Design/Formatervezés
Gunther Zsolt: A jelen utópiája
2006.01.04. 10:16
Team 10 kiállítás és kapcsolódó vitaest a NAI-ban.
Hogyan kezeljük a növekvő számú autók és a tömeges lakásépítés problémáját úgy, hogy az emberi léptéket ne veszítsük szem elől?
Team 10 kiállítás és kapcsolódó vitaest a NAI-ban
Hogyan kezeljük a növekvő számú autók és a tömeges lakásépítés problémáját úgy, hogy az emberi léptéket ne veszítsük szem elöl? Ez a kérdés foglalkoztatta elsősorban a Team 10 építészeti csoportját 1953 és 1981 között.
Jaap Bakema, Aldo van Eyck, Georges Candilis, Alison és Peter Smithson a CIAM IX. kongresszusán azt a feladatot kapták, hogy készítsék elő a soron következő kongresszust. Innen ered a Team 10 elnevezés. A csoporthoz többek között csatlakozott még Giancarlo da Carlo, Ralph Erskine és Shadrach Woods.
A kiállítás a rotterdami Netherlands Architecture Institute (NAI) nagy kiállítótermében kapott helyet. Az installáció négy hosszanti, törtvonalban futó faltest és a rá merőleges irányú, meanderszerű bejárási útvonal egymásrahatásával alakult ki. A felépített tér sokban hasonlít Alison és Peter Smithson Robin Hood Garden beépítésére. A faltestek mindkét oldalán találhatók tablók, melyek főleg a terveket, az épületeket, valamint a találkozók közötti eseményeket dokumentálják. A faltestek belseje a találkozók hangulatát és főbb kijelentéseit idézi fel multimédiális formában.
A kiállítás 2006. január 8-ig látogatható.
A kiállítás 2006. január 8-ig látogatható.
December 15-én a kiállítás kísérőrendezvényeként vitára került sor, melynek vezérfonala a Team 10 mentális öröksége volt – „Learning from Team 10“. A vita résztvevői: Stefania Manna Olaszországból, Veronika Valk Észtországból és jómagam Magyarország képviseletében. A meghívás szándékosan különböző kulturális hátterű építészeknek szólt, akik különféle módon értelmezik a Team 10 tevékenységét. Olaszország csupán egy személy, Giancarlo da Carlo révén volt érintett, de ő a szervezet egyik motorjának számított. Magyarországról mint a szocialista blokk egyik mintaállamából Polónyi Károly vett részt a találkozók egy részén, míg az akkori Szovjetunióba betagozott Észtország teljesen kimaradt belőle.
A csoportosulás ma is időszerű témái közé tartozik az építészek társadalmi felelőssége, az adathalmaz építészeti formaként való megjelenítése, és a hálózatépítés- és kezelés. A vitát megelőzte három rövid előadás: minden építész 15 perces előadásban ismertette néhány tervét és a kérdéskörhöz fűződő gondolatait. Stefania Manna (ian+ építésziroda) a HiCat (Hyper Catalunya) projekten belül saját részük ismertetésére szorítkozott. Az Actar Arquitectura (Barcelona) vezetésével Katalónia egészére több építészcsoport bevonásával – többek között Eduardo Arroyo, MVRDV – komplex regionális tervet készítettek, mely a közlekedés, turizmus, sport stb. mai kihívásaira építészeti eszközökkel keresett választ. Az analízisekből adódó területi definíciók, az ún. adattáj illeszkedett a CIAM hálózatos tervbemutatásának merevségét kritizáló, ennél rugalmasabb mátrixrendszert alkalmazó Team 10 módszeréhez, ennek továbbfejlesztett változataként is értelmezhetően. Az adathalmaz (datascape) kreatív és intuitív alkalmazása nem volt idegen a Team 10 tagjainak munkamódszerétől sem. Az egyre összetettebb folyamatok azóta a technológiák fejlődésével komplexitásuk ellenére is könnyebben ábrázolhatókká váltak.
