Gyermekszínház a Városligetben

Tavasztól őszig sokan és szívesen keresik fel egykor a város határán, ma már annak belsejében fekvő Városligetet. Ezen a területen az utóbbi két évszázad alatt számtalan mutatványos és színház műsora szórakoztatta a város lakóit. A bőséges választékból ez alkalommal egy tiszavirág-életű és hányatott sorsú gyermekszínházba látogatunk, amelynek építésze Buzzi Bódog volt.
Hidvégi Violetta írása

A gyermekszíntársulatok a 17-18. századi mutatványosokból alakultak, amelyekben a felnőtt szerepekben is gyermekek léptek színre és nemcsak a kortársaikat szórakoztatták. Pesten először a Rondellában – a mai Petőfi tér és Régiposta utca sarkán – játszott 1774-ben Berner német gyermektársulata. Kratochwil Ferenc (nevét a korabeli források többféle változatban írták, amelyekből aláírását fogadtam el hitelesnek) tanító és zongoramester 1868 májusában folyamodott Pest város tanácsához egy gyermekszínház felállítására, és kizárólagos működési engedélyre húsz éves időtartamra. „Alig hogy alkotmányunk hajnala ránk virrad, Pest városunk az üdvös intézetek felállitásában a világ nagy városaihoz már is kezd felemelkedni! És ez az, ami engem arra lelkesitett; miképen az eszmét egy oly intézet felállitására megpenditsem, a melyben fővárosunk gyermekei hasznos és erkölcsi szórakozást, ártatlan mulatságot, – lelki élvezetet, észfogékonyságot, s tudományos gyakorlati ismereteket magoknak szerezzenek, s ez a gyermekszinház. Nem hiszem, hogy találkoznék fővárosunkban egy családatya is, a ki ezen intézetet, itt Pesten ép oly szükségesnek, mint hasznosnak be nem látná. A világ nagy városai Páris, London stb., már régóta vannak ily szinházak birtokában és csakis azért, hogy gyermekeinek lelki élvezetet szerezhessenek, őket a hasztalan időtöltéstől s henyéléstől ifjukorukban elszoktassák, s alkalmat nyujtsanak nekik, a különféle természeti tünemények s képek látványai által a sokféle szép s jó gyakorlati ismeretek megszerzésére.” Kratochwil kívánta vállalkozásával ezt a hézagot betölteni magyar, német és francia nyelvű előadásaival.

Üléseznek a bizottságok
Az ügy a tanácsi ügymenetben bizottságról bizottságra járta az engedélyezés hivatali útját. Elsőként a színházi bizottmány fogalmazta meg pártoló véleményét a mellékletként csatolt program alapján, amelynek a mulattatás mellett a hasznos időtöltés és az oktatás is céljai közé tartozott. Az érdemi döntés előtt a tanács kikérte a tanügyi bizottmány véleményét is: „valljon megengedhető é az, hogy akár gyermekek számára szini előadások rendeztessenek, – akár pedig magok gyermekek által színdarabok előadassanak?” A tanügyi bizottmány csak az engedély kizárólagossága ellen emelt szót, egyébként hozzájárult a színház létesítéséhez, elvetette viszont a beadó által kért Széchenyi sétatéri (a mai Szabadság tér déli része) helyszínt. Erre a területre Frey Lajos készítette el egy kisebb befogadóképességű, sátorral fedett, faszerkezetű építmény tervét. Kratochwil ezek után 1869. február közepén a városerdőben 40 négyszögölnyi alkalmas területet kért a tanácstól színháza felállításához. Április közepén a Fővárosi Lapok már híradásban számolt be az építési szándékról: „Gyermekszinházat akar fölállitani Kratochvill Ferenc. Báb, gép- és árnyjátékokat mutogatna benne; természetes vizjátékokat, ködfátyolképeket, természettani mutatványokat, stb. E mutatványokat pedig magyar, német és francia nyelven magyarázások kisérnék. A terv jó, óhajtjuk sikerét.” Az akta eközben újabb bizottmány elé került. A városligeti bizottmány a városligeti nagy bizottmánynak javaslatot tett a színház helyére, a mai Dózsa György úton a Benczúr utca vonalában: „mi e czélra a városligetben a János utcával szemközt levő akácz erdőben egy igen alkalmas helyet tűztünk ki, melyen az építkezés foganatba vétetett is.” Az építkezést Pest város Építő Bizottmánya jóváhagyása alapján a június 26-i tanácsülésen engedélyezték.

 

 

Elkészült és működik a színház
1869. május 30-án a Buzzi Bódog által szignált beadványi tervre a tanács azzal a kikötéssel adta meg az építési engedélyt, hogy ne csak elölről, hanem az épület jobb oldalán is legyen egy bejárat a karzatok könnyebb megközelítése érdekében. A színház előcsarnokába lépve a látogató baloldalon találta a pénztárat, míg jobbról a karzatra vezető lépcsőt. A parkettával burkolt földszinten 9 sorban összesen 115 ülőhely várta a nézőket. A földszint bal oldalának szinte teljes hosszát a mellékhelyiségek foglalták el. A bejárattal szemközt két egymás mögötti téglalap formában a pódium, míg e fölött az emeleten a gépház kapott helyet. A galéria két oldalán 14-14, míg a bejárat fölött 10 páholyt helyezett el az építész, amelyek mögött állóhelyek is voltak. A faszerkezetű épület homlokzata visszafogottan egyszerű, de mégis vendégcsalogató. A bejárat fölött címer, két oldalán kör alakba foglalt csillagdíszek, míg az oromzaton egy szárnyas lovat kantáron tartó ruhátlan emberalak látható.

