Gyermek művészeti múzeum és műhely, Kecskemét

...a téma elsősorban két okból volt érdekes számomra. Egyrészt a társművészetekkel szemben egyfajta tisztaságot jelképez ...nem pillanatnyi irányelveken vagy hatásokon, hanem természetességen és intuíción alapul. Másodsorban kecskemétiként magam is tapasztalhattam ennek jelentőségét. Mai napig eleven emlékként élnek bennem a Szórakaténusz alkotó hétvégéi...
Gutai Mátyás Hauszmann-díjas diplomaterve, 2008

1. a tervezési feladat ismertetése
Gyermekek alkotásaiból számos kiállítást szerveznek folyamatosan szerte a nagyvilágban. Ezek a munkák nem csupán a művészet, hanem gyermekpedagógia és gyermekgyógyászat területeit is egyszerre érintik. Ennek ellenére mindössze öt olyan múzeum van a világban, amely ezt a témát kizárólagosan vállalja fel: kettő az Egyesült Államokban (mindkettő New York Államban) és további három Európában működik, Oszlóban, Prágában és Athénben.

Maga a téma személyes indíttatásból elsősorban két okból volt érdekes számomra. Egyrészt a társművészetekkel szemben egyfajta tisztaságot jelképez és testesít meg, amely nem pillanatnyi irányelveken vagy hatásokon, hanem természetességen és intuíción alapul. Ez olyan alkotó energiákat szabadít fel, amit fiatal építészhallgatóként rendkívül izgalmasnak és tanulságosnak találtam. Másodsorban kecskemétiként magam is tapasztalhattam ennek jelentőségét. Mai napig eleven emlékként élnek bennem a Szórakaténusz alkotó hétvégéi, ahol gyermekként magam is alkothattam a Játszóház „óriás tornya” alatt; vagy Bruncsák András festőművész későbbi kiállítása gyermekek alkotásaiból, amelyek Szabadiskolájában születtek.

A Pedagogia Sub Rosa közhasznú egyesület is már évek óta foglalkozik gyermekek oktatásával. A társaság pedagógiai elvei két pilléren nyugszanak. Az első Comenius Pampaedia című munkája. A protestáns lelkész Sárospatakon írt neveléselméleti összefoglalója a Rákócziaknak készül, nagyvonalú és progresszív terveit azonban a történelem viharai hiúsítják meg, elméleti munkássága azonban mind a mai napig meghatározó. A második pillér Maria Montessori mukássága, amely egy teljesen új alapokon nyugvó oktatási módszert alakított ki. A fel-fedezés élményének jelentősége, az egyéni tapasztalatokra építkezés oktatási rendszerük alapvető eleme,, így hatással volt az építészeti koncepcióra is, egyben izgalmas kihívást is jelentett számomra, hiszen egy ismert funkciót kellett teljesen új elvek mentén átértelmezni.

A társaság az elmúlt években több kiállítást szervezett, rendszeres foglalkozásokat tart általános iskolában, kiegészítő képzésként, emellett nyári táborokat és kiállításokat szervez, pályázatokat ír ki annak érdekében, hogy minél több gyermekhez eljuthasson. Egy új megközelítésű gyakorlatukban festőket és grafikus művészeket hívtak meg gyerekekkel közös munkára, de nem mester és tanítvány, hanem egyenrangú viszonyt teremtve gyermek és művész között. A felvetés nagy tetszést aratott az alkotók és a közönség körében is, így 2007-ben már második kiállítást tarthatták meg a Cifra Palota kiállítótermében.

2. a tervezési folyamat fő állomásai
2. 1. első lépések
Az első feladatok között volt a hely kiválasztása volt meghatározó. A választás során Kecskemét hagyományos építészeti karakterét őrző terület, az ún. Homoki domb kézenfekvő választás volt. Ez a terület a Belváros északi és nyugati részén fekszik. A választás nehézsége volt, hogy a városrész nagy része beépített, szabad terület alig áll rendelkezésre.