A terv készítése során a próba-szerencse elve (trial and error) egyre inkább elkerülhetetlennek tűnik. Ez azt a problémát is magában rejti, hogy nagy léptékben nagyobb hibákat követünk el. A sportról Stefania Manna az állította, hogy a sport mint spontán tevékenység egy strukturált tevékenységgé alakult át. Az építészetet pedig egyre inkább polgári beavatkozásként képzeli el.
Veronika Valk az önmagát szervező hálózatról szólt, amely a free flow, a szabad áramlás törvényszerűségeit követi. A hálózat hatékonysága a személy-személy közötti kommunikáción múlik elsősorban. A hálózat építése, használata entrópiát eredményez, amely egyenlő az energia szétszóródásával.
A hálózat archetípusai közé sorolta az erdőt, a halászhálót, az idegrendszert és az adatátvitelt. Úgy látja, hogy a különféle hálózatok átfedik egymást – a csomópontokat maga az ember képezi. A hálózat hatékonysága éppen ezért az emberen múlik. A hálózatban elveszőnek tűnő energia mederben tartására a játszó kisgyerek példáját hozta fel, aki minden idegszálával a játékra koncentrál. Itt különbséget tett az angol game és play szavak között, ahol a game a célirányos játszást, a play pedig a céltalan, önfeledt játszadozást jelenti. A felnőttekre vonatkoztatva a játékosan - látszólagosan cél nélkül - végzett munka nem tűnik tehernek.
Az én előadásom a Team 10 társadalmi szerepvállalásának mai kritikai továbbgondolására koncentrált. A Team 10 idevonatkozó témái érintették a jóléti állam megkérdőjelezését, a participációt és a fogyasztói társadalom kérdéseit. A digitális nemzedék színrelépésével a társadalomban a szegények és a gazdagok között nemcsak a gazdasági olló, hanem az ún. tudásolló is szétnyílt. A szegényebb rétegeknek esélyük sincs bekapcsolódni a dinamikusan fejlődő tudástársadalomba - szélsőséges példa erre a monori cigánytelepülés. A várospolitika gyengülésének és a befektetők igénytelen viselkedésének eredménye a VII. kerületben (Belső-Erzsébetváros) a morfológiától idegen beépítési mód megjelenése és erőltetése. A játék sokszereplős, a civil egyesületek (főleg az óvás!) megjelenésével a legrosszabb pillanatnyilag elkerülhető. Ebben a helyzetben az építész társadalmi szerepe meglehetősen korlátozott. A nagy lépték ellehetetlenülésével felértékelődik a kis lépték szerepe. A tömeges lakásépítés lezárultával több figyelem irányulhat a társadalom kisebbségben lévő csoportjaira (pl. romák, mozgássérültek, szellemi fogyatékosok, egyedül élők). A Team 10 öröksége az érzékenység és a felelősségtudat tekintetében itt tapogatható le leginkább.
Az előadásokat követő vita a fiatal építész helyzetének meghatározása körül forgott. A vitát Jaap Jan Berg vezette, aki többek között a Collage Europe című kiállítás kurátora volt 2003-ban. A vita során kikristályosodott, hogy a Team 10 által nyújtott megoldások nem másolhatók, viszont a módszer, a szociális érzékenység mindenképpen követhető.
A terv készítése során a próba-szerencse elve (trial and error) egyre inkább elkerülhetetlennek tűnik. Ez azt a problémát is magában rejti, hogy nagy léptékben nagyobb hibákat követünk el. A sportról Stefania Manna az állította, hogy a sport mint spontán tevékenység egy strukturált tevékenységgé alakult át. Az építészetet pedig egyre inkább polgári beavatkozásként képzeli el.
Veronika Valk az önmagát szervező hálózatról szólt, amely a free flow, a szabad áramlás törvényszerűségeit követi. A hálózat hatékonysága a személy-személy közötti kommunikáción múlik elsősorban. A hálózat építése, használata entrópiát eredményez, amely egyenlő az energia szétszóródásával.
