunk. A tartófalakhoz igyekeztünk minél kevésbé hozzá nyúlni, a kiállítási tereket nem akartuk megtörni. A mosdókat úgy kellett elhelyeznünk, hogy az esti és a nappali nyitva tartást is kiszolgálja, közel legyen a kávézóhoz és akadálymentesen megközelíthető legyen. Így a „két korszak” határát kijelölő, közel 3 méteres falba rejtettük el a férfi, női és az akadálymentes mosdót.
Belső világ, bútorok
Mivel a terek mind más kort tükröznek, ezért olyan belsőépítészeti és arculati megoldásokat kerestünk, melyek megmutatják a különbségeket, ugyanakkor megteremtik a múzeum egységes belső világát. Olyan tereket akartunk kialakítani, amelyek minden kiállítási anyaghoz igazodni tudnak. Legyenek egyszerűek, modernek és a figyelmet a kiállítási munkákra irányítsák.
A falakat fehérre festettük, de az egyes termek közötti falnyílásokat mélypirosra terveztük, kihasználva a régi vastag falak kínálta lehetőséget, amivel szerettük volna kijelölni a közlekedési útvonalat. A falakra egyszerű, könnyen értelmezhető feliratokat tettünk, melyek segítenek az eligazodásban és vezetik a látogatót. A padlóra sötétszürke linóleumburkolatot terveztünk, a bútoroknál egyszerű, letisztult vonalvezetést alkalmaztunk. Több ponton helyeztünk el kifeszített textilekre (pl.: lenvászonra) nyomtatott képeket, melyek a Goldberger-gyár életképeit ábrázolják.
Varga Panna, Sághegyi Éva