A Belváros nyugati oldalán, a Kölcsey utca melletti tömbön egy kis saroktelek a ’60-es évek városfejlesztési programja után maradt üresen. A Főtér nyugati irányú bővítése 1960-ban kezdődött. Az első épület az új tűzoltóság volt. Ezt követték a további középületek sorai: az Erdei Ferenc Művelődési Központ, a Megyei Tanács Székháza, az Alföld és Domus áruházak épületei. A sort 1967-ben az ún. szalagház épülete zárta, a város legnagyobb lakóépületének terveit idősebb Peschka Alfréd építész készítette. A földszint + 8 emeletes épületet további magasházak követték déli irányban. Úgy tűnt, a vályogházak helyén emelkedő óriások térnyerését már semmi sem állíthatja meg.

Nem a szerencsés véletlen műve volt, hogy ez végül nem így alakult. A Kölcsey utca nyugati oldalán fekvő öttelkes tömb része lett annak a láthatatlan határvonalnak, amely a ’60-as évek városfejlesztése, és a ’70-es évek törekvései között húzódik meg napjainkig is. Kerényi József értékmegőrző munkásságának eredményei a Szórakaténusz Játszóház és a volt Bánó-ház, ma Naiv Művészek Múzeuma is, ezek az épületek a szalagház közvetlen szomszédságában, a választott tömb déli oldalán állnak. A nyugati és északi részeket további két középület, Óvoda és Magyar Ilona Általános Iskola foglalja el. A tömb délkeleti sarkában fekvő, utolsó beépítetlen és fákkal határolt telekrészt választotta az Egyesület az új épület számára, ami több szempontból is szerencsésnek bizonyult. A tervezési helyszín így négy, karakterében alapvetően különböző városi szövet találkozásánál fekszik, ez az alaphelyzet a tervezési folyamat egyik kiindulópontját képezte. A másik fontos alapgondolatot a rajzóra tapasztalatai adták.

2.2. rajzóra a gyerekekkel
Az egyesület egyik alapvető filozófiája a gyermek és tanár viszony átértékelése, amely nem alá- és fölérendelt hierarchikus viszonyra, hanem egyenrangú viszonyban biztosított közös munkára törekedik. Ehhez kapcsolódva megpróbáltuk a gyermekeket ezúttal építészeti kérdésekre ösztönözni. A foglalkozás legizgalmasabb tanulsága az iskola rajzos, önálló tervezése volt. A rajzolás közben arra kértem őket, hogy meséljék el részletesen a tervezés folyamatát, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is befolyásoltam volna őket.

A munka közben érdekes megállapítás volt, hogy a gyerekek számára a külső és belső tér szerepe nem hasonlított arra az osztályozási rendszerre, amellyel korábban találkoztam. Nem tettek határozott különbséget külső és belső között, amely nagyon izgalmas volt számomra. Már az első vonalak után arra törekedtem, hogy ezt az izgalmas értéket a koncepcióba átemelhessem úgy, hogy az épület egyben működőképes maradhasson. A funkció követelményei és ez a téri viszony közötti egyensúlyozás volt az a játékosság, amelyet formába szerettem volna önteni.

A kapcsolat a külső és belső között ezért nem a tér hierarchiájában, vagy vizuális élményben van. Nem különbségben, hanem azonosságban. Ez az üresség, amelynek kettőssége teremt kapcsolatot a kettő között.

3. fraktálok
A helyszín az elmúlt négy évtized alatt számos változást ért meg és az a folyamat napjainkban sem ért véget. Kezdetben hagyományos alföldi mezővárosokra jellemző városi szövetet a gyorsforgalmi út szelte ketté, ekkor a forgalom a mai Főtér területén is áthaladt. Később történtek azok a fejlesztések a ’60-as években, amelyek „bontás és építés” jegyében történtek. A ’70-es évek után a Főtér folyamatos terjeszkedése volt jellemző nyugati irányban is.

Ezek a hatások gyökeresen átformálták a környezetet, amely több építészeti karakter és városi szövet metszetét és határvonalát adja. Az épület koncepciója először is ebből fakadt. Ez a határhelyzet és feszültség, amely a hely sajátossága, szükségszerűen egyben az épület tervezését is meg kellett határozza. Ehhez azonban szükség volt egy olyan metódusra, amely lehetőséget teremt a hely sokszínű karakterének megragadására. Maurits C. Escher (1898–1972) munkássága ehhez teremtett alapot. A holland származású grafikus érdeklődése igen hamar a matematikai logikán alapuló térmodellek felé fordult. A háromdimenziós tér, és a síkbeli ábrázolás közötti logikai kapcsolat megteremtésére törekedett. Kiváló példa Körforgás („Cycle”) című munkája, vagy a Hüllők („Reptiles”). Mindkét alkotás közvetlen kapcsolatot terem térbeli és síkbeli elemek között, sőt, feltételezi, hogy transzformáció útján az egyikből át lehet lépni a másikba és fordítva.