A hálózat archetípusai közé sorolta az erdőt, a halászhálót, az idegrendszert és az adatátvitelt. Úgy látja, hogy a különféle hálózatok átfedik egymást – a csomópontokat maga az ember képezi. A hálózat hatékonysága éppen ezért az emberen múlik. A hálózatban elveszőnek tűnő energia mederben tartására a játszó kisgyerek példáját hozta fel, aki minden idegszálával a játékra koncentrál. Itt különbséget tett az angol game és play szavak között, ahol a game a célirányos játszást, a play pedig a céltalan, önfeledt játszadozást jelenti. A felnőttekre vonatkoztatva a játékosan - látszólagosan cél nélkül - végzett munka nem tűnik tehernek.
Az én előadásom a Team 10 társadalmi szerepvállalásának mai kritikai továbbgondolására koncentrált. A Team 10 idevonatkozó témái érintették a jóléti állam megkérdőjelezését, a participációt és a fogyasztói társadalom kérdéseit. A digitális nemzedék színrelépésével a társadalomban a szegények és a gazdagok között nemcsak a gazdasági olló, hanem az ún. tudásolló is szétnyílt. A szegényebb rétegeknek esélyük sincs bekapcsolódni a dinamikusan fejlődő tudástársadalomba - szélsőséges példa erre a monori cigánytelepülés. A várospolitika gyengülésének és a befektetők igénytelen viselkedésének eredménye a VII. kerületben (Belső-Erzsébetváros) a morfológiától idegen beépítési mód megjelenése és erőltetése. A játék sokszereplős, a civil egyesületek (főleg az óvás!) megjelenésével a legrosszabb pillanatnyilag elkerülhető. Ebben a helyzetben az építész társadalmi szerepe meglehetősen korlátozott. A nagy lépték ellehetetlenülésével felértékelődik a kis lépték szerepe. A tömeges lakásépítés lezárultával több figyelem irányulhat a társadalom kisebbségben lévő csoportjaira (pl. romák, mozgássérültek, szellemi fogyatékosok, egyedül élők). A Team 10 öröksége az érzékenység és a felelősségtudat tekintetében itt tapogatható le leginkább.
Az előadásokat követő vita a fiatal építész helyzetének meghatározása körül forgott. A vitát Jaap Jan Berg vezette, aki többek között a Collage Europe című kiállítás kurátora volt 2003-ban. A vita során kikristályosodott, hogy a Team 10 által nyújtott megoldások nem másolhatók, viszont a módszer, a szociális érzékenység mindenképpen követhető.
Mi volt a vita során megfogalmazott tanulság? Európai tendencia, hogy a nagybefektetők térnyerése, a városok gyengülő szerepe új építészeti stratégiát követel. Az építész egyik lehetséges magatartásmódja ebben a környezetben az aktivista szerep felvállalása, ennek szellemében ellen kell állnia az építészetet a megtérülési mutatókra leegyszerűsítő befektetői logikának. Mi, építészek ne csak az építész fejével próbáljunk gondolkodni, hanem próbáljunk meg civilként is alternatív megoldásokat keresni. Az építész felelőssége ezzel párhuzamosan a kisebb léptékű feladatok sokszínű kezelésében nyilvánulhat meg. Másik tanulság, hogy a hálózatok szerepe felértékelődött, a kommunikáció könnyebbé vált, de ez nem tudja helyettesíteni a személyes találkozásokat. A Team 10 munkamódszere (laza kapcsolatok, majdnem családias együttlét heves vitákkal fűszerezve, a tervekre, munkára koncentráló találkozók) módszertanában ma is követendő példa.
A vitát követően egy szűkebb körű yea! (young european architects) találkozóra került sor.
szerző: Gunther Zsolt (szöveg+kép)
www.3h.hu
A vitát követően egy szűkebb körű yea! (young european architects) találkozóra került sor.
szerző: Gunther Zsolt (szöveg+kép)
www.3h.hu
