Graffitizés vésővel és kalapáccsal – A portugál Alexandre Farto street-artja
A kortárs művészet egyik új irányzata vagy szándékos rongálás? Alexandre Farto kalapáccsal, fúróval és csákánnyal készített nagyvárosi alkotásaiban kettősség vibrál: megragadó látványuk mellett közelebbről szemlélve a hordozó falfelület textúrájának felfejtett rétegei is láthatóvá válnak.
A grafittik meggyőződéses üldözői Alexandre Farto művei láttán most aztán okkal csattanhatnak fel: Ez már valóban falrongálás! Többen persze street-artnak, fordított graffitinek vagy homlokzatdíszítésnek tekintik falportréit. Munkáit követve az épületszobrászat és a képzőművészet határterületére - vagy inkább lebontásra váró grundjára - tévedhetünk.
A 23 éves Farto a portugáliai Seixal külvárosában nőtt fel. Vhils művésznéven 13 éves kora óta graffitizik. Mint sok más fiatal, pályafutását ő is vonatok és pályaudvarok elhagyott falainak összekenésével kezdte. Azóta is járja a világ nagyvárosait, munkái fellelhetőek Európa-szerte, főleg Portugáliában és Olaszországban. Jó néhány metropoliszban, Moszkvában, Londonban, New Yorkban is felbukkannak távolról felismerhető, jellegzetes alkotásai. Egy idő óta ugyanis a festékflakont légkalapácsra és csákányra cserélte fel - a falba karcolja, kaparja, üti, vési képeit. Némelyik akkora, hogy egy négyemeletes épület egész homlokzatát befedi. Mások apró, rejtőzködő szellemképek.
Megragadó műveiben mindig ugyanaz az ellenmondás feszül: most akkor rombol, elvesz valamit az épület-anyagából, vagy inkább díszítik azt? Mindenesetre Farto új dimenziót nyitott a kétdimenziós graffitik világban. Ezzel a régi freskókészítő mesteremberek munkáját idézi meg. Portré-sorozatának a többértelmű Felszín kaparása címet adta. Ami távolról festménynek látszik, arról közelről kiderül, hogy komolyabb áldozatokkal járt az épület felületén. Farto először ráfesti a képet a házfalra, majd - amikor a többi graffitis dolga végeztével tovább állna - kalapáccsal, fúróval vagy akár puszta kézzel esik neki a vakolatnak, betonborításnak.
A plakátszerű, kéttónusú, világos-sötét kompozíciót úgy éri el, hogy az arc fényes felületeinek meghagyja a világos vakolatot, ahol meg árnyékokra van szükség, ott láthatóvá teszi a fal téglaszerkezetét. Amúgy is szereti a fizikai munka látható eredményeit, a levert nyersanyagot szívesen hagyja a fal előtt a földön - ez elsősorban belső terekben, galériákban hatásos. Reality, azaz valóság, olvasható egy kiállítás fehér falán mélyített betűkkel. A törmelék a galéria hajópadlóján ottmaradt, mert az alkotás bizony kosszal és verejtékkel jár.
„Igen, ez a rombolás művészete és ebben is van kreatív erő. – vallja Farto – hiszek abban, hogy ilyen a városi élet művészi megmunkálásának radikális formája. Magával ragadó játék ez, ahol a teremtésben a véletlen is szerepet kap. Én ezt félig-meddig régészeti munkának fogom fel. Az a célom, hogy feltárjam, mi rejlik a dolgok felszíne alatt. A rétegek egyre durvább lefejtésével foglalkozom, ehhez a legkülönbözőbb eszközöket veszem igénybe: rézkarc-savat, fehérítőt, pneumatikus fúrót... Az embernek kérdéseket kell feltenni, keresni szüntelenül ”
Városi környeztünk annyira szűk és túlépített, hogy művészi kontextusban talán ez az egyik megfelelő válasz a civilizáció és a technológia fejlődésére. Hiszen minden új réteg eltávolításával mélyebben lévő, idősebb rétegek tárulhatnak fel. Dolgok, amelyeket a fejlődés során elfelejtettünk. Ezek közül sok minden fontos, legalábbis érdekes lehet. „Az elveszett emlékek is azt alkotják, amik ma vagyunk.” - mondja a művész.
Mint a graffitiknél általában, a képzőművészeti alkotás ideiglenessége ebben az esetben is megkerülhetetlen szempont. Mindig ezeket a málladozó falakat fogják először lebontani egy ingatlanfejlesztés során. Fartót ez egyáltalán nem zavarja: - Ezzel igazolom, hogy a dolgok valóban mulandóak. - állítja. Bár leginkább falportréiről ismert, Farto sok más technikával dolgozik. Ugyanúgy érdeklik az egymásra ragasztott köztéri plakátok lefejthető rétegei, vagy a városi utcák vibráló világát átültető hagyományos festői- és grafikai megoldások is.
Nemes András