M. C. Escher világában tehát a síkbeli ábrázolás nem egyszerűen a tér ábrázolásának egy kompromisszumokkal terhelt ábrázolási módja, hanem egy önálló halmaz, saját törvényszerűségeivel, amely akár a térbeli elemek mellett önálló jelentéssel bír, s ami ennél is fontosabbá a kettő között logikai kapcsolatot kíván teremteni.

A logikai kapcsolathoz a fraktálok logikája tűnt célszerű megoldásnak, hiszen ezeket a matematikai alkalmazásokat már eredetileg is bonyolult formák leírására alkalmazzák, először természeti környezetben található formák matematikai leírására, illetve modellezésére.

A fraktálkészítés egyik legegyszerűbb, analóg módja az ún. klasszikus Cantor halmaz. A szerkesztés három lépésből áll:

• szakasz n részre osztása;
• transzformáció és (n-m) eltávolítása;
• a művelet megismétlése m-mel ad infinitum.

A szerkesztésnek több feltétele van: egyrészt az n halmaznak lehatároltnak kell lennie, vagyis a végtelen egy szeletét kell alapul venni. A halmaz meghatározása tetszőleges, a tervező feladata. Emellett kell egy transzformáció, vagyis egy rendező elv, amely a fraktálépítést a lehetőségek végtelenjéből egy adott, lehatárolt mederbe tereli.

Ez a logika alkalmazható tervezés során is. A transzformáció azonban ebben az esetben két lépésben valósul meg: először a környezet visszaépítése történik, háromdimenziós adatokból kétdimenziós halmazzá. A második lépés, az új épület meghatározása csak ezután történik.

A rendező elv, amit a tervezés során alkalmaztam, a Sierpinski-szőnyegen alapult, amit 1917-ben Waclaw Sierpinski alkotott, és Cantor-féle fraktálépítés egy általánosításának tekinthető. Ellentétben az ún. Cantor-köddel (Cantor-dust), amely a Cantor-fraktál másik általánosítása, ez a modelt térben kifejtve zárt egységet ad, és nem végtelembe irányuló rendszert, mint a Cantor-ködön alapuló Cantor-tér.

A Sierpinski-szőnyek térbeli kifejtése, az ún. Menger-féle fraktális görbe a Cantor-térrel ellentétben négyzeten és kockán alapul. Ez lehetőséget adott arra, hogy a rendező elv, vagyis a térépítés logikája olyan elemekből építkezzen, amely nem mond ellent egy szerkezetépítés szabályszerűségeivel sem.

Az alkalmazott fraktál-modell lehetőséget teremtett arra, hogy a hely környezetében megjelenő különböző építészeti karakterek sokszínűségét meg lehessen ragadni anélkül, hogy ez formai ismétlésékben egyszerűsödjön. Önmagában azonban nem volt elegendő, hiszen az építész személyes döntéseit a szükségesnél jobban korlátozta, ezért egy további modellre is szükség volt, a ház pedig a kettő metszetét adja.

4. Klein Rudolf: kettős üresség modell
Klein Rudolf fejti ki részletesen az „üresség” fogalmának jelentőségét a nyugati és a japán filozófiában, egyben ennek jelentőségét a nyugati és japán építészeti hagyományokban. Nietzsche és Heidegger hatását emeli ki és hasonlítja össze az ún. Kiotói Iskola mestereivel: Kitaro Nishidával, Tanabe Hajimével és Jun Tosakával. Klein ezt a viszonyt használja fel Tadao Ando munkásságának elemzésére, rámutatva azonosságokra és különbségekre is.

Az iskola tervezésére nem az üresség modelljei voltak fontosak a tervezés során, hanem az üresség önmagában, mint az építészeti térhatás és szerkesztés meghatározó eleme. Ando munkásságában a szerkesztés súlypontjai anyagban öltenek testet: az üresség a súlypontok közötti feszültség kifejezője, meditatív szerepet tölt be.