 

 

Az alig egy év múlva elkészült épületről a Fővárosi Lapok 1870. május 6-i számában számolt be, de a kezdeti lelkesedés már kissé alábbhagyott: „A városligti gyermekszinház (a Kratochvill Ferencé) megnyilt, persze, német társulattal, s igy a magyar gyermekek nem sok hasznát látják, ha csak vegyes előadásokat is nem fognak tartani benne. Ez utóbbi (t. i. gyermek-balett) nem való ily ártatlan szinházba. A fából épült kis szinház a köröndtől balra fekszik, van egy sor páholya és karzata, csipkefüggönye s Lehmann által készitett csinos diszletei.” Abban az időben is többfelé dolgoztak a művészek, így a Nemzeti Színház díszletfestője itt is talált magának feladatot. Egy hét múlva újabb hírrel jelentkezett a lap, miszerint a színházban mégiscsak lesznek magyar nyelvű előadások. Lettek is, de nem sok köszönet volt benne: „A gyermekszinház magyar előadásait nem látogatták elegen. A lapok sürgették – a magyar szülők részvétében bizva – az ily előadásokat, s Kratochwill úr teljesité a kivánságot. Az ohajtott eredmény azonban elmaradt, vagy azért mert, Balogh István „Mátyás diák”-ja sajátlag nem gyermek-darab, vagy mert általában nem igen törödnek azzal, hogy a városligeti gyermekszinházban legyenek-e, vagy sem magyar előadások? Anyi bizonyos, hogy az igazgató ezentúl könnyen mellőzheti egészen a magyar szinjátékot, mert ha a lapok ismét fölszólalnak, e ténynyel felelhet: „Tartottam magyar előadást is, de mi haszna? A magyar gyermekek szülői nem karolták föl.” – számolt be a lap július 21-i számában. A folyamatos tájékoztatásból tudjuk, hogy a gyermekközönség pünkösdkor A gerolsteini nagyhercegnő élvezetében is részesült. Júliusban sem kifejezetten gyermekszemnek való látványosságot tűzött a színház műsorára: „A gyermekszinházban most Ruoppo tarka társulata mutogat ügyes testgyakorlatokat s eleven képeket, melyek közül a Vénus diadala, a fürdő Psyche stb. bizony nem a gyermekvilágnak való látványok.”

 

 

Szerződések a város és a vállalkozók között
Mivel a gazdasági bizottmány a színház felállítását csak három évre engedélyezte, Kratochwil már 1869 októberében, az építkezés idején kérvényezte a tanácsnál „nagyobb szerűbb” épületének 15 éven át való fennmaradását, ugyanakkor felkínálta készülő épületét a városnak. Indokaiban hivatkozott a kitűnő mesterek jól végzett munkájára, az épületet fűthetőségére, palával történt lefedésére, a több mint húsz ezer forintos építési költségre, amelyhez szinte hasonló összegbe kerül majd a megfelelő berendezés kialakítása. Ez esetben a két városligeti bizottmány foglalt állást: „jóllehet fa és téglából épült, a kivitelre, előállítására s hozzá vett jó anyagokra nézve oly szilárd objectumnak mondható.” Kratochwil és Buzzi Bódog társaknak az épület nagyszerűségén, tartósságán túl, annak hiánypótló szórakoztatási tevékenysége miatt is javasolták a hosszabb bérlet idő megadását: „…mert az érintett szinház mintegy 20.000 ft költséggel igen csinosan és jól van felállitva, hogy ez évtizedekig a városliget diszére fog válni, másrészt pedig a szinház maga céljánál fogva az ifjabb nemzedék szellemi és erkölcsi fejlődésének igen nagy előnyére fog szolgálni, s végre igen figyelemre méltó azon körülmény is, miszerint a szinház fenállása által a városligetnek egyik, úgy szólván holt része fog életre vergődni, miután a városliget e vidékét a közönség eddig meg sem figyelte, míg ezután a szinház látogatása által a vidék élénkséget fog nyerni.” Alig négy hónapig tartó működés után – 1870. augusztus 25-én – Kratochwil Ferenc és Pest városa bérleti szerződést kötött a színházépületre és környékére, valamint a felszerelésekre, kivéve a hangszereket, ruhákat, könyveket és egy kisebb szertárt. A szerződés visszamenőleg 1869. május 1-jétől tizenkét évre, vagyis 1881. április 30-ig terjedő időszakra vonatkozott. A város tulajdonába átment színházat Kratochwil évi egy arany bérleti díjjal váltotta meg. A bérlőt terhelte a színház tűzkár elleni biztosítása, az épület folyamatos karbantartása, valamint évente három jótékony előadás is; az árvaházaknak és egy kijelölendő kisdedóvó intézetnek. Kötelességei sorába tartozott a helyiségeket és környezetét is tisztán tartani, „ottani ültetvényeket s facsoportozatokat ápoltatni, nem különben az egészség és illedelem követelményeinek megfelelő pissoirokat és privéteket az épület mellett felállítani s azokat folytonosan tisztán tartani.” A színház körüli növényzetben esett kárért, bárki okozta is azt, Kratochwil felelt. A sok kötelességért cserébe ígéretet is kapott; a bérleti időn belül a város nem engedélyez másnak ezen a területen gyermekszínházat. Közben azonban Kratochwil Ferenc, aki nem rendelkezett elég tőkével az építkezéshez, megállapodott vállalkozó társával, Buzzi Bódoggal a színház üzemeltetési jogának átruházásról. Két nappal a Kratochwillal kötött szerződés után a tanács most már az építésszel állt bérleti jogviszonyban: „mivel nevezett Buzzi Bódog úr, mint a városban jó hírnévnek örvendő építészi vállalkozó, személye előre láthatólag elegendő garantiát látszik nyujtani, hogy az általa átvállalandó szerződési kötelezettségeknek megfelelend.”