A gyermekekkel való közös tervezés során ugyanakkor meglepődve tapasztaltam, hogy számukra az anyag-üresség, vagy külső-belső feszültségei vagy hierarchiája nem jelentkezik. Másik fontos momentum volt számomra a tér ábrázolásának módja: számomra eddig tér mindig szemlélő és tere viszonyában volt értelmezhető. Hiszen egy rajz megállapításánál az iránypontok, a horizont megállapítása az első lépések közé tartozik. Gyermekeknél ennek nincs különösebb jelentősége, vagyis ha úgy tetszik, képesek voltak a teret szemlélő nélkül, önmagában, vagyis üresen is értelmezni.

A második rendező elv a Sierpinski-szőnyeg mellett ennek megfelelően az a szerkesztési mód, amely a négyzetek (kockák) rendszerét forgatással foglya egybe. A forgatás kizárólag síkban történik, a térbeli dinamikát a kockák különböző mérete adja. A síkbeli forgatás a merev négyzethálót síkbeli súlypontok mentén módosítja, a négyzetek meghosszabbított vonalai ezekben a súlypontokban metsződnek. Ezek a metszéspontok lehetnek „üres” pontok a térben, de a négyzetek sarokpontjai is. Ez a transzformáció az, amely az alaprajzi szerkesztés végleges formáját adja.
A szerkesztés teszi lehetővé azt, hogy a tér „önmagába záruljon” anélkül, hogy ez szó szerinti értelemben megtörténne. Hasonlatos jelenség ez Colin Rowe kettős transzparenciájához: a belső és külső tér kapcsolata nem egyértelmű lehatárolásból, hanem a térélményből következik. „Literális” helyett „phenomenális” zártságot hozva létre.

A Múzeum és Műhely tereit hét kocka fogadja be, ezeket a testeket egy köztes tér, Aula – egyben Kiállítótér – fogja össze. A kockák nem csupán a belső tér alaprajzi szerkesztésének, hanem a ház épületgépészeti és tartószerkezeti rendszerének alapelemei is. Az épület fűtését és hűtését a kocka falait adó, egyedi tervezésű előre gyártott panelekben elhelyezett csövek adják, a természetes szellőzést a kockák és a zárófödém közötti ablakok biztosítják. A kockák falpillérei egyben az épület tartószerkezetét is adják annak érdekében, hogy az Aula egy összefüggő tér lehessen.
A hét kocka, az átlátszó-áttetsző panelok változó transzparenciája egyben lehetővé teszi, hogy az épületben a fényviszonyok folyamatos változása adja az épület belső világának hangsúlyait. A transzparencia három lépcsőben: a teljes átlátszó felületek, a csőpanelek sávjai és a pontpanelek áttetsző felületében jelenik meg.

A kockák belső kialakítása a funkciókhoz igazodik: Filmszoba, Drámaszoba és Könyvtár, Szoborterem, Rajzterem, Zeneszoba és Iroda világa nem csak egy-egy kockát határoz meg, hanem döntő hatással van a természetes megvilágításra is. A 7 kocka egyben 7 különböző belső megvilágítást ad, ami a teljes tér belső ritmusának egyik forrása. A létrehozott belső világ végül egyetlen gesztussal, egy lapostetővel zárul. A felülvilágítók is Sierpinski-szőnyeg alapján jelennek meg, a rendszert itt a kockák térbeli helyzete módosítja, a háló besűrűsödik a kockák fölött, míg a többi részen felritkul, kirajzolva a ház térbeli rendszerét az ötödik homlokzatra.

5. zárszó
Szeretnék ezúton is köszönetet mondani azoknak akik azt a munkát segítették, konzulenseimnak, Balázs Mihály DLA-nak, Dr. Czeglédi Ottónak, Dr. Kontra Jenőnek, Baksayné Foszler Ibolyának és Dr. Armuth Miklósnak, hogy a tervet végig támogatták; egyben barátaimnak, Rajnai Csabának, Irimiás Balázsnak és Tajta Istvánnak a segítséget, mindemellett természetesen édesanyámnak, aki a Pedagogia Sub Rosa élén folyamatosan tanít és dolgozik, s így ami számomra diplomamunka lett, számára hivatás a mai napig.

Gutai Mátyás

Hauszmann-díjas diplomaterv, 2008