 

 

Költözik a színház
Bő másfél év múlva 1872. március 11-én Buzzi a tanácshoz fordult a színház ügyében. Kérvényében felidézte a három évvel korábbi általános ipari virágzást, amikor is engedélyt nyert a tanácstól a Városligetben, városi telken egy gyermekszínház építésére. Ez a vállalkozási kísérlet azonban teljesen meghiúsult, fenntartását nem tudta tovább vállalni. A színház ezen időn át elhagyatva állt, így a téglafalas építkezés (Riegelwandbau) ki volt téve a természetes elhasználódásnak. Két megoldást kínált a tanácsnak; vállalkozóként lebontja a színházat, és az abból kinyerhető anyagot értékesíti, ebben az esetben a területet saját költségén visszaállítja eredeti állapotába. Ha viszont a tanács kívánja hasznosítani az épületet, akár vendéglőnek, akár tornacsarnoknak – természetes volt az ötlet, hiszen vállalkozóként ez időben építette az Ősz utcai tornacsarnokot – akkor kártalanítást kért. Két hónap múlva újabb beadvánnyal sürgette ügyének mielőbbi, kedvező elintézését. Ebben összefoglalta a színház sorsának szomorú alakulását: „a városliget díszének emeléséül építettem a mintegy 23.000 forintba kerülő gyermekszínházat, hogy ott az ifjú nemzedék mulatságát és szellemi művelődését találja, azonban a helyi viszonyok és a jelenlegi kor szelleme azon sajnos meggyőződésre vezettek, hogy e helyen, illetőleg ezen épületben szini előadásokat a legnagyobb áldozatok mellett, teljes tönkrejutásom nélkül nem tarthatok, miután napi kiadásaim sem fedeztetnek.” A tanácsi ügymenetben még hónapok teltek el mire szeptember 4.-kén határozott a közgyűlés a gyermekszínház jövőjéről. Döntését nagyban befolyásolta a Sugárút leendő megnyitása. A szabályozások folytán ennek az épületnek, három évvel az építése után, már nincs helye a Városligetben. Kétezer forintért engedélyezik Buzzi Bódognak az épület lebontását és anyagának elvitelét.

 

 

Nem is kerültek ezek az építőanyagok túlságosan messzire. A mai Klauzál, az egykori István téren támadtak fel ismét, most már népszínházként Ráinits József építész és Nikel Ignác ácsmester munkája nyomán. 1872. október 30.-i megnyitásával Miklósy Gyula igazgatása alatt Pesten a második magyar nyelvű színház kezdte meg működését. „Tavaly Miklósy igen kecsegtetőnek találta a fővárosi mozgalmakat arra, hogy Pesten ideiglenes fészket építsen a magyar színészetnek, s a városligeti gyermekszinházat téglástól, szarufástól fölállította az István-téren. A kis társulat és kis szinház az egész télen jól megélt, vajmi szerényen igyekezvén kielégíteni a középszerű igényeket; de hát utoljára is a nemzeti szinházon kivül is lehetett télen magyar előadást hallgatni. Miklósy most már tovább ment, s a nyárra egy nagy színkört épített a városligetben, hol szintén folynak az előadások.” – számolt be a kezdeti sikerekről a Vasárnapi Ujság 1873 júliusában.  A színház azonban sikertelen sorsát új helyére is magával hozta. 1874. január 4.-én tűz ütött ki a színházban, az évben még vegetált, majd 1874. december 1.-jén egy utolsó előadással végleg feladta.

Hídvégi Violetta

(A tervek forrása: Budapest Főváros Levéltára, Pest város Építő Bizottmánya)

nyomtatásban megjelent a Budapest folyóirat 2009. júniusi számában